az éjjel láttalak átvonulni egy mezőn,
igaz, hogy csak fehéres árnyék voltál,
miközben egy foltot színeztem odaát, azon
a helyen, ahová az olyanok menekülnek,
akiknek itt, ahol gépelni is lehet, túl
sok reménytelen percet gyűjtött a magány.
Azt mondtad, te csak táncolni jöttél,
kértél, hogy keringőzzünk a lámpa körül,
kézből-kézbe járt a pörgés, az árnyékok
gyors körcsíkjai lehelettel bevont
búraként terültek körénk, mikor nevetve
leálltunk, megdermedt a világ és árnyék
kezeink egymásba csorogva formálták a másik
ködként csavarodó álom-testét. Majd azt
mondtad, hogy mész, mert valahol te is alszol,
de itt hagysz nekem egy lepkét, a szárnya
minden létező színből őriz egy pettyet,
csak csendben kellene lenni, susogva
létezni: majd köd-orromra lehelve
eltáncoltál az ablakon át, felhőcsíkkal
integetve, hogy reggelre megtaláld
a szobát, ahol alszol, visszabújva
életben tartva a másik világ sóhaját,
én sírtam: reggelre emúlik minden köd.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Thursday, 5 April 2018
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2018
(242)
-
▼
April
(15)
- Vannak dolgok, melyek a szépen megterített élet-as...
- Az SPT2349-56 nevű protoklaszter 14 galaxisból áll...
- végre a csend az est moraja, az alvadt vér színű é...
- A szemedből egyenes vonal vezet hozzám, a képzelet...
- ettem egy salátát, nyomasztó árnyékok a szürke fal...
- René Laloux, The Captive (La Prisonnière) (...
- egy Robbie Barret nevű fiatal képzőművész és AI sz...
- olyan az égbolt mint egy felettem lebegő tó, ha ne...
- Reggelgondolás. Az apró érzések azért jók mert bár...
- kétszáz misztikus tehén "nos"-al kezdeni a mondat...
- ugyanaz a két ablak, hónapok óta néznek rám, szemb...
- semmi nem állandó, vagy örök, ez közhely, de nem k...
- az éjjel láttalak átvonulni egy mezőn, igaz, hogy ...
- Hogy nem láthatlak, képzeletet fakaszt, Esténként ...
- a lélegzés sokféle szelepen át, mélyből egy hároms...
-
▼
April
(15)
No comments:
Post a Comment