képek, betűk

Véletlenül botlottam George Bellows festményeibe,  a 19. század végén és a 20. század elején élt, 1925-ben halt meg, az "amerikai realizmus" kategóriába szokták rakni őt. Ez a besorolás szokás szerint sántít, a tájképein ugyanis nagyon erős az impresszionizmus hatása, emellett számomra Camille Pissarro hatása teljesen egyértelműnek tűnik Bellows munkáin.
Viszont a "realistának" nevezett "társadalmi témájú" képei - amelyek egyébként a legismertebbek (főleg azok, amelyek ökölvívó meccsekről készültek), szerintem nem túl magas színvonalúak. Az alakjai sokszor túl karikatúra-szerűek és számomra nem mondanak semmit, de ez csak szubjektív és pillanatnyi benyomásom.

Én is változok, ő is változik: mégse változik semmi. Hétfő, hétkezdés, egészen semmi hangulatom hozzá, ma fizetésemelést fogok kérni.

Hétvégén egészen könnyedén beismertem magamnak néhány kudarcomat és sikerült szembenéznem velük, ez úgy hangzik mint valami nyilvános önkritika, pedig csak érdekes, jobb minél kevesebbet hazudozni önmagamnak, másokat nem tudom, hogy hogy vannak ezzel, valaki egészen kényelmesen áltatja magát egy életen keresztül, kellemes lehet egy folyamatos önmentegető loop-ban élni és bűnbakokat keresgélni, találni és hibáztatni.

Hajnalban olvastam egy érdekes cikket az Economiston az arab fiatalokról, ez most a "bűnbak" dologról jutott eszembe, mert a cikk egészen fura állításokat és idézeteket tartalmazott, gyakorlatilag egy egész fiatal, arab generáció hibáztatja a nyugatot a saját kulturális frusztrációja miatt, és ahelyett, hogy próbálnának a szabadság felé elmozdulni, sokan inkább még patriarchálisabb nézeteket kezdenek vallani. Az magasabb kvalifikáltság nem okvetlenül eredményez nyitottabb gondolkodást, a régióban az oktatás nem tűnik sikertörténetnek, magas a diplomás munkanélküliség aránya és ha ez lehet még borzalmasabb, akkor a nők között kétszer magasabb mint a férfiak között.

"Nem szeretem a vallásokat, egyiket sem." - gondolnám, de minek? Egy iszonyú fontos lépcsőfok, ami mint egy gyógyíthatatlan pszichés betegség élősködik az emberiségen? Valami ilyesmit írnék legszívesebben a vallásokról, pedig csak az emberi hülyeség és hazudozás egyik formája, kivétel nélkül, mindegyik. Jelenleg nem nagyon tudom elképzelni, hogy lesz az emberi történelemnek olyan szakasza, ahol nem lesznek élő vallások, mivel az emberi psziché valószínűleg létrehozna újakat, ha a meglévők eltűnnének. A kereszténységtől sem tudunk szabadulni, sőt ma épp ott tartunk, hogy egyre többen kezdik újra ismételgetni a "keresztény Európa" nevű borzalmas hülyeséget...mintha nem épp az lett volna a legnagyobb vívmánya ennek a szerencsétlen kontinensnek, hogy a nálunk ma felvilágosultabbanak tűnő elődeink megszabadították az európai szellemi életet a kereszténység dogmatikus baromságaitól és a vallások nevében és pártolásával fenntartott feudális középkor borzalmaitól.

Úgy tűnik, hogy felnőtt egy nemzedék itt nyugaton, akik azt képzelik, hogy a szabadság a beszívott levegővel együtt természetes dolog, ami csak úgy van körülöttünk. Nem nagyon olvasnak, nem művelődnek és nem akarják tudni, hogy micsoda hosszú és véres út vezetett a jelenlegi szabadságukig (ami még akkor is fontos és az egyetlen valódi lehetőségük, ha nő a munkanélküliség, ha korruptak a politikusok, ha a kapitalizmus nem tűnik működőképesnek stb.). Számukra teljesen természetes, hogy ezt az internetes blogbejegyzést anélkül publikálhatom a mai Európában, hogy bármiféle büntetéstől kellene tartanom. Pedig ez egyáltalán nem volt mindig így, az emberi történelemnek csak a legutolsó néhány évtizedében élhetünk ilyen szabadságban, ez nem alapértelmezett dolog, ez egy hosszú és véres út eredménye, amelyet a mostani generációk nem értékelnek eléggé.
Ez a szabadság a múltban - mondhatni: a valóban keresztény Európában (egészen a 20. század második feléig) egyáltalán nem volt természetes, a szabadság ma ismert formája nem keresztényi és nem a "keresztény Európa" vívmánya. Akik azt állítják, hogy igen, azok egészen egyszerűen hazudnak. A szabadság, amiben ma élünk egy felvilágosult, liberális és polgári társadalmi vívmány (ami a kereszténység által uralt és elnyomott, ellenséges környezetében jött létre, véres háborúk mentén) és a tudományos, kritikai gondolkodással kiegészülve teszik ma (technikailag is) lehetővé (gőzgép, autó, robot, védőoltás, számítógép feltalálása, a programozási nyelvek létrejötte, az open-source stb.) azt, hogy például én ezt a szöveget leírhattam, publikálhattam és akit érdekel elolvashatja, aki hülyeségnek tartja az meg fikázhatja. Persze álszentek, hazugok és ludditák mindig lesznek.
Ehhez az egész folyamathoz sok-sok gondolkodó, tudós halála és szenvedése kellett, ha a "keresztény Európán" múlott volna, akkor valószínűleg még ma is feudalizmusban, vagy ahhoz hasonló, egyéb elnyomó rendszerben élnénk - bár ez csak feltételezés, de elnézve a többi, ma is létező, valláson alapuló társadalmat, nagyon valószínű.
Szóval, amit ma "keresztény Európának" neveznek a populisták és a szélsőjobbos demagógok, az teljesen a keresztényi Európa ellentéte.