képek, betűk

Leginkább szavak nélkül
szeretném befogadni a látványt,
vágyódik a tudat a mélyebb
megértés felé, vagy csupán
élvezni akarja a maradékot,
bármi létezhet bármelyik
perctől egy adott ideig,
csak a két pont közt eltelt
távolságot mérem, elnevezem
időnek, de lehetne Ggg, Pofg,
Dlme vagy Xcvbi is. Nehezen
gondolkodok a térről,
mert hajlamos vagyok arra,
hogy a köröttem lévő levegőt
higgyem a térnek, pedig
az oxigén molekulái
ugyanabban a térben léteznek,
mint a testem részecskéi,
a tér szempontjából nincs
különbség köztem és a levegő
között, a testem folja kicsit
sűrűbb, a másik kevésbé,
az életnek nevezett jelenség
mellékes, ahogyan a koordinált
mozgásnak gondolt reakció,
vagy a gondolkodás biokémiai
folyamatai sem jelentenek
semmit. Odakint, szemben épületek
tetőibe bámulok, kockák, körök,
fényvetés, pára és tükröződések,
elmerengek azon a furaságon,
hogy vannak akik jelentést,
értelmet vagy teremtőt keresnek
ebben a csodás káoszban, nekik
nem elég a valóság, keveslik
a megismerés lassú munkáját,
ehelyett instant meséket,
és a céltalan, jelentéktelen
életüknek tartalmat és vigaszt
keresnek, mert úgy könnyebben
elviselik az elviselhetetlent.