képek, betűk

Július Koller szlovák képzőművész, Pőstyénben született 1939-ben, a mail art-munkájai közül a legjobbat a Tate múzeum honlapján találtam meg ma "UmeNIE" címmel, ami egy szójáték az "umenie" művészetet jelent a "NIE" pedig azt, hogy "nem". 1970-ben készítette.
Elkezdett fájni a fogam. Jaj.
Mindig történik valami aminek nem kellene történnie.
Van a konyhaszekrényben egy doboz söröm, hétfőn vettem, egészen csábító a gondolat, hogy odasétáljak hozzá és megkérdezzem tőle, hogy lenne-e kedve megivódni.
Nem tudom, hogy miért szeretem a mail artot, ebben a blogban már sokszor írtam róla, főleg Ray Johnson miatt, aki valami példakép-szerűségem volt éveken keresztül, most már csak azért nem, mert nincs szükségem példaképekre.

Július Koller, UmeNIE ! (NO ART!), 1970,
Coloured print on telegram paper, 140 x 205 mm

Milyen érdekes, hogy voltak, akikhez a 70-es években is beszivárgott a szabadabb, nyugati világból érkező impulzusok egy része, mások pedig a mai napig, önszántukból rabságban élnek és nem akarnak tudomást venni a világról.
Emlékszem, hogy a 80-as évek végén, 88 körül, egyszer apámmal közösen tekertünk valamerre biciklivel, hajnalban, egymás mellett mentünk, valószínűleg horgászn; és ő még akkor sem mert mesélni 56-ról és a 68-as prágai eseményekről. Persze nem hibáztatom, és nem ítélkezek, csak emlékeztem.