képek, betűk

KQ4k5i2nfjekf

Kihordja magát, hetedhónapos gubó,
mindeközben lázat locsol maga köré,
levelek a szád szélén hajtanak,
alattuk állok legelnek,
bogarakat etetek lerágott körömdarabkákkal,
ezeket tavaly hagyta itt kisjézus,
valamaikor a karácsonyi nagybevásárlás
és a keresztrefeszítése időpontja közt.
Tovább kellene élni - ma is, holnap is,
legalább a péntek esti ivás közepéig,
ígérem szombaton magaddal vihetsz.
Félárbócos gaz patacsattogtató ősmókus.
A bátrak nem hagyják,
hogy mások termékenyítsék meg
a lehetséges szülőgépeket,
eléjük mennek konfettit köpdösnek,
verseket szavalnak, közben kiválasztják
a legszebb esőfelhőt, melyet a közösülés előtt
átnyújtanak a kedvesnek. Szia Ell!
Elképzelem, hogy itt vagy és  élsz,
mégsem kötötted fel magad
a panelotok pincéjében arra a vaskos,
valószínűleg szennyvíz-elvezető csőre,
ahol anyád talált rád. Volt egy rajzod,
évekkel korábban adtad,
az a ház volt rajta alulnézetből,
előtte fák és egy utcai lámpa.
Már sok éve - amikor részeg vagyok
és éjjel odakint, egy lámpa alatt cigizek,
néha azon kapom magam: veled beszélgetek.
Egyikünknek sem volt igaza,
de te mindig bátrabb voltál, azon mosolygok
amikor egyszer csattanós maszlagot ettél a határban
és egész éjjel ott feküdtél dzint bénultsn,
egyedül, később vigyorogva mesélted.
Esik és részegek hazafelé,
ez a csend mélyebb mint szokott,
talán valami végsőfélét szimákol a légben,
ki tudhatja mitől lesz fűszeresebb a dolgok jelenléte.
Üresedés előtt még elképzelem,
amint arról ábrándozok,
hogy ez itt csak egy rossz képzelgés,
nemsokára ébredek, nyugodt leszek,
mellettem az alvás előtt olvasott könyv,
az ablak nyitva és a résen
baráti fehér fény gőzölög be,
csend van.