Tegnap olvastam, hogy mesterségesen sokkal jobban tudják ma már aktiválni a gének egyes tulajdonságait mint ahogyan a természetben működik, ehhez ehhez egy olyan RNS-t fejlesztettek ki (többféle RNS van: hírvivő RNS, transzfer RNS, riboszomális RNS stb.) amelyikkel ki-be tudnak kapcsolgatni dolgokat, mint a lámpát. Engem leginkább az a sopánkodás szórakoztat amelyet az emberek azonnal lenyomnak az ilyen technológiai újítások miatt a közösségi médiában, az alapvetésük - természetesen, hogy a "természetes" jobb. Jókat derülök ezeken. Nem tudom, hogy hogyan jutottam el ide.
 |
| William Turner, Chichester Canal, c.1829 |
Este William Turner munkáit nézegettem és egy orosz képzőművész Léon Bakst alkotásait - akire G. hívta fel a figyelmem tegnap, akivel néha még váltunk egy-két szót, sajnos csak ennyi maradt nekünk. Léon Bakst sokféle képzőművészeti ággal foglalkozott, a ruhatervei és a díszlettervei nagyon tetszenek, Sergei Diaghilev előadásaihoz egy csomó dolgot tervezett, a legismertebb portrét is ő festette róla.
 |
| Leon Bakst, Portrait of the Marchesa Casati |
Péntek van, ma estére N. meghívott a manchesteri BlackJack sörfőzde újonnan nyílt kocsmájába, ez egy kis sörfőző műhely, egészen jó söreik vannak, ittam már tőlük ezt-azt, de munka után először haza kell jönnön és ki kell mennem sétálni Camelottal, aztán vissza a városba, ami péntek este nem túl szórakoztató, Ma lesz egy csomó megbeszélésem is napközben, még azokat is túl kell élnem.
Írás közben elaludni, az lenne a legjobb, ma éjjel - most jutott eszembe - háromszor is felriadtam és visszaaludtam, legelőször még éjfél előtt, akkor emlékeztem még az álmomra.
Nem tudom miért vagyok fáradt, csak aludnék, jó meleg párnafészekben, egészen apró - kocka alakban, hogy az egyik oldalam mindig rejtve maradjon a szemeitek elől.
Felszínes és ostoba vagyok, csak lézengek, csak úgy vagyok: szorgalom és kitartás nélkül, túl akarom élni az életet, élés helyett megkerülni mindent, kisiklani a felelősségek alól, csengettyűzni, játszani.
Ez elég szánalmas, mármint bolyongani a dolgok közt és semmissé nyilvánítani a valóságot, semmissé mindent ami belekényszeríthetne egy keretbe, hogy a káosz megszűnjön: de mi van ha szeretem a káoszt? És mi van ha mégsem? Csak titkolom.
Camelot hozzám nőtt, nagy felelősség, ellátni, séta, evés, alvás, hétvégi futás valahol máshol, hiszti, hányás...olyan egy kutya mint egy két éves gyerek, aki nem fejlődik tovább, szüksége van rád, mindenben. Most emiatt, ameddig él, nem ölhetem meg magam, ez eléggé rosszul hangzik.
No comments:
Post a Comment