képek, betűk

Szép későnyár lett, ősz hangulatú reggelek, nedves fű, köd és sötét, de délutánra nyárrá változik, tegnap fűnyírás, sörözés és lustálkodás. Délután elkezdtem főzni, de öt perc után ráuntam és befejeztem és inkább rendeltem vacsorát, mert lusta voltam, később szégyelltem is, nem túl jó irány, elismerem.
Az The Economiston találtam egy érdekes cikket, a fiatalok munkanélküliségéről,  a 15-24 évesek között (az egész bolygón) 13,1% a munkanélküliség, ami annyira nem hangzik borzalmasnak, viszont egészen nagyok az eltérések a különböző régiókban. Az Arab országoban 30,6%, míg Távol-Keleten alig több mint 10%.
Most van az Azután. Aha. Reggel van, nem nagyon akarok értelmezni semmit, mindenütt a munkanélküliségről írnak? Ez nem lehet igaz? Amerikában az aktuális kormány ígér 3000 új munkahelyet azokban a régiókban, ahol a szénbányászat jelentéktelenné válása miatt megugrott a munkanélküliség, például az Appalachia (egy régió az USA keleti részén, ami hatalmas, Alabamától egészen New York-ig húzódik) több mint 23 ezer bányászattal kapcsolatos munkahely tűnt el 2011 és 2015 között. Forrás.
Hogy írjak valami negatívat Izlandról is, ahol most tavasszal voltam, épp arról olvasok, hogy Izland Þórshöfn (fent van az északkeleti csücsökben) nevű régiójában milyen változásokat terveznek, ez egy halászattal foglalkozó régió, évente 15-20 ezer tonna halat fognak az itteni kikötőkből induló halászok. Míg Izland nyugati részén hatalmas a turizmus, ebbe a régióba csak kevés turista megy (mi akartunk, de nem volt rá idő,  majd legözelebb). A cikk egy beszélgetésről szól egy helyi vezető beosztású munkással, aki a halászattal kapcsolato dolgokat koordinálja. Eléggé rémísztően ugyanazok a problémák a régióban mint bárhol máshol. A fiatalok elhúznak Reykjavik vonzáskörzetébe, mert ott van más munka is mint a halászat. A lényeg, hogy a cikkben bejárják a környéket, ami egyébként gyönyörű, de néhány éven belül valószínűleg eltűnik az egész, mert be fogják építeni kikötőkkel és a tengeri teherszállítás minden járulékos infrastruktúrújával. Ők akarnak lenni a tengeri csomópont Kína és az egész északi világ között. Forrás.
Szerintem ma nem csinálok semmit, mindjárt felpattanok a szobabiciklire és spinningelek egy jót, hátha szívinfartust kapok rajta egyszer végre.

"Amúgy senki ne tervezzen túl hosszú távra."- gondolja J. És ezen vigyorgok, mert tudom, hogy a legtöbb ember nem szereti hallani a valóságról és azt hiszi, hogy a valóság csak valamiféle "negatív gondolkodás" következménye, nem is létezik! Sőt, sokan egészen odáig merészkednek a hülyeségben, hogy azt képzelik, hogy ha "pozitívan gondolkodnak", akkot attól bármi is megváltozhat. Ezen mindig nagyon jókat tudok vigyorogni. Nem kételem, hogy az agyunk egy olyan fura szerkezet, ami létrehozza azt a valamit, amit tudatnak nevezünk és ez milliónyi inputot tud befogadni, ugyanennyi féle-fajta csatornákon keresztül, mindenféle forrásból és ezek közt természetesen nagyon fontos szerepe van azoknak a "trükköknek", amelyeket azért csinálunk, hogy ezekkel is elősegítsük a túlélésünket, magyarul becsapjuk magunkat, hogy könnyebben el tudjuk viselni a valóságot, ezek nélkül a napi önbecsapások nélkül valószínűleg sokkal nehezebben élnénk túl. Gondolom, hogy ezeknek a "népies" és "népszerű" megfoalmazása a pozitív gondolkodás is - egy jó kis túlélési-önbecsapás.

Visszakanyordva a "ne tervezen hosszú távra" részhez, annyit jelentett csupán, hogy az következő 10-15 évben valószínűleg nagyon rosszra fordulnak az emberiség dolgai, mert a sok figyelmeztetés, grafikon, szám, kutatás ellenére az emberi társadalmak (amelyek nagy viccesen országokra és nemzetekre tagoldónak, mert így szokták meg) tovább folytatják a száguldásukat a fal felé, és már nincs az a fékrendszer ami ezt a száguldást meg tudná állítani. Ennek ellenére mindegyik úgy tesz mintha a boldog hetvenes években élne, ahol még azt hitték, hogy a gazdasági növekedés és a természet kirablása korlátlan ideig fenntarthatóak.
"Önbecsapják" magukat és a bolygó méretét képzeletben a sokszorosára növelték, ebben a mesterséges "kollektív-tudatban" korlátlan minden, bőven van étel, ital, nyersanyag, bármennyit lehet fogyasztani! Ez annyira szép! És persze aki erősebb, annak több jár az erőforrásokból. És ennek a virtuális világ "szimulációnak" lesz vége hamarosan. Csak erre céloztam fentebb.
Tudom, hogy nem kell a dolgok mellé mindenáron hangulatot párosítani, a fentiektől mégis szomorú lettem, de talán csak azért, mert nehezen fogadom el, hogy egy értelmesnek tarott létforma legalapvetőbb vonása a hülyeség.

Vasárnap el kellene ugrani a Peak District-be, vonattal, csak valamelyik faluba, inni valahol egy jó sört, egyet túrázni a dombok közt, lőni a Facebookra néhány fotót, ahogy azt kell.
Érdekel, hogy hogyan alakulnak át a politikai ideológiák, utána kellene olvasnom, de már a gondolat is fárasztó, inkább keresek valami madárhang gyűjteményt. Amúgy vannak jók, régebben egy ilyen oldal volt a nyitólapom a böngészőben és minden reggel madárhangokat tanulgattam. Valamennyit fel is tudok ismerni, persze csak keveset.
Unalmasak a lábujjaim.