képek, betűk

tegnap beszélgettem egy régi ismerősömmel, akit amúgy nem is ismerek, alig beszéltünk, úgy, hogy áttérek egy másik témára, ami szintén nem fontos, lesz Gong koncert Manchester-ben
http://bandonthewall.org/events/3564/
azt hiszem, hogy elmegyek, szeretném élőben látni egyszer, bár nem vagyok nagy koncert látogató, mert tömegiszonyom van és irritál ha buta arcú, üres tekintetű embereket látok magam körül, akiket láthatóan a televízió hizlalt naggyá, de ez az én betegségem, nem az övék, önértékelési zavarból nehéz kedvesen kikerülni, ha minden ajtó és ablak ugyanazt a képet mutatja, még csak meg sem próbált más csinálni, óvatosan fordult el, érezte

keresgélek, munkanélküliként ráérek, amíg fel nem kötöm magam, addig megteszi a művészet, mint maszturbáció, örömöt ad, morzsát, sebtapaszt, de inkább, főleg csak örömöt

kezdek újra összepottyanni, na igen,




Henry Cowell: Ongaku (1957)

nem találom, vett pipacsos pohár alátéteket, nézem a közepüket, gombairtás,