A hét egész eddigi részében munkaundorom volt, de sajnos mindenki szabadságon van és túl sok munkám, így a munkaundorom csak nehezen tudott kiteljesedni.
Szerda, sörözős napom, remélem nem leszek túl depressziós délutánra és meg tudok állni majd 2-3 üvegnél.
Pénteken veszek új laptopot magamnak, már kinéztem egy pihekönnyű notebookot, nincs márkája, egyedileg szerelik össze az alapján amit kérek.
Azt érzem, hogy ide-oda gurul az agyam a fejemben, a legszívesebben nem írnék és nem gondolkodnék, csak mindenféle bódító szereket tömnék magamba valami tengerparti koktélbárban, vagy valami ópiumbarlangban.
Tegnap megadtam a mobilszámomat egy fejvadásznak, a legtöbbször ignorálom őket, de neki az előző helyemről ajánlottak, és emiatt megpróbáltam komolyan venni, körülbelül fél órát beszélhettünk, elhívott kávézni péntek délutánra. Állítólag van néhány érdekes pozíciója.
Személyes mondatkoktél-a személytelen-énbörtönből, keveredjen a valóság a Semmiségre való törkevéssel, a destrukció az építőkockázással, halszemű tulipánhagymákat szeretnék ültetni a házunk tövébe, olyanokat amelyekből színes kardhalak és compók nőnek majd jövő tavasszal, de a Tescóban nem volt ilyen, így maradtak a muskátlik és a rózsák.
Vajon jó döntés volt, hogy eddig még soha nem öltem meg magam? Eddig úgy tűnik, hogy igen, de azért időnként megéri felülvizsgálni a döntéseket.
Négy hét múlva szabadságra megyek, addigra növesztek magamban egy víztorony-szerű boldogságtartályt, amiben tudok annyi örömet tartalékolni amennyi kitart a rosszabb napokon is.
Ma a cégem egyik külföldi irodája zárva van állami ünnep miatt, így talán egész nap békén hagynak és nem akarnak tőlem semmit legalább onnan, szokásommal ellentétben ma egész nap zenét hallgatok, mert van egy ember az irodában aki náthás és a zsebkendőt nem ismeri, szívja az orrát, gusztustalan, nem akarom hallgatni.
Tegnap majdnem kirúgtam az egyik újonnan felvett embert mérgemben, de utána inkább próbáltam vele századszorra is megbeszélni, hogy mit szeretnék tőle, állítólag most már érti, ettől annyira boldog lettem, hogy hiszek neki.
Múlt vasárnap ősz-illat volt, most az elmúlt két napban pedig igazi nyár-szag, tegnap 28 fok volt ami Manchesterben nem jellemző.
Próbálom beskálázni és optimalizálni az őrületet. Néha sikerül, néha nem. Igazából nem is őrület ez, hanem "ki nem élt kreativitás" és "ki nem élt minden", gyakran használok rossz fogalmakat ha az "őrületre" gondolok, igazából a szomorúság, frusztráció és feszítő kreativitás elegyéből létrejött nihilizmust értem alatta, csak azért írtam ezt, hogy pontosabb legyek.
Szerintem lassan át kellene térnem az angolra és angolul írnom ezt a blogot, vagy bezárni és nyitni újat angolul, mert nem nagyon érdekel már a magyar nyelven történő irogatás, nem nagyon érzek késztetést arra, hogy ebbe a kultúrkörbe tartozzak csak amiatt, mert néha írok ezt azt ezen a nyelven.
Keresztbe-tett-lábú énnélküliség.
Vicces életidegenség.
Zavaros tisztánlátás.
Képzavar.
Megyek és próbálok dolgozni, meg kell terveznem egy csomó kritikusnak vélt vicces dolgot, amiért valami okból kifolyólag fizetést kapok, soha nem értettem, hogy miért fizetnek a munkámért és kinek fontos ez, de nem tehetek ellene semmit, minden más "értlemes" dologra alkalmatlan lennék. Habár, képzőművész vagy bútorasztalos szívesen lettem volna.
No comments:
Post a Comment