képek, betűk

jhhdfhkhghkd74654564

Filfek zörögnek a pulton, zöld a távlat szeme,
az origója papírrepülő, papucsai bolyhokat lengetnek a szélben,
London belvárosa egy orkán ánusza,
beszívja a lelkeket miközben gyengéden manipulál,
falovacskákat görget az idősödő puruttyaság,
zeelllerszárnak öltözve szomorítják
a margókra firkált fogadalmakat,
ígérem nem pislogok holnap,
no elidegenedés nincs szalon fékezés
a vég rosszul elszavalt pitvarzörejei előtt,
két végletből valék, az első ugyanolyan kobaltkék
mint a hátsó kisablak, jól a jóra bólint,
közben az ég szegecses felhőit tartja,
lehetne más, szomorúbb a reményeknél,
idegenebb a köszöntéseknél,
félbe mártott krokodilvigyor,
hammog rajta közben hasmenését
a vágyott disszharmónia zajában aszalja,
az "én" veszélyes feltételezés,
olyan mintha léteznék, itt ülnék,
fognám a hamutartót,
kemény fej-héjadat feltörném vele,
sóhajtva unnád, kacagva nem unnám,
lehetne bármiféle szabad pillanat,
egy áttetsző gömb Bosch kertjéből,
közömbösül istentelen repkedés
a kótyorgó delejek tömítés nélküli légző kattogásában,
őrlött fegyelmezés,
egy bőrfotel huzaton cuppogó nagyajak hófehér hóleve,
avalancs, bakalancs, szurikáta és majoranna ízesítésű nyálcsík,
a minden kocsmában ugyanolyan
piszoár illatosító szagába burkolt szent ágoston,
érdekel ez még valakit,
levetett rongyok ágyi poloska petéitől nyüzsgő úristene,
valódi ágyéksikamlás tűzálló felülete,
észak angliai esőt szitál,
hazafúj manchesterbe, blackley gyomorfekélyes utcáira,
a heaton park reggeli ködébe,
puha lábujjaid vánkosára,
minden tanulság nélkül,
valamerre muszáj eltévedni,
nem lehet túl pontos a mérgek adagolása, emiatt
tovább agonizálsz az élettől mint vártad,
csodacsíra boltozatos díszbörtönben,
rácsozott ágyneműn alszol,
örökbe feszített álomba merevedve,
belőlem nincs több kikelet,
se termékeny tavasz,
vajákolás vagy ráolvasás,
csupán az a rettenetes mázlemaró szimfónia,
melyet csak akkor hallasz amikor elfelejted magad,
az emlékezetkéregetők ledér plusszai selyemfókák,
fejnek és murrognak,
mellső lábaikkal kedvesen meggyomroznak,
mellékveséket fejlesztenek két pislogás közt,
de elfelejted őket is,
mint mást, másokat, így körben, ííííí
gy félve a törött démonok zihálásában,
szaggatott vonaglás mente,
dumdurumm röhögés kéttorok íz-konfliktusából,
neu neu itt a borogtás, homlokselyem szipogtató magánya,
valaki elereszt egy sárkányt,
combok szaladnak utána,
szaglásszák nyomait,
szikszalaggal helyregyógyított birizgélés,
hadd sűrűsödjön ami kevés,
nagybetűs üdvözülés firkája az aláírásom,
az vagyok a kocsonyában,
mit hagytak rohadni a kóstolásig,
szeretném ha még gondolhatnék rád,
csak ennyi erőszak,
az összes remegés szabálymentes felhősemmi bája,
így feszül reája, emléknek hagy,
nincs vágya,
vágta, elme nélkül kíséri magát,
ugyanabba a reménnyekkel teletömött ál-valóságba.