képek, betűk

IOplkjd536uwer29

Fáradtak az autók, orrukkal túrják egymás farát,
a fények alapján este lett, a cipőm talpa fekete
árnyékkal körberajzolja magát,
a st albansi beershop előtt poharakat köhög
fel egy részeg,
a holnap reggel
ádáz porhintésnek tűnik
"should be good,
should be good" - magyarázza valaki mellettem,
közben a meggyes műcigijébe büfög,
a pokol most épp vonzó ajánlatnak tűnik,
egy bő farmer járkál és telefonál,
fehér hasa kilóg a farmeringje alól,
beleszúrnám az ujjam a köldökébe,
hátha cuppanna egy nagyot,
úgy tűnik, viccesen
beállt az élet egy szaggatott vonal mentén,
itt röfög és nem akar múlni,
a farmerosnak rekedt hanga,
bohócos orra és napraforgóvirág haja van,
"do you know what i mean" - prüttyögi a Should be Good,
Liverpoolba kell mennie holnap,
remélem emlékszik majd rá.
Majdnem tavasz van, olyanfélék az illatok,
ha nem fázna a kezem - március is lehetne,
"all right mate" - mondja a Should be Good
és bekalimpál a söréhez, fülhallgatót vesz
és szomorúan az asztalt nézi,
szerintem PR-os vagy HR-es
nyomás alatt lett alkoholista,
én közben úgy döntök: záróráig maradok,
hátha sikerül lealjasodnom a legszélső fokozatig,
motoros futárok búgnak mögöttem,
viszik a tápot a vályúkba,
néha felnézek az égre, csillagokat keresek,
de csak neonfény van,
éget a borzongás,
szavalok egy nekrológot magamban,
vigyorgok közben,
mint egy sáska a bokorban,
oldalt egy hirdetőfény 9.99 ért kínál large pizzát,
egyelőre nincs ott senki,
majd éjjel a hazafele tántorgó részegek
megveszik a kiokádni való alkoholszívó vattának,
tulajdonképpen gyönyörű itt,
talán átmegyek máshová,
másik helyre, ahol több a félőrült szempár,
ez olyan giccses, mintha rózsákat néznék
egy kisvárosi műkedvelő tárlaton,
semmi magad alá huggyozás,
sehol egy tisztességes rókázás,
földön fetrengés,
csak virágok, kimért perspektíva,
bodros felhők,
fantáziából odafestett, odaillő falombok,
lassan egy újabb cigaretta közeleg,
a camelos doboz tetejét úgy téptem le,
hogy a rákos tüdő fotója csak félig látszódik,
komótos füstök bűnös karikái,
Pozsony jut eszembe,
a Duna parti kofolás kocsmák zsíros padjai,
a petrzsalkai panelek közti kóválygás,
sosem volt arcok akkori, fiatal változatai,
hol lehetnek? Én itt, majdnem ugyanúgy,
csak közbejött néhány évtized,
már nem tudnék szlovákul csevegni,
olvasni talán igen,
de azt sem érteném teljesen,
leginkább magamban tudok társalogni,
égett szagú mormogással,
defektes dadogással,
önmagam gúnyos makogása lettem,
ezen most nevetek,
na nem sokat, annyira nem érdekes,
közömbös savgyökök, 
orrtalan arrrccal nézegetik
a szúnyogra hasonlító pofámat,
teli teli teli,
valamivel, amitől minden súly
még nehezebb,
elnevezem magam ipszilonnak,
végre nekem is van személyiségem
akire hivatkozhatok,
talán még meg is szólítanak,
vagy rákérdeznek a hogylétemre,
esetleg összehajtogatnak,
hazacipelnek sörnyitónak,
vagy klotyókefének,