Nagy és üres buborékokra, nagy és teli önbuborékokra gondolok inkább, tudod, olyanokra mint amilyenek Bosch szimbolikájában vannak, azok a fura buborékok, amelyek ki tudja mit jelentenek, de jobb is ha nem akarjuk megfejteni.
vajon érdekelnek valakit Carl Andre szobrai (ő Ana Mandieta) férje, aki jelen volt a halálánál, senki nem tudja hogy mi történt iagzából. baleset? gyilkosság? öngyilkosság? szerintem megölte, majd tovább élt, ma sikeres művész. (Manchester jó hely, csak ne ismerjen fel senki.)
alámerülni. nem kedvelem az alámerülést, a belefeledkezést, az álmodozást, a merengést, a romantikát, a zsírégetést és a közönségességet. azt sem szeretem ha valaki az "ál" szócskát tapasztja valami elé, az olyan ál-ságos.
könyvesüzletbe, majd sportfelszerelés-üzletbe készülvén, el kellene végre döntenem, hogy mit veszek ma - ez még mindig a tegnapi, karácsonyi ajándék agyrém. egyébként szeretek ajándékokat vásárolni, és már a durcás anti-karácsony gondolatok sem érdekelnek: egyszerűen csak tanácstlan vagyok.
el akartam menni Andy Warhol liverpooli kiállítására, de elfelejtettem és azt sem tudom, hogy még meddig lesz. (NEM akar Senki MegválToztatNi, csak képzelgek????)
irány a belváros, este pedig vacsorázni viszek egy ismerőst a Wilmslow Roadon lévő Lotus vega étterembe, tegnap este akartam, de kedden zárva vannak.
utána délután jön az Utazótáskába Bepakolás nevű művelet, huszonkét kilónyi cuccot pakolhatok az utazótáskámba, ami bőven elég, ha nem karácsony lenne, akkor csak egy hátizsákkal mennék, mindig azzal járok, az egyik régebbi munkahelyemen rám is ragasztották a "Turista" becenevet emiatt.
rendben, akkor elindulok, felhúzom a nadrágomat és kilépek a valóságba.
No comments:
Post a Comment