Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Wednesday, 19 September 2012
abban az évben nem tudtam befejezni, átcsúsztam őszre, emlékszem a sikertelenség csonka telep szerű szörnyeket hintett szét az udvarban, majdnem park méretű füvese és a padokon ottmaradt cigaretta ülések és beszédek üressége, így visszatekintve, undorral tölt el, a fegyver a szekrény tetején és a kínos percek, tenyér, ütlegek, kifordított bánat-fiókok, csak a hullámok hipplehupplája maradt valamennyire, érzésnek, nevezzem el? hárman a járdán, a középső egy lány, ezüst színű a hajam gondolom festett, mintha egy öregasszony integetne vissza, de csak játék - az apja, kék tornacipőben, átsétálnak az úton, az autóban ülő fekete nő kétségbeesetten kipattan, hátra futott, kinyitotta a csomagtartót, mintha segített volna, a vészlámpákat bekapcsolva tellegni kezdett, hogy kerüljék ki, ketten odasétálnak szólnak neki üljön be, félretolják, kiszáll, telefonál, mintha matróz lenne, tántorogva megy, majd elfut a buszmegálló irányába, növekszem és lóként sétálok elő az ágy mögül, szemben a szőrös egy késsel babrál, eszembe jut egy valaki, régmúlt, megint a rég, pillangókéssel ült az asztalnál és piszkálgatta a karmait, projektvezető volt, disznószemes és szemüveges, érdús homlokkal és gúnyolódott, kicsi faszát a késben vélte kiteljesedni? - kérdezte Alma és szétkente a barna masszát a szemüvegén - először szarnak néztem, megynugtatott, hogy nem; majd visongva átfutott a folyosón, a végén csúszott a kövön, papucsban, majd ugrott egyet és elkezdte püfölni a bejárati ajtót. Nem maradt más, mint emlékeket szívni a pléh dobozkákból, volt vagy hetven darab, egységbe csomagolt, műanyag kötőkkel összeerősített pakkok jöttek ki belőlük, az egész komikumát a köztük lévő láthatatlan vonzerő és a szobájuk közepén lévő halogén lámpás akvárium tette teljessé, a vigyora - a vén ribanc a festményről, nem értettem, de elszántan próbálkozott közelebb kerülni hozzám, majd amikor ideért, a fülembe súgott és a végén belenyomta a nyelvét a hallójáratomba, nem tudtam mit reagáljak. Ültem ott tovább, hátha valakit hazakísérhetek, jót tenne egy séta.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2012
(52)
-
▼
September
(15)
- négy napig aludni, valaki átforgatta felettem a ta...
- beteg lettem, olyan náthás, mint az illusztrált kö...
- abban az évben nem tudtam befejezni, átcsúsztam ős...
- átültettem öt darab virágot, új cserepek, műanyagb...
- kedves hallgatva alvás morgás
- halava. aprócska kéz. a tápióka nagyon finom. tudt...
- tegnap beszélgettem egy régi ismerősömmel, akit am...
- Ady Endre AZ UTOLSÓ MOSOLY Óh, nagyon csúnyán élt...
- tegnap kirugtak, vagy nem, jol esett, frissito vol...
- lassan indulok, néhány részeg, néhány rendőrautó, ...
- a Voyager-1 annyi idős mint én, már a naprendszer ...
- "" - kérdezte f. m.től, aki összeráncolt szemöldök...
- csak, x van a közelben, odabent alszik, én az anan...
- mostanában megint többet )újra többször( újra van ...
- a nyolcvanas évek haj és ruha allosz, az indulatok...
-
▼
September
(15)
No comments:
Post a Comment