Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Tuesday, 11 September 2012

halava. aprócska kéz. a tápióka nagyon finom. tudtam. jaj, de mellékes. egy ismerősöm segítséget kért, ellopták a pénzét, becsapták és még meg is akarták alázni, személyes dolgok, próbálok érezni, néha sikerül. ő mesélte, hogy könyvekből szocializálódott, ő legalább, nekem is kellene. nem tudom, miért megkapó formaságot mutat a japán zeneművészetnek egy bizonyos korszaka, okafogyott az egész gondolat, puha és hagyománytisztelő (szeretnéd) (de nem találod) (pedig jó lenne) (megnyugtatna, hogy ott van, így rámutathatsz: Látod!) (de nincs, így a hiányérzet, kétségbe, dühbe, majd cinizmusba fordul) (én megrémülök, álcázom magamat, egy bokor mögé bújva) (reszket) - nevetek a szavakon, mintha nem én írnám, piszkáljam a fülem - kérdezem, szóval, továbbhaladva, talán érdemes több időt szánni bizonyos formák megfogalmazására ezt itt megtaláltam:

   

Toshiro Mayuzumi - Campanology

búvárkaland, egy széttépett esőcsepp egyensúlya a homlokdeszkámon, az esernyőm árnyéka ha piros, akkor gyaloglás - tavasz, járdaszegély - aludni készül az ez.

Olyan sötét folt, amit a röntgenkép mutat, ha növekszik bent valami álomszerűen, kínosan valódi szörny, vagy ha a kisujjadat leharapod és elhajítod, de visszajön, --- csodás, butulok.
Nem értem, hogy miért szeretik a bőr ülőgarnitúrákat, csikorgó, ragacskodó és szögletes, de lehet rá rajzolni, karcolni és könnyű letörölni a testnedveket.
A bögrém füle belelóg a monitorba.
A japán klasszikus zene örökölt némi nyugati iróniát, vajon mennyi ebből az őszinte? És mennyi a kötelesség. Kérdezné az ostobám, de megsimogatom és mosolyog.


Yoshihide Otomo - Lupin the Third - Ending Theme (Theme of Lupin the Third)(jazz version)

azért akadnak tévedések szép számmal, a kísérlet néha komolyból komédiába, majd komédiából giccsbe fordul, és kényelmetlen.
az arctalanság önbizalma. rétegeket ad az ürességemnek, legyél teli, legyél teli: kiabálja utánam, a letisztult - minimális kiszögelésekkel bíró hangtalan gyurmaszerű Ripacs J.
én. húgytál a rácsos ágy alatt.
és a végére egy igazi ékkő, próbálom odébb gurítani, de nem mozdul. csak bólogat, némi gúnyt érzek magamban,,
minden vadság nélkül, próbálom megtalálni az 5 percem esetlegességeit, azután a következő 5 percét, nincs semmim, soha nem is kellett-volt, érdekes, ahogyan ragaszkodnak azokhoz a formákhoz, amelyek keretet adnak, azelőtt épp a keret adói rúgtak, hogy levegőt kapjanak, ma fojtogatnak, sejti, serkenti.
a ritmus pattog, a nyújtás üldögél, a fél-kör-íve pontosan ott kezd és ott végződik ahol kell. peregj.


Michel Lambert - Vos mépris chaque jour

személy. ő. egyes szám negyedik személy. pontosítva. ez a fenti darab, illetve a szerző - és a balett...élőben hallani, a csattok és parókák illatában, néha megvakarom a combom belső oldalát és megnézem, esteledik-e, zavart vagyok, nemde, de de. egyelőre ennyi lett volna, rtttttttttttttttttt



Le Poème Harmonique / Blanche Biche

mézes, kertes, mező-manó kering

No comments:

Post a Comment

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers