képek, betűk

DRui6452POlk

A posztkapitalizmust nehéz elképzelni, mert a kapitalizmus
csupán egy szép eufemizmus az emberi alaptermészet minden
mocskára. Nem lesz posztkapitalizmus amíg ebben a formában
létezünk, mivel még egy harmadik világháború után, ha újra
barlangokban élnének a túlélők nyomorult hordái, akkor is
újra kialakulna egy maihoz nagyon hasonlító világ, azért
mert a biolgóiából ez következne: túlélés, szaporodás,
létfenntartás. A kapitalizmus akkor fog eltűnni ha mint biológiai
faj megszűnünk létezni és a tudatunk egy olyan mesterséges
testbe kerül, ami örök életű és nincsenek olyan primitív szükségletei
mint az evés, ivás és a halál elkerülése. Egy ilyen lény minden
addig felhalmozott emberi tudást birtokolni fog, a teste
olyan apró lesz amennyire kicsi egy mesterségesen,
atomokból megalkotott test csak lehet, egyéni tudata lesz, de
önmaga lesz a hálózat is, egymagában reprezentálja az egész
emberi fajt - mint előzményt, de az útja és léte többé nem 
kötődik semmihez ami ma a létünkhöz szükséges. Nem kell
neki hiearchia, tőke vagy hatalom, hiszen egyikre sem lesz
szüksége. Személyiségek, fajok, események milliárdjait
szimulálhatja önmagában, akár mesterséges evolúciós
folyamatokat hozhat létre, miközben a világűrben utazva
felfedezi azt, amire az őse: az ember egykor csupán vágyott,
vagyis egy részük. A jelenkori ember egy evolúciós lépcsőfok
ebbe az irányba, illetve, pontosabban egy lépcsőfok-lehetőség.
Vicces olvasni azokat a könyveket, ahol hatalmas űrhajókon
utaznak és pont ugyanúgy néznek ki az emberek a jövőben
mint ma, sőt császáraik meg királyaik vannak. Ezzel a sok
butasággal szemben, az ember mint makro-méretű faj
még a Naprendszerből sem tudna kijutni. A mélyűrben csak
akkor tudunk utazni, ha mint pusztán biolgóiai lény 
megszűnünk létezni és a méretünk, kiterjedésünk és
létezésünk inkább egy atomokból összerakott mesterséges
alakzat lesz. Persze, az is lehet, hogy mire ezt elérnénk
már rég kiirtottuk magunkat, ha igen, akkor mindez majd
a következő fajra vár.