képek, betűk

Amikor hazajövök a szüleimhez, akkor néha nézek televíziót, amúgy már hosszú évek óta nincs saját tévém, 99%-ban nincs semmilyen értelmes műsor benne, tehát felesleges. Az előbb a Duna televízión adtak egy "irodalmi" műsort, amiben Márairól volt szó, először akkor kaptam fel a fejemet, amikor Márai Sándorr "balliberális"-nak nevezték benne... (Márai fiatalon szimpatizált a kommunizmussal, de mi az, hogy "balliberális"? egy szitokszó...egy műszó...) nem nagyon értettem ugyanis, hogy mi az aminek nevezték. Szörnyűségesen buta. Utána átkapcsoltam az állami televízióra, ahol épp arról zengtek ódákat, hogy Magyarországon dübörög a sportlétesítmények építése...és közben mellékesen mocskolták egy kicsit Andre Goodfriend amerikai diplomatát is, majd újra jött a hurráoptimizmus propagandája. Én igazából nem értem, hogy nekünk magyaroknak miért kell mindig újra és újra ugyanazt játszanunk: a hazugsághintát. Mosolyogva felülünk rá és elkezdünk hazudozni. Hazudunk a gazdaságunkról, hazudunk a történelmünkről, hazudunk a bűneinkről és hazudunk az erényeinkről, képmutatásból is erősek vagyunk - álszentek vagyunk és prűdek. Bűnbakok keresésével helyettesítjük a problémákkal való szembenézést, lenézünk, szidunk másokat és irigyeljük egymást. Ha valamilyen felsőbb polcra kerülünk, akkor gőgösek, dölyfösek, mondhatni: "kivagyik" leszünk, mert valójában, belül frusztráltak és kicsinyesek vagyunk, aki állandóan attól a bizonytalanságtól rettegünk, amit az itt felvázolt dolgok okoznak hosszú ideje. És nem akarjuk, hogy megszűnjön ez a körforgás, ezért a gyerekeinket is az efféle viselkedésmódra okítjuk, így szépen lépésről-lépésre levezethető és megérthető, hogy mi magyarok miért vagyunk szinte mindenben sereghajtók Európában, a pénzüzyi mutatóktól kezdve, a szegénységi mutatókon át a szolidaritásig. A szörnyű pedig az, hogy még példa sincs amihez visszatérhetnénk, mert az elődeink is épp ezt csinálták, tőlük tanultuk mindezeket...egyetlen esélyünk az lenne, ha mi magunk akarnánk megváltozni, de nem akarunk, ezért sajnos semmi esély a felemelkedésre, vagyis csakis további züllés és süllyedés várható.