képek, betűk

sok szemem van, sok fülem van,
mégis csak egy vagyok, mint más,
csak egy arc most itt: de lehetnék
volt messziben, néznék egy tükröt ott,
abban másik arc ezerként sikoltva,
abban a mában, nem tudva rólam itt,
pedig én tudok róla, nyúlnék hozzá,
de nincs: képzelem, hogy lenne, s ha van,
tán érezne egy bizsergést és lenne
egy kósza gondolata: egy arcról amit
nem ismer és leülne egy másodprcre,
elmerengve azon, hogy mi lenne,
ha lenne valahol a távolban valaki, aki
rá gondol éppen, de nem éri el, mert
ő itt, a másik meg abban az ott-ban,
melyet csak egy pislantásig érzett:
miközben a haját fésülte itt.