képek, betűk

Tegnap este tegnap este volt, most se törődök vele, tegnap se érdekelt. Teszem a dolgom, a szervezetem működik ameddig működik, az idő telik, a dolgok történnek, az anyagi dolgok egyre kevésbé fontosak, viszont az olvasás és a művelődés egyre jobban felértékelődik, nameg a csend! Az nagyon fontos, mikor a pislogás is hangosnak tűnik, mert a szempillák lecsapódása és felemelkedése hatalmas csörömpöléssel jár, átsazakad tőle a dobhártyám.

Az akcióművészet egyik ága a részvételi művészet, amikor a néző is bekapcsolódhat a folyamatba, ezzel nyilvánvalóan a részesévé válhat valaminek, de minek? Egy folyamat résztvevője nem biztos, hogy tud a folyamat egyéb ágairól, nem biztos, hogy tud a céljáról, az se biztos, hogy érti, érdekli és benne akar lenni. Ezek az akciók eredetileg a színházból szivárogtak át a művészetbe - utalnék itt Augusto Boal rendező munkásságára, aki az "Elnyomottak színháza" nevű színházi játszócsoport létrehozásával annyira közel engedte a nézőket az előadáshoz, hogy gyakorlatilag a részesei lettek annak. Azért írtam erről, mert az orosz undergound művészet egyik csoportjának a munkáit nézegettem és ezek között találtam olyan akciókat, amelyek az akcióművészetnek ebbe az ágába tartoznak, érdekesek, főleg ilyen történelmi távlatból, meg főleg azért, mert ezek akkoriban történtek amikor én születtem. A csoport neve "Collective Actions Group". Ha jól emlékszem egyik-másik művészről, akiknek közük volt ehhez a csoporthoz már írtam régebben - például Ilya és Emilia Kabakov-ról, de ez mellékes.

Collective Actions Group, Pictures, 1979

Iszonyú kevés anyag férhető ezekről hozzá, van néhány ködös leírás, de már a helyszíneket sem könnyű megtalálni, ahol ezek az akciók zajlottak. Sok helyen egy "Kievogorskoye field" nevű rétet emlegetnek, de ezt a Google Maps sajnos nem találja, más akciók pedig a Moszkvában található "Izmailovsky parkot" emlegetik, ami könnyebben megtalálható, de sajnos a pontos helyeket nagyon nehéz behatárolni. A Collective Actions Group 1976-tól 1989-ig működött, de még olyan akciókat is találtam, amelyeket mostanság szerveztek az eredeti helszínek mentén, erről bővebben itt lehet olvasni, ahol fotók is vannak és pontos leírások, angolul. Van egy könyv, amiben ezek egészen jól vannak dokumentálva, a címe "Performance Art in Eastern Europe Since 1960" és online el is lehet olvasni, tele van nagyon sok megható és érdkes információval olyan művészekről, amelyek közül a legtöbben teljesen ismeretlenül vesztek a semmibe.

Péntek van, sietek majd ma is haza, hogy utána olvashassak és csendben lehessek, nem nagyon érdekel más, ma éjjel olvastam egy érdekes cikket az orsó-alakú galxisokról, amelyek két spirálgalaxis összeolvadása után jöhet létre. Iszonyú érdekes, a Max Planck intézet kutatói készítettek a folyamatról egy animációt, link itt. Hogy jön ez a művészethez? Úgy, hogy gyakorlatilag két valóban érdekes emberi dologunk maradt: a tudomány és a művészet, illetve a kettő dolog majdnem teljesen egyirányú vonzalma a másikhoz, ahogyan a művészet próbálkozhat ezt-azt értelmezni a tudományos publikációkból és azok egyszerűsített változataiból, ami persze sok esetben lehet negatív előjelű is, mármint félreértelmezett, misztifikált és áltudományosított butaság is, de most nem ezekre gondoltam.

Szóval ennyi, hazajönni és csendben lenni, egészen érdekes világok kerülnek elő és ködbe veszett szubkultúrákba lehet elmerülni, az egyedüllét előnye, hogy az ember tud olyasmikkel foglalkozni ami társaslény-formában lehetetlen, mert ott gakran túl sok akarás van és a nemakarás fontos a mélységekben való búvákodáshoz.