Azon a képzeletbeli vonalon túl,
közönyből faragták az erdőket - ott
ismerős szemekből fészkek lesznek,
elhagyottan fityegnek rugós ágakon,
azt a pontot figyelve, ahol ismertek.
Lassan, végleg eltörlöm a vonalat,
az ismert dolgok odaát elbúcsúznak.
Fészkükben gubbasztva - elporlanak.
Elfelejtem a történeteket, harag nélkül,
s ez - nevezzük végső emléktörlésnek,
hasonló mint fuldoklás után felbukva,
az első sikeres lélegzet: hálát fakaszt,
orülsz, de amikor ha a légzés helyreáll,
egyszerűen közönséges lesz, csak jó:
beengedve a napfényt az ablakodon,
vigyázva, hogy ne hozzon új arcokat.
Az emlékek pedig mint félreismert,
túlértékelt ragacsos jegyzettömbök,
szamárfülekkel tele - szerelmekről,
barátokról - most végre megszűnve,
hagyom, hogy segítsen ez a hajnal,
fújja, esőjével oldószerként hatva,
nullára hígítson minden emléket.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Monday, 11 March 2024
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
No comments:
Post a Comment