képek, betűk

ezeket gondoltam néhány perccel ezelőtt: "nem hiszem, hogy értem, nem hiszem, hogy érteni akarom, tudom, ha kicsit is árnyalom a valóságot: már részt is veszek valamilyen játékban, amitől megkaphatom a szokásos érzelmi-töltés-adagomat. nem is nagyon akarom ennél jobban látni magamat, fáraszt: az évek óta látszódó hibák nem oldótak meg attól, hogy láttam őket, kevésbé sem fájtak. ezen a ponton könnyű elveszíteni az egyensúlyt és valami hülyeséget írni: állásfoglalás és véleményfélét péládul az önvizsgálatról - péládul, hogy nem vezet sehová, dehogynem, a kételyeim nem az önvizsgálat ellen, hanem saját magammal szemben fogalmazódtak meg. ez valós különbség. legalábbis remélem. nem hiszem, hogy értenem kellene bármit is magamból, de ez sem tart sokáig, egy újabb szakasz, csak egy kicsit, öntudatlannak és önzőnek lenni - bűntudat nélkül, elégszer voltam megértő és még megértőbb, úgy érzem, hogy le akarom szarni a megértést, mármint a személyes életemben, mert átcsúszott valami másba, önvádba, önbecsapásba és álszentségbe. vagy valami másba." elmúlt. hétvégén átolvastam Slavoj Žižekés Nadezhda Tolokonnikova levelezését, érdekes volt, bár őszintén szólva: mesterkéltnek éreztem az egészet, olyannak, mintha magánemberek politikai célzattal leveleznének: mindenki tudja, hogy tudjuk, hogy tudják.
egyet kivéve megjöttek az albumok amiket rendeltem, a Cindy Sherman album is, aminek örültem.
ez az utolsó hetem amit ebben az évben a munkahelyemen töltök, még vár rám két céges karácsonyi vacsora, előtte pedig még lesz egy csomó megbeszélés, de már nincs sok hátra, utána majdnem három hét pihenés jön, meg egy kis utazás. imádok a repülőtereken ücsörögni, egyedül, hátizsákban, figyelni az embereket, beülni egy reptéri étterembe és inni egy kávét, azt hiszem a kirándulásokban csak az odafele úton-levést szeretem, a megérkezést és az ottlétet már nem, maximum egy napig szeretek lenni valahol, amíg minden idegen, amikor az első ember visszaköszön az már zavar, ideje továbbállni. ez számomra a legjobb pihenés: utitáskával menni, ücsörögni és idegennek lenni.