A külvilágot a legtöbb önjelölt és nem önjelölt lélekfejtő, guru, mester, mágus, pszichológus és még sorolhatnám - feleslegesnek tartja: "ne figyelj rá, mert az kívül van", "adoptált", "asszimiláld", "fogadd el", "alakítsd át belső békévé" és a többi üres duma, pedig a külvilág fontos, hiszen: hat, befolyásol, megváltozat, bánt, felemel stb., ahogy a belvilág is - miért kéne ignorálni bármelyiket? Miért baj az ha zavar a megváltoztathatatlan? És miért baj az ha nem tudom megváltoztatni és ideges leszek tőle? Miért jobb nem tudomást venni a rosszról, mint dühöngeni a tehetetlenségtől? Csak mert valaki, valahol a harmóniát úgy írta le, hogy az belül, bennünk van? Soha nincs bennünk igazi harmónia, annyi történhet, hogy az önzés olyan fokára jutunk el, ahol már csak önmagunkban tudunk gyönyörködni és megpihenni, a külvilág másodlagossá válik - ez egyfajta felsőbbrendűségi tudattal párosulva nagyszerű táptalaja az önbecsapásnak, álszentségnek. Alapjában véve, midnez nagyszerűen működik évezredek óta, létrehozta a szellemvilágot, hitvilágot, lelket és a többi aprócska hazugságunkat - a gyönyörűséges valóság pedig egyre jobban a perifériára szorult, "külvilág" lett belőle, kerülendő::: ki lett átkozva a belsőnkből: pedig minden ami körülvesz bennünket: energiacsomókból áll. Nem ezoterikus, nem hitbéli vagy vallási értelemben véve, nem valami maszlag: hanem annál jóval spirituálisabb (a tudománynál nem nagyon van spirituálisabb dolog...csak rá kell csodálkozni) és bonyolultabb, de a megértéséhez sajnos több kell mint önjelölt szentek, guruk és papok leegyszerűsített sémái. Persze az önbecsapás mindig könnyebb és kellemesebb, mert kevesebb erőfeszítés kell hozzá - nem kell számolni, nem kell kételkedni és megküzdeni az eredményért. Legalábbis rövidtávon.
Épp Freudot olvastam, biztosan ezért kezdtem el ezeken gondolkodni, vagy már eleve azért olvastam őt, mert ilyen estém volt?
No comments:
Post a Comment