Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Saturday, 17 February 2024

u3w8m77wcx

Utánanéztél, hogy mi a rakoncátlanság,
a kérdőjelek és pontok különbözősége,
félig ébren,
gyémánthangyák lobognak az ablakon,
tiltott szó a "csend", valaki néz, megszűnik.
Esik.

Csakis a köz-be vésett helyed tart életben,
az adat-lét homállyal készített balzsamja,
ha pusztul ez, megszűnik a rólad alkotott kép,
aláomlik ami tartja - elvesznek a fogalmak.

...vagyis helyreáll a gondolat művelte anomália okán
nyílt sebláng, párhuzamosan a semmi tudatával,
szinkronban a mulandóság feledésével.

Később, mondjuk balettcipőt húzok, 
hűs párnát fektetek tarkóm alá, rólad olvasva
puhaságot vérzek, felébredek és róka vagyok.

...létem summája a bizonytalanság,
mert tudni azt, hogy a jelentéktelen jelentéktelen,
és valószínűleg soha nem lehet másképpen,

...akaratlan és érdemtelen fájdalommal jár,
nem kell, kidobom, mint a balettcipőt,
a rólad őrzött emlékeimmel összegöngyölve,

eközben rókaként egérre lesek az udvaron,
figyelem azt a világos ablakot az éjben,
mely mögött valaki ezt gépeli, hallgatagon...

majd a Hold fényétől az ablakhoz lépve,
észrevesz a kertben, gondolatától megkísértve
lánnyá változik, s itt az idő magába fordul,

hogy megszűnjön, öt perc élet - ennyit értünk,
a tudat tárolására ítélt részecskék felszabadulnak,
átkerülnek -- például a város alatt folyó szennyvíz
egy ammóniacseppjébe, vagy egy rókába,
Vagy egy nitrogén-molekulába.

a hajnal sötét kelengyébe rejti arcát, Holdja
ugyanott ragyog, átöleli a rókát, nem sírnak,
nem nevetnek, nem gyilkolnak - csak vagyok,

képzelt adattá merednek a kimért volt-időben,
millió kép-szeletük egymás után, mégsem sorban,
előre, hátra bármilyen irányban,

részecskét cserél - nevezed aminek gondolod,
a te felelősséged, innen rossz a káosz,
a sűrített energia idétlen vicce,
a hatalmas és törpe mennyiségek incselkedő,
végtelenbe kacskaringózó csábos tincse,

majd végül, ha már a Nap sem lesz,
helyén újabb generációs csillag fakad,
az elpusztult atomjait éppúgy magában hordja,
ahogyan ez az ujjam - egy hajdan volt
nap magjából egy atomot,
s ha majd ott - élet is lesz, vagy aminek nevezed,
nem tudják majd mi volt,
s maga fontosságának vaksága ------
újra kezdi a bolondságokat,
isteneket gyárt, gyilkol, szerelmeskedik,
egy balettcipős rókalány
a giliszta a földben,
s megint, újra és elölről --- míg nem
az emlékünk, emlékét s annak előzményeit
őrző időkockák részecskéi,
összefolynak majd,
hogy újra robbanjon, táguljon,
újra levegőt vegyen valaki egy szobában
s megint meghaljon.




No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers