képek, betűk

Jó érzés egyedül sétálgatni, leülni egy-egy kocsmában, inni egy sört, figyelni az embereket. Tegnap például az egyik pub udvarán, miközben ücsörögtem és olvasgattam a mobilomon a híreket, odaült az asztalomhoz három nő és két férfi, már egészen le voltak részegedve, valahol máshol kezdhették az iszogatást, mert már hülyeségeket beszéltek. Nem sört ittak, hanem gint, tonikot és vodkát.

Az egyik nő iszonyú magas volt és csókolgatta a mellette ülő férfit, aki alig ért a válláig. A férfinak a nő fejéhez képest aprócska feje volt, olyan mint egy teniszlabda és nagyon magas hangon vihogott. A vihogása pedig - mintha időzítve lett volna, minden hosszabb mondata után automatikusan feltört belőle. Hogy ezen mi az érdekes? Nem tudom megmondani, szerintem minden Kép. Illetve minden lehet Kép, tőlünk függ, hogy hogyan látjuk a körülöttünk lévő világot, bármi lehet művészet, bármi lehet érdekes, tanulságos, emberi - akármilyen. Ez evidencia? Lehet, de gyakran mégsem tudatosul bennem és nem figyelek oda rendesen a külvilágra, erre jó a magányos ücsörgés: engedem saját magamnak, hogy odafigyeljek a külvilágra, mivel napközben, munkában az ember inkább az ellenkezőjét teszi, hogy túléljen.

Hogy mi volt érdekes? A nő valószínűleg átesett egy-két szépítészeti műtéten, valamiféle adminisztratív, irodai munkát végezhet egy kisebb vagy közepes cégnél, majdnem biztos, hogy van férje, aki nem a vihogós pasi (ezt mondták is), már unokái is lehetnek, hiszen úgy 50 év körülinek tűnt. A vihogós férfi pedig, mivel 10-15 évvel fiatalabb volt nála, épp alkalmas volt az önbizalma növelésére és az alkalmi szexre.
A teniszlabdafejű férfi pedig melósruhában volt, valószínűleg növelte az egóját, hogy egy magasabb végzettségű, jól szituált, ötvenes nő lehet az alkalmi partnere, aki anyáskodik felette, csókolgatja és néha kajánul kineveti, amin ő viszont-vihoghat, mert ez annyira cuki. A dolgok összeillenek? Ez mellékes. Ócska filozofálgatás. Egyszerűen kontraszt volt közöttük, a melósruha és a kosztüm már eleve érdekes kombináció - megkapó volt, egy jó kép, abszurd emberekkel?
Mindenki lehet abszurd, a szituáció tesz bennünket azzá - csak nehéz észrevenni.

Egy egész élet látszódhat egy arcránduláson, egy kézmozdulaton - csak legyen aki észreveszi. Ezek miatt a képek miatt szoktam sétálgatni és egyedül sörözgetni, nem akarok senkivel beszélgetni, vagy megismerkedni, csak figyelem az emberket, dolgokat. Ami nagyon fontos, hogy nincs bennem semmi ítélkezés, nem érdekel a moralizálás és az aktuális társadalmi szabályok.
Az ítélkezés olyasmi mint egy ön-ketrec, bezár engem és a valóság helyett csak valami torz másolatot fogok látni a világból.

Közben beértem munkába. Reggel, miközben a buszmegállóban ácsorogtam egy macskaszív volt a földön, a buszmegálló közepén. Néhány méterre onnan elütöttek egy macskát és ahogy a szíve kipukkant a testéből, egészen a buszmegállóig repült. Miközben átment a már félig péppé zúzott testén egy-egy újabb autó, a felsőteste felemelkedett egy pillanatra és mintha integetett volna, széttárultak és összezárultak a mellső lábai - kezesbáb szerűen. Nem fotóztam le, kegyeletsértésnek tartottam volna. Eléggé abszurd volt az egész.