képek, betűk

LOW637NMERT47

Pont az ellenkezője történik annak amit tenni kellene,
az emberek azt hiszik, hogy az a kegyelmi állapot
amiben az elmúlt néhány évtizedben élhettek az örök,
a növekedés mítosza, az internet virtuális világa
és a fogyasztás, a kényelem és a konzumidiotizmus
szentsége csodás elegyet képeznek,
mint egy hordó puskapor. Az összeomlás utáni
erőszakhullám olyan szinteken fog tombolni,
amit ma nehéz lenne leírni. Az apokalipszis nem létezik,
sátán és isten sincsenek,
a pokol és a menny,
ahogyan az emberi lélek is: csupán olyan fogalmak,
amelyeket azért használunk,
mert egyszerűbb bűnbakot és kibúvót felmutatni,
mint a saját önzésünket, aljasságainkat és mérhetetlen
önimádatunkat kielemezni, azért kielemezni és nem beismerni,
mert a beismerés
bűntudatot feltételezne - ez viszont csak kevesek kiváltsága.
Az emberek többsége büszke arra,
hogy önző és önimádó - ez itt az Ostobaság kora,
amikor még a legőszintébb könnycsepp is csupán önmarketing,
porszívóügynökség az egész világ, a legelementárisabb,
legprimitívebb és legbestiálisabb a példa,
a tudás és a tudatlanség közti határvonal relativizálása,
a hálózat összekapcsolta és önbizalmat adott az ostobáknak,
az iskolák írni ás olvasni képes ostobákat fosnak ki magukból,
akik azután boldogan menetelnek a legelvetemültebb üzleti modellek,
társadalmi rendszerek és összeesküvé-elméletek mentén.
Egymás mellett létezik a csordaszellem: fasizmus, nacionalizmus,
vallásosság és a kvantumfizika, milliárdok használnak
olyan technikai eszközöket melyeknek sem a technikai működési
alapelveit nem ismerik, sem a használatukra nincsenek kulturálisan
felkészülve.  Ez természetesen nem új dolog,
soha nem volt ez másképpen a történelemben,
az újdonság csupán annyi,
hogy az információk gyors áramlása miatt felgyorsult az,
ami eddig csak lassan történt és emellett az emberek számának
növekedésével a planétánk testén sokáig csak ártatlan
karcolásnak tűnő emberiségből áttételes rák lett.
A kérdés csupán az, hogy meddig bírja ezt a borzalmas kórt a bolygó
és mikor jön el az a pillanat, amikor a gyógyulás elkezdődik.
És amikor elkezdődik, akkor ez az egész szarkupac
a nevetséges gazdasággal, katonasággal, marketinggel, 
munkaerőpiaccal, médiával, vallásokkal, filozófiákkal,
tudománnyal együtt egy olyan emlék lesz csupán,
melyet vagy teljesen újraépít majd egy maroknyi
túlélő, vagy teljesen a homályba vész,
miközben lassan, néhány évszázad után begyógyul
a bolygónk bőrén