io4bns298734nbmewf

kértem volna, de már tönkretetted,
perc - Te mindent elfogyasztasz
mocskos járműveken pörögve
Napot, felhőt és csirkét eszel

mérgező a leheleted, kényszer haramia
két vágyad közt mágnes lebeg
szaporodás közben pusztítasz
de nem ölsz: ahhoz kényes vagy
csak megveszed a boltban
amit a hentesek készre gyilkoltak

karmos, sértő, konok napok palástjai
eseti szellemfátylak az éjben
csak toporgok, név nélkül
a magabiztosan csámcsogóktól
rettegek, az ostobaság épp rügyezik
győzelem, pozitív képek, sikerek,
erő, befektetés - mindenhonnan

bevallom, undorodom az egésztől
a házaknak nevezett rombuszoktól
a primitív járművek motorhangjától
persze, mint minden panasz
minden félelmem: szánalmat
mosolyt von a dús ajkakra, fénylő
fogsorokra - mert az élet győzelme
a tápláléklánc deriváltjai, függvényei
nevezd néven: a folytonos zabálás
és kéretlen közöny a szenvedés iránt
minden elpusztít

kilépni ebből: lemondani társaidról -
de megteszed, a jó remeteként
magad maradtál - csak figyeled
lehetne másképpen is, hiszen
az értelem tudna értelmes is lenni
de felülírja az évezredek kódja
mocska, háború, önteltség
és az öntudatlan emberállat
mindent elpusztítva maga körül
gyilkos értelmével uralkodva
azon a kevéske időn
amit soknak vél rövidke 
történetében