képek, betűk

Ezt megveszem: Kőrössi P. József: Múltunk jövője, Péter. Igen, Péter volt az utóbbi 10 év egyik megmaradt reménysugara a magyar irodalomnak. "Tökmindegy", "tököm": súgom: vagyis majdnem teljesen érdektelen számomra az amit gondolok, de néha azért jól esik úgy leírni valamit, mintha azt a textet amit lepötyögtem, komolyan én gondoltam volna - úgyanúgy és összevont szemöldökkel nézek, de csak viccből, azután pedig hirtelen elröhögöm magam.
Amúgy, Esterházy Péter halálát nehéz volt elhinnem, kár érte, kár a mosolyáért, ő tényleg soha nem mondott hülyeségeket, ő tényleg művelt volt, és okos (okosnak lenni sokat jelent, bármennyire is hihetetlen). Egy Nádas Péterrel készült interjút néztem a közelmúltban, egy csomó hülyeséget hordott össze. Kertész Imre néhány évvel ezelőttig szinte mindig okosakat mondott, azután nála is eltört valami és elkezdett fura dolgokat beszélni. Esterházy Péter viszont megmaradt csendesnek, őszintének és okosnak - legalábbis én nem hallottam/olvastam a tőle soha egyetlen inkonzisztens dolgot, vagy hülyeséget. Erről csak ennyit volt a mondandóm belőlemtől tefeléd sugározván. Azt azért még megemlítem, hogy már régóta magasról szarok a kortárs magyar irodalomra, a nagyobbik része bennfentes, mutyizós és üres, teli alkalmatlan emberek vérciki gondolatmaszturbációival, amelyeket "műveknek" neveznek és az íróbigyók egymás között hátbaveregetik magukat a nagyszerű teljesítményükért. Miért pont az irodalom lenne kivétel az alól a szürke-dagonya alól, ami egy egész kultúrkör betegsége? Továbbtekerek, mármint gondolatilag, mostan. Megint leragadtam itt a légypapíron és magamnak zümmögök, tudod, kis piros és zöld foltok a szárnyaim alatt, baktériumtenyészetek és cipelem magammal mindenhová.
Terveztem, hogy ma valami nagy dolgot fogok tenni, például nem fogok örülni a pénteknek, hanem csak úgy hümmögve tudomásul veszem, mintha ez is csak egy hétköznapi hétköznap lenne és nem az Ötödik nap, amikor a dolgozógépek a délután közeledtét előre beprogramozva várják, mintha valami fontos lenne készülőben, pedig semmi. Valójában semmi. Csak megtörik a monotónia (van ilyen szó?). Nem tudom.
A mai kedvencem a dataizmus, ami olyanokat állít (idézet Yuval Noah Harari-tól), hogy a "Homo Sapiens egy elavult algoritmus". Na igen.. Reggel pont azon nevettem, hogy a Facebook mesterséges "intelligánciája" a napokban teljesen csődöt mondott akkor, amikor a Homo Sapiens alapú hírszerkesztőket kivették a rendszerükből és teljesen a mesterséges "intelligenciára" bízták a hírek feldolgozását. Mesterséges intelligencia jelenleg még nincs, ezért mindenütt helytelenül használják a fogalmat, ahol valami szoftverre utalnak, ami képes dönteni, vagy nagy adathalmazokban mintázatokat felismerni és tanulni. Megint húzom a szám, mert "intelligencia" szót a Google helyesírás ellenőrzője aláhúzza, nem ismeri fel és ezt ajánlja helyette: "intelligentsia". Ez nagyon intelligents...főleg úgy, hogy hosszú évek óta "tanul".
Dataista vagyok, MongoDB-ben tárolom az érzelmeimet, tudományos teória, teljesen semleges, nincsenek benne érzések, mintha csak a kapitalizmust látnám, és most ideje lenne valamit szépet hazudni.