zéró

traffordba indulnék, tegnap készítettem két vázlatfélét, de egy kicsit sem vagyok elégedett, nem tudok koncentrálni és nem találom a téma képzete és a megvalósításhoz vezető út összefüggéseit, valamit elveszítettem, álmos vagyok
paraffin és viasz; indulnom kell

személyeskedtem, aránytartó kijelentések, "süt a nap" - ezt mindig szereti leírni, jó kedvre derül tőle, tegnap végre sikerült berúgnom, délelőtt 10:56-ra, nem nagyon bírom elviselni a kinti világot - megkülönböztetve az állapotaimat egymástól, ha nem védekezek állandóan - ügyelek arra, hogy pontosan ragadjam meg az elme hanyatlásának stádiumait, szóval: behatol (nem belémhatol) minden, mint a vírusok, áttörik a burkot, bejutnak és elkezdenek szaporodni, felülírnak mindent amihez hozzáférnek, de nem rontják el végleg, csak átalakítják a működésemet, szitál valami esőféle, a Henry Westons cider lecsúszott nem hagy időt kételkednem, a cicatriz idegenül hangzott, csak a sikolyt fogtam fel, mint amikor friss metróval bepárásodott ablakot törölgetek a kora reggeli buszon; nem akarok tudni semmiről, eleget éreztem a fájdalom különféle fokozatait, a legegyszerűbb, legprimitívebb bántalmazástól a legfinomabb lelki kínzásig - nincsenek válaszok, a "komplexus" kiabálja, jung úr elfordul és nem érti, hogy miképpen torzultak el a fogalmak ennyire, hogyan lett a lélekgyógyászatból bulvár, a népek tápanyaga, a szóbeszéd és a diskurzus látszólag magasabb szintre lép [hahaha], de közben ugyanazt az aljas szerepet tölti be: az erősek uralmát hivatott erősíteni; minek szépíteni a dolgokat? semmi nem változott, csak az eszközök, az árnyékok ugyanúgy szétömlenek a szobában és odatapadnak hozzám, lerakódnak [a seregély, kővel a hátában;]papucsban állok a folyosón, a flat 27 előtt, kék anyagból szőtt, primarkos szar, kopott talppal; szöszös. a cigifüst és a nyelőcsőrák összeköt engem, majd a jövőben összeölelkezem velük és eldalolnak nekem egy mondókát, miközben én szunyókálni fogok és hörögve kérem, hogy öljenek végre meg? a megszemélyesítés nem nekem szólt, dalol, tirol, lelapulok és titkon néha köpök egy kicsit {érzem a fejemben a pulzusomat} a földre, de már ettől is félek, mint hazafelé a tescóból, attól féltem, hogy a kereszteződésben megőrülök, nem értettem, hogy hogy lehetek ez én, amikor 20 éve még nyilakat és bunkerokat építettem a hátsó udvarban, az egyes házszám alatt, nádból, szegből és spárgából, eperfa markolattal. ha létezne bármi a valóság felett, akkor az sátáni lenne - valóban. keverem az idő-helyzeteket, azt hiszem lassan elveszítem az utolsó szeleteit annak, amikor még embernek neveznek és ez örömmel tölt el, mert nem ehhez a fajhoz soroltatni: a legnagyobb öröm. (taps, zihálás, időskori elbutulás) nem kérdezem, állítom, mert unalmas a sok kérdés és óvatos sus(m)torgás. a citoyenázia nem ölel körül, uszonyom színes, pikkelyeim érdesek, algák rakódtak a hátamra - a buszmegállóban tekeregtem, f. néni hájas combjain fekete cicanadrág, kék pulóver és cérnafrizura, f. néni egy nagy körte, akár matróna is lehetne, várhatná haza lányait, mert engem kasztráltak
nem vagyok hasznos konkáv, még szaporodni sem fogok, a termeléstől és a munkától pedig röhögnöm kell, valaki odaszart a Tőke tizenharmadik oldalára, nem illene élcelődni, szamolj hasznossagot:

az a doboz, ott a szekrényben a szelektívbe el kell valahogyan cipelnem addig, valami zöld tervet kitalálnom, hogy megnyugtassam a bennem lakó incpinc szörny gyomrát, mely nem képes elhinni magáról, hogy szörny, ezért
tapadok a kövekhez, anyu ibolyái, a temető hóvirágai. elindulok bevasarolni, majd ejjel folytatom
elaludtam, vettem organikus mustárt, hányingerem van valamitől, de nem ettől, nem merek magyarul olvasni szinte semmit, félek attól ami várna rám, amiben részt kellene vennem, valaki politikát emleget, de nem értem mi lenne az én csak zabálást, szaporodást és önzést látok ott, ahol mások gazdaságot és társadalmat vélnek látni, potyog, nem potyog, petyeg, nem petyeg, "mi ez" kérdezi sokszor egymás után,

néhány munka amivel foglalkozni próbáltam, hogy az értelmetlenségemet picit elfelejtsem
-----------------------------------------




Freddie Brice:
Pepsi
1993
acrylic on canvas board




Thurston Moore:
STREET MOUTH
#19 - FLAGG
2006
Archival Ink Jet Print
24" X 21 1/4"




Ed Moses:
Ed B Myne,
2007;
acrylic on canvas;
72 × 60 inches





Donald Feasél:
7
2005
acrylic on canvas






Jamie Isenstein:
Installation View: Quiet Manor, Galerie Giti Nourbakhsch / Meyer Riegger Galerie, Berlin, 2006




Josef Bolf:
Boy,
2008,
hand painted, glazed cermanic,
height 30 cm, series of 15
photograph: Jan Freiberg

néztem a Hold krátereit, a tudás-t mint illúzió-t magadévá tenni, pátosz, irónia és morál mintha Hesse legrosszabb soraival kínoznának, de az értékítélet dühös és szelídebb formái, vagy a művészet végét hirdetők - elszórakoztatnak, nyuszik, bogarak és körök; így kezdeném: Karsten Harries és a koherencia. (vajon)? K H összekeverte önnön korlátait a valósággal? (irredenta csikló) ez a feltételezés, "csupa olyan ítéletet és indulatot tartalmaz, melyek egy idő óta már nem használatosak, mert kimondják: a hülye, hülye." - meséli, ránézek és a magabiztos arca meg sem rezzen, nem értem. kérlek most kacagj! mondaná b. ha lenne szája, de az absztarkció miatt láthatatlan, [nem könnyű hülyeségeket írnom, nem könnyű az absztr. a realitás egyik formájaként kezelnem] a művészet halála gyilkosságként, egy detektívregény pongyola stílusában, de veretes és ízletes, 1-2 órára leköti a közönséget - - - mínuszok a háttérben; Hegel szájába adják; gátlástalanul Hegelt használják saját frusztrációik igazolására? ez csúf feltételezés, de az esztétika! ó. ó. ez már majdnem vélemény, ((csiholt vélemény) brr brr) - tegnap páros lábbal ugráltam egy fotelban, kék volt és puha, "über Kunst"
koherencia, az egyediesítő egzisztenica -- ohh, tán csak nem vallás szagot érezni(?), illetve kiérezni, persze nem dominánsan, csak úgy a háttérből, egy aprócska sóhaj a büntetés, ítélet, jutalmazás irányába -- :csupáncsak a Múlt iránt érzett nosztalgia.
n. mondhatná: rothadás.
válaszolná: nem több. valóban szomorú.
- egy a Dekadenciába vezető cső (képzeld el egy zselés alakzatnak D.t), melyen nem férek át. de Harr. jól érzi magát a csőben, mert így pontosan tudja: csak két irány van, előre és hátra, nem kell sokat gondolkodni.
grgrgrgrgrgr

közel arcához ha hunyorítok, négy szemet látok, "az emberek gyerekeit kutyák szoptatták, mert több mellük van - de át is vitték a kutyák az emberekre magukat, szfinx formájú alakokat növesztve" - mesélte álmait v, közben átöleltük egymást, egy nappal a halálom előtt, 2011 elején, odakint a madarak szépen csicseregnek


túl sok nekem ez a közösség, hiányzik az ital és az önpusztítás sokféle formája, próbálok hazudni, minden trükköt megpróbálok ami eszembe jut, mindezt csak azért, hogy valódi célomtól eltérve, biológiai létemet meghosszabbítva, lassan elbutuljak. mert így kell lennie, a halál bűn, az öngyilkosság bűn - ezt bizonygatják, v. is, görcsösen ragaszkodik ezekhez a buta és bugyuta dolgokhoz,
én emlékszem még a gyerekkoromból a házisertések nyakán ejtett sebekre, a kacsák elvágott tarkójára
sebek, hús, elmúlás, csak az értelmem (ami puszta fegyver) miatt lennék célosabb és magasztosabb; a kultúrák hazugságai tartanak életben
mint valamilyen táp, mely naponta átmossa az ereket és a sejteket
folyik a nyálam. brm. brm.


így volnék, raktári munkás, fodros, fehér ruhámban, szőrös lábakkal és mindenféle reménnyel, melyek önnön feszültségeit (belülről) ásítások hosszú sora próbálja oldani - hangos ásítozás, folytonosan; az agy csodás fegyverünk, az értelem csodás tömegpusztító eszközünk, m
"nincs esélyem arra sem, hogy 50 négyzetméternyi valódi természetet találjak" panaszkodja j, ekkor, mintegy varázsszóra: a kéz hajlatában megnyílik egy vízesés, aláhullik a vörös színű víztömeg, odafent a sziklák arcot formálnak, melyen mosolyt látni távolról
"majd csend lesz, " írná a patetikus nyuszikirály, a hófehér póló hófehér maradt, ahogyan kifolyt minden a vezetékeimből és leáll ez a túlélőgép, egy ragadozóval kevesebb fosztogat


a képeket nem rakom többet a szöveg közé, mert még úgy tűnik mintha illusztrálni akarnám a szöveget, pedig a célom, ha lenne
csak a munkák felsorolása és bemutása lett volna, soha nem a saját önös szövegeim kiegészítése, így mostantól elválasztom őket
éntőlem, vagyis Ettől, Ez(től)
----------------------------------------------------------



Julian Schnabel
Untitled (Indian 1),
2002
oil and wax on canvas
90" x 84" (228.6 cm x 213.4 cm)





Saul Steinberg:
Girl in Bathtub,
1949.
Gelatin silver print, 12 3/4 x 11 1/4".




Hiroshi Sugimoto:
North Atlantic Ocean, Cape Breton Island, 1996
gelatin silver print
47" x 58-3/4" (119.4 cm x 149.2 cm)
Edition 3 of 5






Helen Verhoeven:
Thingly Character IV
2010
Acrylic on canvas
190 x 310 cm

szigorúan fog mostantól, egy hegyes bimbójú szüfrazsett, énekével - ami inkább búgás, vállaimba vési vésvén egy fél kagylóhéjat, fogakkal a szélein, néhol látszódik a kék, tenni kék, nyitni-kék, lábak az égnek, répa a résben, megpihen
a ritmus



Matthew Blackwell:
Piney Pants,
2007,
Oil on canvas,
54 7/8h x 36 1/8w in.


amikor a wc-ben készítettem a vázlatokat, melyek egy nagy szemeteszsákbna pihennek innen keletre
a vörös egy árnylata, az iskolai ceruzakészletből, pontosan és egyedül ez adta vissza amit vártam,
álmos vagyok
baz d meg az értékek " meséli fogszíva néha biccenik, ahogyan a járda szegélyén lépdel, zöld zoknija majdnem egybemosódik a mohaval
álmos vGYÍOK
a caps l. is felkapcsol, ide oda görgök a hajóban, talán valami más, valahol mashol, a tüdőrák megtalál üvölti
félmeztelen ribanc




Judith Linhares:
Lunch
2007


vakító fehér pulóveréből kikiabálja, hogy
dinnyelpoás 1996 nyarán, valakit elvittem a hátamon, majd a Vág közepén, a sodrásban, a herezacskóm és a farkam úgy libegett, ide-oda és röhögtem, nem nőttek kókuszpálmák és a könnyek sikamlós felülete, lerakódásként, innen a távolból mintha kosz lenne az az egész, minden emlékfoszlány egy darab ürülék

csodás technika, kegyetlen textúra
ilyenek a jelzők




Francine Spiegel:
Get Out of My House, 2008
acrylic on canvas
66 x 44 in


A legtöbben képzőművészeti analfabéták. --mondhatnánk, rossz hasonlattal, bár a hasonlat sántítana, de tartalmazná annak azt a lényegi részt, amivel meghatározhatjuk az a mélységes "nem értést", mely a fent említett témát körbelengi - fátyolkabogár, zsíromat adom - - - Ez olyan, mintha valaki nem olvasna gyerekkorától kezdődően (kimaradt minden, nincsenek kalandregények, nincs giccs, nincsenek hősök és nincs semmi ami valódivá teheti a semmist), a képzőművészet épp ilyen önképzést igényelne, de ez skdjf hshsg shdhd laoejf de mégsem, talán túl nagy jelentőséget tulajdonítok ennek az egésznek, "le van szarva" felírni, kiragasztani, fennhangon-orrhangon énekelni;
a megállóban a lányok összevérezték a padokat, egy cet fúrt az út alatt; a vizuális nyelv ön-fejlődést igényel, a műveltség hiánya fájhat, de a megléte semmire sem garancia -- sikolt egy folt, a hímzés lepattog a bársonyról, néma leszek, kalapot veszek, felébredek, háromszöget eszek
a partíciók és a regulák összetartoznak, az előbbi a határvonalat az utóbbi a büszkeséget jelöli meg aprócska ikszekkel, ha elvonom
nem marad más, csak egy kongó babkonzerves doboz - mondjuk, de a doboz a hangsúly, nem pedig rajta "van",
vonaglik, szikével piszkálja a saját körmeit





Henry Darger:
73 AT JENNIE RICHEE ESCAPE BY THEIR HELP
Watercolor, pencil, and carbon tracing on pieced paper; double-sided
19 x 70 1/2 in.

a meglepetések

nincs ítélet, nincs esztétika, süvölt
csakis ...... (helyettesítse be) van
fura hangulat, kellene nekünk egy táj, szimmetria

Henry Darger emlékére csend és magány, ahogyan ő dolgozott -- szerényen ("rettenetes természetem van" - írja és maga elé tartja az állarcot, félve még a köszönéstől is) és örömből, pénz és elismerés nélkül, nem nyert giga-megbízásokat, nem divatozott modern művészi iskolákban, ahol állítólag megtanítják a 20 éves embereket arra, hogy mi a művészet...a szoba, az In the Realm of Unreal kézirata,
ki keres kit?
csak emlékfa, mindenkire emlékezni kellene



Maureen Gallace:
Sleepy August Afternoon,
2005,
oil on panel, 25.4 x 25.4 cm


"nem véletlenül " erre a kijelentésére emlékszem, i. az ablaknál állva, bársonynadrágja zöld pulóver - talán, így kellene lennie, ünnepélyes póz, hosszú időre megmerevedve, talán ha végleg engednénk eltűnni mindent, kézen járok "halló halló" ugralok a köveken, előre a deák-tér képzeletbeli körvonala mentén, rég jártam mára arrafelé, hogy j hátha épp arra sétál, vagy megjelenik egy nagy, színes lepke és szárnyával nagyokat csapdosva beporozza a közeli házakat, majd kiszívja belőlem a nektárt - így emlékezik, a nyár közben felszárítja az összes fagylalt-foltot a kövekről, a rövidnadrágos férfiak pedig pózt váltanak és gurulni kezdenek a Duna vize felé, senki nem tartja őket vissza, ringatóznak majd a kifolyt agyvelők mellett, az agy darabkákba kapaszkodnak, mintha gumimatracok lennének, a sirályok békésen fényképezik a kivégzés minden pillanatát, hogy örömöt okozhassanak a kíváncsi jövő étvágyainak
sík
rkrkrkrkr





Lucas Samaras:
Honeypot 10A, 2003
pure pigment on paper
34" x 34" (86.4 cm x 86.4 cm)

írtam volna Carey Young munkáiról, de talán majd holnap, "a szintaxis" mennyire fontos lehet, a madarak nyelvében is? vagy egyáltalán nem - inkább csak mindenütt apró mutációk, olyan eltérések, melyek észrevehetetlenek, de mégis mindig módosítanak egy kicsit, mint a szuperpozíció elve -- mi semmisítjük meg, azzal, hogy rá gondolunk és meglessük
bújócska

Siegfried Anzinger:
Untitled, 2003
GLUE-BOUND DISTEMPER ON CANVAS
75 X 60 CM







Gary Hume:
SCULPTURE 1, 2009
SCULPTURE: MARBLE WITH GLOSS PAINT
BASE: METAL
98 X 52 X 23 CM



üres
üreg
üveg
üteg
üget

"hmm, nem is olyan rossz. hagyjuk!"





Allison Schulnik:
Flexing
oil on canvas
2006



"nehéz megismerni"
"nehéz elraktározni"

j. mondta: volt néhány jó mondatod.
kaparás, ragacs, fertőzés,

a konyhában súrolnak

hiba a mentésben, hiba a vágásokban, már három napja a nyár jár a fejemben, nem tudom mi vonz benne, mert
az ablak előtt néha elsétál egy-egy szomszéd, van aki bekukucskál, van aki nem
tavasszal átköltözök Cheadle-ba, a lakótársak maradnak, a kétségbeesés habokat fúj az ajtóküszöb alatt, bepöfög és ellibeg a sarokig
úgy: te érzel, -- képzeli
"lao seggfej" mondja, de látszik a kérgén, hogy fél, "a parancsokat be kell tartanod" emelgeti a súlyokat, rugózik a térdeivel, majd végül harisnyát húz a fejére és grimaszol alatta

az expresszionizmus szutyka --- írta válaszában, kedves tőle, a tollak borzasan tollak; szuka - visítom, én hímszuka, - próbáltam figyelemfelkeltő lenni j. mint a villogó rém, ott él bent a neuronhálóban; negatív irányba hempergek előtted, nincs más dolgod csak belémdöfni az útjelző táblák alumínium nyeleit sorban, mintha érett paradicsom lennék, te pedig egy gyilkos gubó
a szembeni vonatmegállóban részegek üvöltöznek-irigylésre méltó, fognám a kezüket és kérném itassanak
látod elmúlnak a séták
miért látni minden második festő munkéin bacon hatását? - kérdezi kacagva, orrából pintyek húztak elő egy halálfejes zászlót
és elmúlnak a körmök, szavak és hangulatok is
látod




Scott Everingham:
Nominated,
2009.
44" x 40",
oil on canvas


szirénáznak, talán j is hallja talán v sem álmodja többé, hogy szarvas és medve vagyunk rókafalka elől menekülve egy bükkerdő szélén megtámadnak újra
mint egy
tömörebben kell a betűket jeleket egymás mellé rakni, hogy ne maradjon egyetlen felesleges értelmetlen rés sem, melyet átugorhatnál, mintha gázolni készülnél egy képen, melyet néhány év múlva majd én nézek meg és amikor aszott bőrödön és lógós melleiden csíkos darazsak alusszák mély álmukat én üdén és frissen szagolgatom saját v.m gőzeit; hasonló - szipogja és felkönyököl, hogy lássa a cinema city fényeit, szemközt




Leon Golub:
Father and Son
1955
sanguine on paper

dkl fk. nem mukodnek a jelek, de tán csak ma reggel van így, ha hosszan írnék a ruhák bodrairól, tekeregnének, foltokat hagynának maguk után, kanyargás közben rázkódnának, a viadukt ívei alatt kirajzolódna egy nagy ánusz, mely előtt egy papgáj papagáj himbálódzik koppant a csőrével, szabályosan ring, nincs kilengés, a rezgőkör tökéletesen működne - minden egyben, hármat kaptam kettő árán [nyalika a polcok közt émivel, fdg]

a "művek" körülötted nem tudom kiejteni ezt a szavat, félek, hogy bűnt követek el vele, átlépek egy búvárharangba, csak lefelé vezet út, a sötétben - szar hasonlat, hogy lelassultam, nincs különösebb okom a tömörségre, egy egész élet ugyanabban a szobában, nem kell sem élmény, sem látás, sem utazás




André Ethier
Untitled, 2007
oil on masonite
16 x 12 inches


"csak makacs szoktál lenni" - mondja, közben öltözik a bugyijának széleit apró sünök rágcsálják a hasonló látvány elől mindig a sarokba menekülök

ennyiből, a látványból és a közönségesből, a munkáin a képzelet nem kap annyi jelentőséget, mint amennyit a hülyék birodalma tulajdonít annak, amiről azt képzeli, hogy a mágusok birtokolják; mintha visszamentem volna az időben, máglyák, karók végén vonagló alakok és vihogó

minden gondolatom értelmét veszti 1-2 perc múlva, sem gyerekkoromban, sem most nem voltam alkalmas a gondolkodásra,
[ezen a hajnalon nem fogok átalakulni]
nem tudom miért pont ezt a nyelvet választottam, majd egyszer megmaradok

m.k.





Mike Kelley:
Untitled, 2008-2009
Acrylic on wood panels
99 x 179 1/4 inches (251.5 x 455.3 cm)


nem nagyon tudom hogyan kellene besorolnom, ez az év a páráról fog szólni, ne szaporodj, nincs értelme, a gyerekek meghalnak, néhány év és végünk, megettük, elégettük, elloptuk előre sok évvel az övéket, tegnap néztem a vadkacsa hímek harcát,
egy fűszál sértette fel a nyelvemet, szétesett, behívtak, jackie fel-fel horkanik röhögés közben, de még szereti, ha a férje jól megprütyköli az esti filmnézés után, kereszttel a markában, sörszagú lehelete háromszöget rajzol a hűtőszekrény elé, majd emlékezek rá, titkos dinnye, csak folynak át rajtam, és én is rajtuk, j. titkolja [a gondolat is sértő]
"ha van sok, látszólag összefüggéstelen képed, melyek csak azért készültek, hogy legyenek; csinálj belőlük installációt
ezt nevezd koncepciónak, " meséli ábrahám a lábtörlőn, miközben a sárdarabkákkal bajlódva, kapaszkodik [a feltételezés is káros]
betöltöm
juli négyszöget tol a kijárat elé, megpróbálom a túlélést, nem hiányzik senki, a legőszintébb dolgunk, hogy meghalni egyedül kell, tán




Ulay:
Renais sense, 1973

pislogok
i. karján a bőr lassan fonnyad, a bőr alul kiszippantja a nedvességet az amit múlásnak nevezett a tegnap elfogyasztott disznó, csak fityeg és
az ablakokból anyu arcai mosolyognak, integet, de a kezeket levágta az ablak széle, a határok, csücsörítek írás közben
l. lassan ébred, a bűze bent marad a fürdőszobában

a "ma" szóból vagy fogalmából szinte bármit ki tudnék facsarni, mint azt a fura tőgyet, mely a hátizsákomban nő hónapok óta, arra várva, hogy valaki integessen neki, míg ő a zsebet ablakként használja, a szoknyám alá kukkant, majd megállapítja, hogy a szőrökből soha nem lesz esőt adó felhőpamacs.
a lakótársak, ha hazajönnek a kulcs zörrenése, mint a zárban felejtett, megkeményedett szaru. Hogyha hinta lenne, vagy egy búcsúi árus kopott asztala, mely előtt gyerekként ott toporogtam, várva az alkalmat, hogy trófeát lophassak egy műanyag indián vagy aprócska matchbox formájában.
Az öcsém hófehér arca és vörösesszőke haja úgy él emlékeimben, mintha minden éjszaka ezt kellene lmodnom álmodnom, lehunyom a szemem arca ott lebeg előttem, de nincs a kezében a borzalmas hentesbárd, sem a böllérkés, csak a félrefésült, szőke selyemhaját látom, fújja a szél és a háttérben a nádas és a tó összemosódva játssza az álmok borzalmas díszletét. ALMAERDŐ
mostanság, hogy ezt a zúgást egyre ritkábban és egyre több erőfeszítéssel sikerül csak lekapcsolnom, nem értem, hogy hová tűntek azok a határvonalak, melyek megengedték, hogy azt higgyem művész vagyok és nem pedig elmebeteg
A zsírszövetek fonatai olyanok, mint valamilyen gombafonál-hálózat, a belső szervekre rátapadva - gyerekként láttam, ahogyan a disznóból kitépik az ilyen átszőtt szerv-gyümölcsöt, felülete szinte tükörként, húslilán csillog, majd átrakják egy kékesszürke tálba, mellyel hajnalban még a vért fogták fel,kjfhkdjhfskjd a sült vér és a hurka felszívta. Csak árnyékok és a sár, meg a pálinka bűze maradt. A konyha padlójára terített újságpapírok és a kacagás közömbös köröket egyensúlyoz az orrom felett. KROKODILnyál


felejteni jó, betonpadlón fekve ha látnám mennyiből vagyok préselve és a tőgy, amire még emlékszem, ott a zsákból néha szuszog


még felejteni, bort kellene vennem, több üveggel, rád gondolnék




Osamu Kobayashi:
Acid Afternoon
14" x 17 1/2"

a formákból, a formákról, a nedves törölgetőrongyokról, a száraz nyelvről
és a földről,
vonagló földigilisztákról



Paul Klee:
Still Life with Four Apples (Stilleben mit vier Früchten in Schale vor dunkelgrünem Grunde)
Oil and gouache on board
1909

vajon miért tűnnek [annak ott, aki szemben a tükörnek támaszkodba rozsdás pisztolyt tart egy dinnyéhez nyomva, erősen hogy a héjon kör alakú horzsolás keletkezik és a nedv összegyűlve csillog az alján, egy ítélet, egy sóhaj a régmúlt dicsőségének, hogy okádnék bele ] szánalmasnak a művészek, egyéniségek a kiállítás megnyitókon készült fotókon az elegáns és drága ruháikban, a csillogós, jól táplált arcocskájukról a pénz és a siker-vágy kacsingat vissza, hogy az ötlet és az eredeti álmok leképezése csak éppen úgy szakmává lett, mintha gépészek vagy fogtechnikusok lennének, nem mintha bántana, de mégis, mert nehéz elfogadni, hogy a lázadás, a [a tavasz ehhez hasonlít, korábban világosodik] valóság keresés, az elcsendesedés vagy a megismerés eltűnt és helyét átvette a szakmaiság bolondos és felszínes, kollektív őrülete
szeretnék megfürödni egy szarral telt kádban és nem készíteni róla dokumentációt, szeretnék elfelejteni mindent ami művészet
sikoltozás? irigykedés? erőtlenség?
paul klee arca még őszinte, ilyen arcokat ma már csak ritkán látni, nincs szükség szomorú bölcsességre, nem kell
elrejtem a bőröm alá, nem szégyellem, hogy van olyan, amit amit őszintének tartok, a kedvemért sem



bazdki az "Awareness Muscle" koncepciója Meséli önfeledten és bólogatva kaparom a koszt; kövérkés nénik etetik a galambokat; a pedálok zakatolása, ki figyel ilyen apróságokra, tudod a levegő

Ivin Ballen:
Eagle
2008
fiberglass, Aquaresin, acrylic
29" x 25" x 5" (73.67cm x 63.5cm x 12.7cm)

remélem érted a képek célzását az absztrakcióra tenyerelve (zavaró kusza ide nem illő), mint egy nagy gomb a tescó automatáinak kijelzőjén
[beszélgetnek] az ebédlőben, átszűrődnek a hangok, undorodok tőlük, erről nincs mit mondanom
faélsd féla é défkajsd féa




Angela Dufresne:
Portrait of Amy Sadao as Manet's 'Lion Hunter'.
2008.
Oil on canvas. 48" X 60".


a szájpadlásomba szöget próbáltam verni titokban a tükör előtt csak egy véres kukucskálóluk maradt emlékbe, a darát hideg vízben kell áztatni mielőtt a csokoládé belekerülne, hogy a fogadóbizottság és a buta liba ünnepelni kezdené, hogy a pattanásai eltűntek az ondótól, "pajzsmirigy hiányosság" sóhajtja és lenyeli a B vitamin kapszulát, mégsem spermium cseppek, hanem tudomány;
a képekről bekattano
emlékszem, hogy tizenévesen Herbert Read művészettörténeti írásai micsoda hatással voltak rám, csak nagyon kivételes esetben találkozni a tudásnak és a művészet iránti szeretetnek és elkötelezettségnek az elegyével
a lovak és a ritmusok sárga tulipánszirmokból, valami hiányzik, a titokzatos és a magányos gondolati csendesség mesterkélt fénye, ahogyan átvilágít a húsdaráló lyukain, a kérdések rosszul feltéve, a válaszok mégis illeszkednek, öklendezek
ha szabad zavarosnak lennem
rossz a méreg, hiányzik a méregkapszula, a gyilkos anyagok a szervezetemben, elvonókúra, nélkületek komoly, megfontolt, egészséges felnőtt vagyok, az álmaim a köldökömön átfűzve minden pillanatban megvalósulni látszanak, nő is lehetek, belebújhatok a bugyidba, betekerem magam a törölköződdel és átélem, amit át kell ilyenkor, hogy átfolyik rajtam a csapvíz mi a sikoly "bébi, baba, bubu" mondja nevetve és mosolyog, tudom: velem van, mindent megtesz, hogy jó legyen, a sérüléseket azonnal bekötözi, a hegeket úgy simogatja mint senki, a disznaim itt belül elégedetten tyúkként kotkodácsolva fgodossák feszes fenekemet és rázzák ütem ritmus a kemény feneküket, risza-itóka tánc és szerelem, a fák törzsén dörzsölgetem a viszketést, ahogyan kell - kellemesen hűvös minden tárgy körülöttem, nem kell ennél jobb és alkalmasabb élet
a súrolóport nyalogattam imént, gondoltam sistereg a nyelv alatt, mintha málnás ízű lenne
"belül a vágy" mondják a filmben, érti
sütőtök induló az erek húrként
a herezacskód épp apád arca előtt
mindkettő képzeletbeli focista
vagy éppen gumipatkány
rózsaszín púpokkal épp megbántani készül
a kamion a karomon mint egy katicabogár
épp lljlkj ssss készül
titokban elástak

haha.
haha.

legyen tánc legyen tánc legyen tánc legyen tánc legyen tánc
legyen tánc legyen tánc
"holnap megiszok 2 üveggel addig amíg nem okádok" kiabálja bent a rohadék, a törpe, a nagyság felett, megfogom és vázát csinálok magamból, kifordítom a belsőmet minden lyukamon keresztül a beleim az asztal egyik oldalán a két tüdő a gége és a nyelvcsonk pedig a másikon, [403, 404, 405] "zászlók zászlók megesznek a kibaszott zászlók!" énekli a garat még utoljára vidámság, közben l.-ék és p.-ék úgy gurgatják a golyóimat, hogy a földön ülve összeértetik a talpukat, két láb-háromszöget képezve, mint mi egysze Mindent összevetve a fauvizmus és az avantgárd értelmetlen fogalmakat alkotnak a szakácskönyv első lapján, bevezető remek műhelymunka, szakszerű és tudományos precizitással megfogalmazott munka ljkflkdjls fkl lírájának csúcsát a dadaizmusban éri el, közvetlen mária és a galamb eljegyzése után.

"szeretem tót endre munkáit" mondja




Endre Tot:
Inside Rain
1976

hajnalban folytatom

nehez elkepzelnem egy kört beken hagynak "nemakar" hetente alszok egy hetig, a szabadsággal ámítják magukat, pedig csupa mocsok és erőszak van a máz alatt, alig valami fény, leheletnyi tér
nincs baj, rettegés van és homályban rejtőzködő ragadozók



Shai Yehezkelli:
Untitled, Oil on panel, 53X53 cm


Shai Yehezkelli munkáiból áradnak a gondolatok, a gondolkodás szabadságát próbálja velem megszerettetni - újra, felfrissülve. a politikai és történeti háttér nem rejtőzködik, nincs függöny mögött, nyíltan, szinte indulatosan tárja fel az egyszerű, de mégis átgondolt formákat és jeleket --
messzi vannak a fák, és túl sok az ítélet és a fájdalom, túl sok a harc és a birtoklás, nehézkes

szüzsé: ürességem

néma nap ez a mai, leültem ide, gondoltam: írok néhány sort, de csak nézek magam elé, vagy az ablakon bámulok ki; az égboltból egy négyzetet látni, a fele szürke a másik mintha fényes lenne, talán arrafelé van a napfény, de nem tudom az égtájak irányait, álmos vagyok
valakinek az volt a nagy hír, hogy r.l. kombinálta az installációt a videóval és a zenei anyagokkal;

nem tudom, hogy mi az amit csinálok, nem tudom mi az amit írok, csakis azért teszem, mert félek meghalni és ez életben tart, ennyi maradt a művészetből és a szenvedélyből, az írás-maszturbáció a művelődés és a tanulás perverz öröme egy olyan közegben, ahol mindez szinte lehetetlen; mintha élvezném, hogy döfködnek, vagy magamat melegítem öngyújtóval, csuklóhajlatban

az efféle gondolatok: "nem érdekel túlságosan" árulkodnak a kielégületlenségemről és az irigységemről, próbáltam összeszámolni az albérleteim számát, de nem mindegyikre akarok emlékezni: nem mérce, nem szenvedés-elméleti trükk, a tudatod befolyásolására. 7-8
a rothadás fizikája

csak, hogy legyen miről írni, milliárdnyi felesleges dolog,
ha ülök és csendben maradok, nem csinálok semmit, néha eszembe jut egy-egy apró forma, ezek is feleslegesek? ki tudja, az apróságok, mint például klee növényei és pettyei mindig csak egy szűk, csendes és zárkózott emberréteget érdeklik, a milliárdoknak ott a harsány, a dagály, a vallás, a hit, a tudás, a zabálás, a fogyasztás, a gazdaság, a kereskedelem és a ki tudja még mennyi minden, csak megállni, csendben maradni ne kelljen, nehogy láthatóvá tetszék az Én valódi alakzata egy aprócska formán keresztül, megszűnjön az önzés és a mindenáron
ezek a felesleges dolgok, túl egyszerűen levezetve, mintegy röhejt okozva bárkinek, hogy meri, meg meri fogalmazni azt ami már régóta röhejessé lett
anélkül, hogy a múltat vágynám, egyetlen pillanatra is

[soha nem hallja meg]

a performansz nem ürült ki, csak a legtöbb művelője alkalmatlan és túl buta ahhoz, hogy beismerje, az utánzás nem okvetlenül baj, hiszen az Újítás és az Új, csak a fogyasztás és a gyorsaság összetevője, egy bugyuta mítosz - tehát nem az utánzás a baj, hanem a tudás és a tehetség hiánya által okozott [nem vonaglok, nem szenvedek, nem gyűlölök és nem harcolok, csupán nézek, de csak mert muszáj]
ezt írtam 5 perccel korábban és néhány sorral fentebb, ki tudhatja, hogy miért? a teljes őrület előtt még nevetni akart egy nagyot, néhányan elhitték, hogy eltűntek a többeseim, az ének és az ő tilosaik, de egyre erőteljesebben kérik tőlem, hogy tárgy legyek; egy Ez

[soha nem tudja meg]

keresgélek a képek közt, melyeket az egyikem tanulmányozott, hogy megosszam ezeket örömömben és tanulásomban, de nem értettem, hogy miért jó bármivel is foglalkoznia, amikor innia és bódulnia kéne, hogy ezek a sorok ne, de a bódulat és a röhögés megszülethessen - céltalan, oktalan és akarat nélkül;

az ötlet kell, de nem azon a szinten, ahol az ész és az iskolaszagú kreatív szakképző körök próbálják a tanulmányaikba beleszőni a kreatív gondolkodási sémákat, ez nem művészet, talán túl bántó, túl
Eleanor Moreton képeit juttatja eszembe, egy Freud portrét, ahogy a burkolás és a vigasztalan kaparás mindent azonnal elárul, nincs ott a csend, de van helyette kommunikáció, űrlap, kérdőív és szimbiózis
látom magamat egy kupac szarban - gondolom




Eleanor Moreton:
Grey Sigmund
Oil on canvas, 11.8 x 9.4 in. / 30 x 24 cm

[soha nem ismeri meg]


fura fogalma van a "soha" képzetének, a síkra kifeszített üresség, eleve feltételez legalább három másik fogalmat, a sík - amennyiben képzeletbeli, manipulálhatatlan, hiszen mi feszülhetne rajta, még a pontot sem viselné, a kiterjedése és az alkalmazott mérték-rendszer pedig a fantázia és a Kell szülötte, a Soha tehát értelmetlenné válik, akkor is ha feltételezem az idő létezését és akkor is ha tudom, hogy nincs idő, vajon hagyják, hogy megmérgezzem magamat paradicsom sűrítménnyel? hogy minden résből ez follyék, jék, jék
irigylem az egyéniséggel rendelkezőket,
a "rettegek a telefonhívásoktól" féle megnyilvánulások elveszik a kifejezés erejét, és inkább gyanakvást mint gondolatot
a fékek

Henny Acloque munkáiról még tegnap szerettem volna írni, de hazudnom kellett és így elmaradt, nincs más mondanivalóm, alapvetően Brueghel kacaját juttatta eszembe, a Villon nem zümmögne a háttérből, "minek ez az utánzás" kérdezi fejcsóválva; a koncepció és a projekt szemlélet néha ilyen, néha olyan [építő, kellemes, kellemetlen, értékes] csupa ítélet, csupa morális dörgedelem, csupa illúzió --- miközben a semmi, ha hátradőlök az ágyon és nézek kifelé az ablakon
ugyanaz mintha falevél lennék, vagy kő
és rosszabb lenne?





Henny Acloque:
Knave of Chalices
Acrylic and resin on canvas, 12 x 8 in. / 30.5 x 20.3 cm


ős vagy minta

politika és hit-kényszer; az értelemben, rendszerbe, forradalomban vagy akár a szabadságban - hisznek, remélnek, zongoráznak
az UBERMORGEN.COM projekt projektet akartam felvezetni, mint valamilyen rossz bemondó, felelősséggel ruháznak fel, hogy "n3k3m is kr1t1kusnak kell lennem, és a társadalom rezdüléseire fogékony" - talán megfontolandó, és friss lehelet, az én önsorsrontónak nevezhető saját-élet-művészi-projekt munkáimhoz; melyek mégsem az önismeret veszélyeire hívják fel a figyelmet, hanem csak úgy ide-oda gurulnak - "vicc az egész." gondolja mindebből, de hülye hozzá
az ubermorgen.com

http://www.flickr.com/photos/ubermorgen/sets/72157624837009969/

a projekthez tartozó hivatkozások nyomasztanak, nem tudok sajnos információkat átadni, sem megfontolt lenni

http://www.ubermorgen.com

http://www.ubermorgen.com/manifesto/

néhányan komolyan veszik; mintha bármit számítana - akár a lélegzésük, akár a szabadság-rabság-politika szerelmi háromszög iránti vágyálmaink aik im aim
félek, nem tudom a fonalat megszőni --- kiabálom, valaki hangos szuszogással fölém guggol és rám;
az ubermorgen.com ismétlődően emlékembe idézi az Alterazioni Video (http://www.alterazionivideo.com/) fogalmait - persze másképpen, de felesleges lenne belemennem, rég volt, kár emlékeznem - a Guston (mármint a képzőművészeti munkáiban) féle, emocionális és tudat-zavar hatásmechanizmusait bíráló és elfogadó válaszokból készítődhet az a humor, mely "sértő", "bántó" és egyéb jelzőkkel illetett lehet, a "kísérleti" és a lélektani-kórok megnyilvánulásait pénzre váltó, zsugorított elmeosztályt idéző munkák viccbe foglalása (?) -- a hatás és az ellenhatás: mindenről beszélni kell, minden szó szabadon áramolhat, de ez már kultúr-börtön és társadalom-elfogadás
inkább
áttérek az öngyilkosságommal való foglalatosságokra

ez legalább szórakoztat
és nem párbeszéd vagy kritikai-önmegvalósítás


csak felsorolás, csak képek, amiket néztem és





katrin plavcak:
Un senderismo de la noche
30 x 40 cm, Oil on cotton



felsorolás





Marie-Luise Lebschik:
Mädchen in der Landschaft
1993
Öl auf Leinwand 63,5x55 cm


felsorolás

holnapra; esztétika - már nem észlelés, törvénykezésnek és ítélethozatalnak mondanák, de az észlelésben ezek még nincsenek, PERSZE PERSZE PERSZE egy bonyolultabb szervezet, sokkal kifinomultabb gépezet [hányan kellenek ahhoz, hogy átnyúljak a falon? ezen az egyen, vagy bármelyiken?] kell ahhoz, hogy az észlelésből ítélet, az ítéletből megszokás lehessen - csak követném a részleteket, az apró szegletekben lapuló Dolgokat, melyeket "n." hazugságnak hívott, és a "meggyőződés" fogalmával egyesített; Platón és Arisztotelész tévedéseinek [az egyszerű félelem mozgatása] másolása egy egész érvrendszert hozott létre, melyek bármit igazolnak vagy cáfolnak és utat mutatnak az "élés" és az ítélet felé, vajon mit kellene ide behelyettesítenem? egy érv-okozat páros talán segíthetne láttatni az egyszerűségét azoknak a sablonoknak, melyeknek utánzásával a majmok eljutottak, nyilvánvaló, hogy, sikoltani, kellene, akkor, amikor a [szorítom szám, hogy felejteni tudjak - 3 mp.]
valóság egy apró részlete látható, nem érzékszervileg, nem érzékileg, hanem függetlenül, melyet a tudat
szaggatás,
üresség, a muziké kacajt vált ki, a növények, a bogarak




Inna Babaeva:
good times are killing me
2010


üldöztetés
üdvözülés

kisütött a nap, ez annyira fontosnak tűnt, hogy muszáj volt leírnom - Élmény, Chorltonig ellátni, kellene találnom valamit, ami értelmet ad, legalább napi 15 percig én lehessek, mondjuk este 7 és 7 15 között, álom; a táncosok rázzák a bokrokat, a vonat nyöszörög indulás előtt, elektromosság. ekecsi fagyira gondolás, nyáron a 32 fok melegben, a diófa alatt, amikor egyetlen ember sincs 50 méternél közelebb, vajon még hány nyár maradt? épp hívtak, holnap lesz munkám talán 4 napig, jó ez a kötetlenség, mozgó munkás, modern rabszolga, képzőművész a raktárban, dobozokat rakocsgat és álmodozik
"amíg fel nem köti magát?" - kérdezte aggódva luk.; "nem ilyen egyszerű" - válaszolta jé. köhécselve. "először bátorságot kell gyűjtenie." - folytatta. "tudod az önmegsemmisítés csak a gyávák szerint gyávaság." - hadarta kicsit úgy, mintha ideges lenne.




Kristen Morgin:
Monopoly
2007
Paint and ink on unfired clay
38 1/2 x 37 x 1 1/2 inches
97.8 x 94 x 3.8 cm

holnap hajnalban két buszmegálló, hazel grove felé újra, a budapesti hajléktalanok budapesten maradtak, itt nincs ilyen látványos rothadás, csak a csokis papírok és a csipszes zacskók integetnek; szomorúak.

K.M. Monopoly című munkájáról, "talán az etológiát nevezik pszichológiának" susogja be a doboz mögé, a por
nem történik semmi





Bjarne Melgaard:
Untitled (Daddy...Daddy...)
2007



nyilvánvaló, hogy tisztában vagy ezzel.
természetesen, tudjuk, hogy tájékozott vagy a témában.
ebből kifolyólag.
s így mereng a derengő.
reszket a bokréta.




Jennifer Bornstein
Study for 16mm Film (Margaret Mead in Hat)
2005
copperplate etching
image size: 6 x 4”, paper size: 12 x 10”


"az ún. kísérleti film", "kategória", "beül, úszógumi, 20 kiló feleslegben", "megevett egy állatot", "az csak kalória", "minden energia", "valakinek a macskája, ami átmászott a falakon"
próbálnám összefoglalni, csendesség, tiszta vonalak és enyhe karikír, ami majdnem manikűr, ma olvastam néhány sort, még megy
mint a vizelés.

Steven Pippin kör alakú, röntgenképhez hasonló, leső-lyukait nézegettem. Szándékosan nem másoltam be képeket. Szándékosan úgy tettem, mintha nem volna kedvem hozzá. Fáj a bőröm.
7,5 kilogramm krumpli 1,95 font. örömeste. a hipermarketek polcain nyulak alszanak, mise után vannak, a pult mögött a kopasz úr ministráns, hálós kalapja korpa-ellenes és hajszál fogó, reménykedek egy mosolyban
a nyuszik megeszik a krumplimat, végül csak a nudli alakú csírák maradnak, majdnem jóllaktunk
majdnem életben maradok.




Alois Mosbacher:
Walker,
2003,
Öl auf Leinwand,
120 x 100 cm



mintha tengeralattjáróból nézném a hullámokat, süllyedés;
Stefan Kübler munkái - nincs vélemény sípoló, súgó hangok, egy fürdőszoba pontos perspektíva, szándékos elmosottság, azt szeretné, mintha úgy nézne ki. Nem azt amilyen volt, hanem mesterkél és keresi a legjobb behatolási pontokat, ahol
mintha hazudnának, folyamatosan hazudnának,
nincs vélemény, nem lehet

"pedig kellene" mondja




Amy Adler:
Chelsea Hotel
oil pastel on gessoed canvas
2008


elmerülés, pontos őrület
még mennyi időm maradt?
"bazd meg" körülbelül ennyit gondolt, vagy inkább ezen a korcs nyelven így a legkifizetődőbb kifejezni azt az érzést ezt, amikor a közelebb és a távolabb mellékes - nem nagyon figyelnek
Alex Gingrownál a szöveg a gyermeteg lázadás [mi a fasznak költészet? morogja, miközben hazafelé baktatunk, szétfújta a szemeket a szél mindenfelé pocsolya pedig már két napja nem esett, az őr arcára gondolok, a Vajdahunyad-vára előtt elmesélte hogyan jöttek a szülei, nem találtam az utat hazafelé, most nincs hová menni - végre semmi] és a durcás elutasítás mögött rejtőzködő képzelgő úgy integet, mint valami régi ismerős, egy ablakból, felírt valamit egy papírra, azok az ujjak írták fel, melyeket jól ismertem, illat is párosult hozzájuk, és emlék-mozdulatok, talán a körmök formája, talán maga az ujj formája és a tenyér alakja is
nem kéne ennyit élnem




Alex Gingrow:
No, no. I'm glad you told me. She represents ME in those situations and I need to know if she's acting like a whore.,
2010,
graphite and acrylic on paper, 22" x 30"

csak történik, "valós időben" olvasom, milliárd száj és ujj tépi k
csobog valami
piszkozat
sok szar

"almok es kepzelgesek" egyszeru lenne, ha csak ilyen nyomaim lennének, ugráló sündisznó - hajnal van, eltűntek a felhők és v. interjútól izgulva próbál delfinre változni; a 90-es évek első fele még izgalmasnak tűnt, súgás




MILTOS MANETAS:
Untitled (Pirate Painting),
2009,
Oil on Canvas, Hard Drive, 30x40cm


a transzgén művészet már egy üzleti koncepciónak tűnt, mintha egy vállalat 10 éves üzleti terveit nézném, kötelességtudóan és agresszíven ki kell használni a Fejlődést, hogy korszerű maradj - meséli; kíváncsivá tesz az genetika különféle ágai körüli hisztéria, a propaganda és ellen-propaganda; az eszközként való tálalás és a kollektív öngyilkosság lebegtetése
úszom abban a patakban, édes bőrű delfinek



Critical Art Ensemble:
Shareholders Briefing, 1996

a bioArt mint szőnyeg; kényszeresen tartom a 19. század elmebaját a mellem előtt és rohanok; nincs kiutam, csak a nyersanyagok újabb halmainak megemésztése és az értelem-állarc; mit is gondolok? nem találom sem fontosnak, sem különlegesnek, inkább unalom űző szappanoperának, ami a közönségesség és közhelyek mintáit használhatja - vagy bármi mást, de felesleges ezen gondolkodni, lassan elavul és korszerűtlenül csüngök majd alá



Eduardo Kac:
Cypher, DIY transgenic kit with Petri dishes, agar, nutrients, streaking loops, pipettes, test tubes, synthetic DNA, booklet, 33 x 43 cm,
2009.


minden csuklásnál ugrok egyet az ágyban, "a legbutább sorozatokkal és alkohollal mérgezném magamat, mert más nem segített csak ez" susogja, picit édeskés lehelettel, vékony karjai mint óramutatók, kalandoznak; emlékszem a hóra, a pozsonyi sznf híd béli ebédre, hogyis volt, lemásztunk a híd alá még évekkel korábban egy szerelőkosárba, hordta a havat - előtte, sétáltunk, de már nem is emlékszem arra az országra, sem azokra az emberekre; vagy hazudok




Alexis Rockman:
Bust of Homo Georgicus,
2007,
ink and guache on paper, 16 x 12 in.


elmúlt




Olga Kisseleva:
nature morte
videó


allegória és bölcselet; megóvom saját magamat; Robert B. Lisek és a programozott csőlátás
észrevetted, hogy szinte minden gagyi kortárs múzeumba raknak gyerekprogramokat? az új generáció ugyanis fejlődni fognak ezen a téren is, milliárdnyi kis géniusszal kell egy bolygón élnem, örömhír, remélem lassan elrothadok; nem leszek része a kollektív testnek, a Nagy Hangyabolynak -- amit erős egyedek építenek - vagy legalábbis ezt állítják;
hip-hop játékok, a tanulási folyamatok és az ai - röhögök; ugyanaz a buta majom van az álarc mögött és önző, csorgatja a nyálát




Annemarie Schleiner:
Velvet Strike
2002

az idő elmúlt, már önmaga múlt-idejének is csak másolata; virtuális tér; tárolóban létezik (valóság, virtualitás) nem érzékelhető fogalmak, a képzelet nem virtuális, az anyag valódisága és az érzetek, ingerek az elektromos impulzusok; "semmi nem lehet" - legalábbis ilyen módon nem,
virágos mező, kacagás




Catherine Richards:
Charged Hearts
1997


"tanulj kreativitást" üvölti, mosolyognak hozzám, de semmi nem történik, várom, hogy elfenekeljenek, vagy felpofozzanak
teli tüdő
szerencse-program





Rebeca Bollinger
Tree with Pink and Green, 2010
glazed ceramic, mirrored plexiglass, wood and styrofoam with foil surface
32 1/4” x 31” x 23 1/2”


tilos gondolkodnom, tilos éreznem