iM91wqOp31

Lehetne kérni megalázó kéretlen üdvözlet,
az ismeretlenek pókok, arcokat szőnek mosolyokból,
a város alatti lakatlan csőrendszerről álmodsz,
Alagutakká duzzadnak, elvezetik a lenyelt,
elárvult testnedveket - szétmarva a módszertant.

Szemetet öklendezik fel a kellemesen hűvös hajnal,
a helyes lépések ellenére, megállíthatatlanul zabálnak,
homályos okozati láncolata a kollektív pusztulásnak,
a pozitivista-vulgáridiotizmus önmagát imádja,
saját nyelőcsövük szülőcsatornában
végződött trombitájából
szárnyaink aláhullanak,
borotvaéles szélű őszi falevelekként
ledarálják az ostobán vigyorgó emberállatokat.

Szép az élet? Nincs hanyatlás? Sem jelei?
Az örök gyönyör népe mesekönyvekben él,
nem érdekli saját mocska,
hiszen ez az egész,
csak egy újabb üzlet,
termékekbe öntik a saját halálukat,
a pusztulás számukra
egy történetre felfűzhető marketing panel,
újabb eladható gondolat,
melyet alulfizetett ördögök szájából
csepegő cinizmus növesztett,
a vásárlásra ítélt, állandóan éhes cafatnak -
márkákba pumpált ürülékkel megváltást árulnak.

Nini, egy karmoláslepke szállt az alkaromra!
a fájdalom feledtet benneteket,
együtt mindent és újra, mindennap
fejek alabástromból, jaj, a reményeid
ott fekszenek kövérkés nyomainkban.

hogy vagy? ettél ma? túlélted a napot?
megünnepelted a pénteket?
vagy csak egy kiválasztott falat bámultál?
kiszolgáltál valamiféle tervet? termeltél?
termesztettél? növekedtél? basztál, vagy baszva lettél?
Annyi olyan kérdésem lenne
melyek már nem érdekelnek,
és oly sok nagyszerű válaszom van,
melyek pedig téged nem érdekelnek.
Más faj vagyunk. Te ember, én semmi.

Ez a szöveg erőltetett kapcsolat a valósággal,
félelemből ragaszkodsz, ott vagy és újra próbálod,
mert a sötét lyukaktól a legtöbben rettegnek?
de te mégis ugrasz?
mint gyerekként: első akarsz lenni a leugrásban?
unalmas, érdektelen és közönséges vagy?
de meglehet,
ezek a legjobb érveid az életed mellett.