1990 óta a bolygónk vadvilágának a tizede eltűnt, persze nem magától, hanem nekünk emberknek köszönhetően, a legújabb kutatások eléggé megdöbbentőek, de persze a legtöbben nem törődnek ezzel sem, legyintenek és zabálnak tovább. Itt a cikk ha érdekel. Egészen borzasztó. A legrosszabb ezekben a dolgokban, hogy teljesen hiábavaló minden kérés, tönkreteszünk mindent, felélünk mindent, egymás elől is ((háborúk, nyomor, menekülés)) és a bolygón velünk élő, többi élőlény elől is.
A The Guardian archívumát nézegettem, találtam egy 2014-es webchat archívumot, amelyben Slavoj Žižek volt vendég, egészen értelmes válaszokra késztették őt a kérdezők, már az első mondatában Lenin miatt kellett védekeznie, ez tényleg mosolyfakasztó. Nincs különösebb véleményem a válaszairól, a szokásos gondolatait fűzte csokorba, Žižek legnagyobb hibája, hogy hisz az ideológiákban, ezért számomra idejétmúlt és felszínes. Ma már nincsenek tiszta ideológiák, egyébként ezt ő is tudja, de mégis olyan fogalmakat használ amelyek nem fedik le a dolgkokat teljesen, az absztarkció nem szükségszerűen egyszerűsítés. Ennek ellenére kedvelem őt, mert egy üdítő színfolt.
Ma lesz egy telefonbeszélgetésem állásügyben, ők kerestek meg szerdán egy ajánlattal, egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy esetleg érdekelne a dolog. Délután kettőkor hívnak majd, mókás lesz, mint az ilyen beszélgetések általában.
Közben lenyomtam a biciklizést és reggelizem is, lassan négy óra lesz.
Tegnap vettem kutyát, egy 5 hónapos whippet kölyköt, októberben érkezik, már nagyon várom, futunk majd nagyokat együtt. Nem volt könnyű döntés, mert tavasszal meghalt Freya Alba, 10 hetes korában, egy vele született, genetikai rendellenesség miatt, és akkor úgy döntöttem, hogy soha többet nem lesz kutyám, de jobb lesz így, nem akarok életem végéig szorongva élni. Remélem V. is örülni fog és megyünk majd nagyokat túrázni.
Az előbb csodálkoztam rá arra, hogy Erich Fromm A szeretet művészete című könyve 60 éve jelent meg, tini koromban nagyon fontos olvasmányom volt, csak ez a 60 év hökkentett meg, az az egész korszak, már ennyire rég volt, történelemmé konvertálódott.
Átalakult ez a blog, mostanában alig írok képzőművészetről és képeket sem rakok be. Nem tudom, valami megváltozott, egy kicsit háttérbe került a művészetet kedvelő énem, továbbra is érdekel, és figyelem is, de nem érzem fontosnak azt, hogy bármit is közöljek ezzel kapcsolatban. Zenemegy.
Az írás "mélységén" tűnődtem, azt hiszem, hogy szoros összefüggésben van azzal, hogy az ember mennyit merészel elárulni magáról, még akkor is ha az írása célja nem önmaga. Ez nyilván nem fedi le a teljes valóságot, csak úgy eszembe jutott.
Bolondság. Bolondsziget.
A The Guardian archívumát nézegettem, találtam egy 2014-es webchat archívumot, amelyben Slavoj Žižek volt vendég, egészen értelmes válaszokra késztették őt a kérdezők, már az első mondatában Lenin miatt kellett védekeznie, ez tényleg mosolyfakasztó. Nincs különösebb véleményem a válaszairól, a szokásos gondolatait fűzte csokorba, Žižek legnagyobb hibája, hogy hisz az ideológiákban, ezért számomra idejétmúlt és felszínes. Ma már nincsenek tiszta ideológiák, egyébként ezt ő is tudja, de mégis olyan fogalmakat használ amelyek nem fedik le a dolgkokat teljesen, az absztarkció nem szükségszerűen egyszerűsítés. Ennek ellenére kedvelem őt, mert egy üdítő színfolt.
Ma lesz egy telefonbeszélgetésem állásügyben, ők kerestek meg szerdán egy ajánlattal, egészen komolyan elgondolkodtam azon, hogy esetleg érdekelne a dolog. Délután kettőkor hívnak majd, mókás lesz, mint az ilyen beszélgetések általában.
Közben lenyomtam a biciklizést és reggelizem is, lassan négy óra lesz.
Tegnap vettem kutyát, egy 5 hónapos whippet kölyköt, októberben érkezik, már nagyon várom, futunk majd nagyokat együtt. Nem volt könnyű döntés, mert tavasszal meghalt Freya Alba, 10 hetes korában, egy vele született, genetikai rendellenesség miatt, és akkor úgy döntöttem, hogy soha többet nem lesz kutyám, de jobb lesz így, nem akarok életem végéig szorongva élni. Remélem V. is örülni fog és megyünk majd nagyokat túrázni.
Az előbb csodálkoztam rá arra, hogy Erich Fromm A szeretet művészete című könyve 60 éve jelent meg, tini koromban nagyon fontos olvasmányom volt, csak ez a 60 év hökkentett meg, az az egész korszak, már ennyire rég volt, történelemmé konvertálódott.
Átalakult ez a blog, mostanában alig írok képzőművészetről és képeket sem rakok be. Nem tudom, valami megváltozott, egy kicsit háttérbe került a művészetet kedvelő énem, továbbra is érdekel, és figyelem is, de nem érzem fontosnak azt, hogy bármit is közöljek ezzel kapcsolatban. Zenemegy.
Az írás "mélységén" tűnődtem, azt hiszem, hogy szoros összefüggésben van azzal, hogy az ember mennyit merészel elárulni magáról, még akkor is ha az írása célja nem önmaga. Ez nyilván nem fedi le a teljes valóságot, csak úgy eszembe jutott.
Bolondság. Bolondsziget.
No comments:
Post a Comment