k64rm3p821Mk

könnyen csukódik az ég a tömzsi házak soraira,
abban ott - az amire énként hivatkozhatnék,
a rólad szóló álomból formált gömböt a sarokba pöcköli,
a csendet jónak és megfelelőnek érezte,
a gyógyszeres kezeléssel lehetnek így a végstádiumban lévők,
közben a kerítésen ugráló szarkára mosolyog,
leül az ágy szélére,
fogaival megkezdi csuklóján a bőrét,
kihúz egy eret,
feltekeri a mutatóujjára, de nem tudja miért,
a Nap fél nyolc körül kel,
derengése akár egy feddés a jóktól a sötétségben élők felé,
félelmetességében szigorú,
s talán igazságos - ha érted,
könnyebb lesz minden,
a munkát szolgáltató nevető ördög kiszív a nyitott ablakon át,
fel magához,
keresztül a bárányfelhők vidám csordáin,
figyelem, ahogyan figyelem, hogy figyelem,
viccként élvezem a sokféle emberi felesleget,
szabályt, hivatalos ügyet, kötelességet és szerelmet,
horgonyt kötök magamra,
aláhullva süllyedek a mélybe,
arra várva amitől a legtöbb élő rettegni szokott,
mert az egyetlen menekülés,
az egyedüli valódi kiút a pokolból,
az elmúlás - még akkor is,
ha tudod, semmi nincs utána,
s egyetlen előnye az,
hogy ott végre a semmi semmi és a nincs nincs.