-lkaflg-ljkg aldj élakjé lgjlk jglaljk. sorozatos.

tegnap délután Chorltonban voltam sétálni v.vel, sok utca, [cifrangos kerítések, aranyozott dárdákkal, babakocsikkal sétálgató emberek, egy buggyos ruhás arab fiatal, két könyvvel a hóna alatt, egy kövér szarka a gyepen, egy temetés népes közönséggel, sehol egy vércsepp] lépések, "szép temető van ebben a városrészben" mesélte; a temetőben egymás mellett, de kerítéssel elválasztva a keresztény, muzulmán és zsidó részlegek - bennük csendes halottak és ostoba élők, nem is tudom, hogy miért emlékezek erre a mai napra, nincs ismeretlen furfang, mely megváltoztathatna bennem bármit, korai sötétedés, egész napos pára - az utcák egyenesek, picit tán túl szögletesek a kanyarok - úgy érzem, hogy azért merengek, mert nedvességtől duzzadó felületek vettek körül, mintegy felfrissítve, avar-illat kavargott mindenfelé, friss rothadás, magas páratartalmú közeg, amiben jól esik a séta, légies mohalebernyegek, vékony felhőkkel telepamacsolt ég, majdnem látszott a kékség a fátyol mögött -- dalolgattam is; vagy dudorásztam.

Tom Uttech tájképei jutottek eszembe a sötét fatörzsek, végigtapogatni a halott anyagot. "Lehet-e fekete szín az erdőben?" hangzott a kérdés, melyet már oly sokan kérdeztek.

bejegyzés, ítélet, hónaljszag:
Laurie Hogin képeit nézegettem, remegnek a közhelyei, megrémít, hogy esetleg nem tudatos a provokáció, hanem őszinte infantilizmus tölti ki a tereit, "és a humora is okádék" üvölti a pultnál ülő punamintás ingű faszkalap, "a koponyák is" sziszegi, "a naptár sorozata is" a nyulak Breton óta megnyugtatják az elmét. [nem tudom mit tehetnék]
Végül is miért kellene ezt írnom? Nem akarom, hogy dönteni tudjak, vagy értékes legyek. "Nem vagyok képes semmi jóra." mesélem magamnak és igazunk lett.
Nem fogadják el az erdőm magányát.



Laurie Hogin:
Calendar Girls, Miss May (Chick)
Oil on panel, 11 ½” x 13 ¼”

Randy Bolton elképzelése egy képeslapszerű álomkép volt. Színes munkák, tartoznak hozzá mesék, de mivel beszélik el a történeteket? Ki a mesélő és miért esik ki néhány tárgy a kép zárt teréből.
Valami jelentés, nem kell a Mindenáron-ság és néhány tárgy valódi az álmon belül, Álom?
"Nevetséges ez a gondolat." ennyi, a kék papucsom szőröstül dobol a sárga lemezeken, tátog, tátog, a fa-minta csak műanyag betét, sikítóan csuszkás, akár egy vagina a nyakad körül: l. anyu öle. integess!
"Megint elhagytam egy ceruzát" mondja v és kibújik az ágyból, a meztelen segge látszik csak, amint belefúrja fejét a polcba, hogy újat keressen, de végül kiderült, hogy a szótárban volt és szakadozva tovább minden ugyanúgy. a történetek késleltetik a rothadást?



Randy Bolton:
Hard Lessons, 2009,
2-sided digital print banner on canvas with 3-D objects (wood, paint, screenprinting ink), 6 ft. high x 5 ft. wide



"miért kéne fizetned?" kérdezte v. három petty. sms. csendes 30 percnyi telefonálás a sarokból. anyu szélsőjobbos forradalmár? tüntet. köpdös és aggódik. gyermeke van. mégis csak jól esik a törődés, eszébe jutnak olykor a szülési fájdalmak és az orvos ráncos, vaskos ujjai, a társ közönye.
vér itt sincs.

John Bankston munkáit is megnéztem, nem ajánlotta senki. Mintha. Felvidultam az érzéki gúnytól amit a tükör mutatott. A málha rám van rakva, én belerókázok tőle ebbe a lyukba, ez a rács, ez a nyúl. mint írtam: csend lett, csak a belek mozgása hallatszik. néha egy szellentés.





John Bankston
Donkey Boy and Dory
2009
Oil on linen
54 x 48 inches


Orly Coganról évekkel ezelőtt már írtam egy másik blogban. Az törlődött, kár, hogy nem tudom elolvasni, így marad. Érdeklődj. "A rajz szórakozás is." mondta v., de nem válaszoltam, megsértődve sétált tovább. A vonalak és a cérna, két különálló kígyó, almafa nélkül.



Orly Cogan:
Animal Farm


Hajnali fél öt, Leonor Fini 96-ban halt meg, éppúgy nem értékeltem (becsültem, ettem, ittam, szartam) kellőképpen a munkáit mint ahogyan Daliéit sem [ki az a dália? egy virág?] és (éx) vajon ki tehet erről? kjghf keress bűnbakot és ítélj az inkvizítor felett, csillagokat és üdülést nyerhetsz?], néha egy jó vázlat, de ott az állandó mesterkéltség, a cirkuszi levegő, a pénz és a parfümök citromos illata. Még a jó vázlatok sem segítenek. A hajlatok és a kövér combú, szőke lány, orális kielégítés közben is ránk figyel - Szent Antal öntözőcsöve. Az őszinteség nem létezik, csak én kapaszkodok görcsösen az illúzióhoz. Nagy gesztusok, közhelyek szimbolika szérum szipogó nemzet. Mellékes. menekülök.




Leonor Fini:
Hanged Man
Ink Drawing
12.5” x 9.25”

muveszettortenesz irná:
miért lett "édes" a bosszú? Alex Katz még mindig kitartóan fest, a 2010-es képei mintha több pirosat tartalmaznának? Sok szemüveges nőt, esernyőket és szigorú háttérszíneket.
ostoba?
{megvigasztaljak egymást, az év utolsó napján, nem tesznek mást, mint szörny-pofájukról picit félrelebbentik a fátylat}
hanyjuk pofán. és fossunk a cipője elé egy homokvárat. csak ha hempergünk a Nem gondolkodás és az Üres fej tejszerunek elképzelt súrú mámor-masszájában, ahol ülök: innen áthallatszik l. reggeli köhögése és orrfújása, tegnap valószínűleg nem mosakodott, a seggszag és a lábszag ott marad a fürdőszobában, nem tudok menekülni, mert nincs ajtó lefelé. köhög, köhög, minden hajnalban ugyanúgy.
mindenkinek van valamilyen emléke a képzomuveszetrol, emléke és hatarozott velemenye. úgy érzem, hogy röhögnöm kell.
ismered Hollis Sigler által használt, általad "kereszténynek" mondott motívumok mögött megbúvó misztikát? és látod ahogyan a ragyás törzsű, összebukó fejükkel komótosan kalimpáló pálmafák közé kifeszített függőágyon j. maszturbál, miközben 3 másodpercenként, végtelenítve sikolt egyet és nézi ahogyan egy kövér pók kiszívja egy ló testnedveit, talán jobb így? bazd meg, faszom álmodja. madarak építik bábel tornyát, fecskék talán, de lehet, hogy papagájok.




Alika Cooper:
Winter Pond
gouache on paper
27" x 22.25"


csak elgondolkodtál és kép lett belőle. könnyed, szemüvegen át, csak félig szívta ki. galambok és szemlemorzsák. uszoda a kemencében.




Jason Villegas
Cosmic Nude #2
acrylic on paper
22" x 15"
2008



takarás, kitakarás. derékfájás.

itthon vagyok otthon vagyok itt vagyok ebben vagyok amit szeretnék különös érzések nélkül, a folyó mellett minden sáros, a vadlibák száma nőtt, a gúnárokat lehetetlen megkülönböztetni a tojóktól, megenyhült az idő, a Mersey sokat apadt,
a gondolatokhoz magány kell, a magány távcső és nagyító, a csend a tér, amiben meglapulnak a dolgok, egyenként szedegetni, mint gyümölcsöket, a magány elé állítva, nincs ítélet, nincs vizsga, nincs csupaszítás és nincs büntetés

csend. íratlan. nulla.




Saul Fletcher:
Untitled # 141A ,2000
B&W polaroid
3.5 x 4.5 in.

a formákhoz való kulonleges vonzodás. ilyen szép kövérkés megfogalmazás, duci, feszes és zsíros bőrű. a forma mit jelent Klee után ennyi évvel? hangzatos kérdés, csak nem erdekel senkit, hiszen a latvany felé haladtunk, [a táj nem kovet el hibákat, csak én] nem a melyseg felé. nincs mit beékelni, az alkalmazott és giccs és kompozit és édeskés; nincs miért gondolkodni és nem túl sok indokot lehet a túlélés mellett felsorakoztatni - nyöszörgöm/gi; természetesen az elbutulás vezethet hithez is, úgy könnyebb, [a velemenyem minden percben mas, nem letezek es ostoba vagyok] van támasz, vannak válaszok és van visszacsatolás is - milliók őrülete. de mi köze mindezeknek a formahoz? nagyon sok, mert a forma egyszeruseget, letisztultsagat es a szemlelodest. csendben. a megfogalmazhatatlan szemelyes kudarc. nem tobb. olyan mint az agresszió, az egresszor csodje és korlatoltsaga, a konyorges es a hazugsag.
micsoda fogalmak...micsoda kepzelges. mintha leteznenek,




Tomory Dodge:
Forest lights
oil on canvas
2004


vakaródzás csonkítás kampózás térdmarás rángás nyálcsorgatósdi

minden név máshová visz, minden szenvedes celtalanna valik ha elhiszed, hogy "hiszed", "cél", "valamivé lenni", "magyarazni" "fogalmak" barmit jelentenek a jelek csoportosulasan kivul, közvetlenul ernek a hatasok - ó, hegel arca jut eszembe, a gyanakvo europai tekintet, a tudos, a hit es a ketely kozt vergodo polgar, ahogyan eszik, alszik, szarik es belemártja a tollát a tintába. rohognom kell. "Az önmagát szemlélő szellem." mintha lenne szellem, tudat, gondolat. és nem csak elektromosság.
de hogy jön ide a forma? mi köze hegelnek a formához, mint problémához? nem várom magamtol, hogy ne őrüljek meg - suttogja j.
a forma minden is lehet. az egyetlen értékunk. a beszedben, gondolatban, mint a lelegzes, a szoveg formaja. neked mondando,gondolat, suruseg, sejtelem, de mindez csak forma, csupan elrejtozik maga magátol es elrejti elolem a sajat korlátoltsagom is. lenyegtelen. margó. pitty.




Esteban Vicente:
Untitled, 1982
Collage, paper on cardboard
8 x 8 7/8 inches

Hegel ártatlansága mindenkit megrendített, ö volt az utolsó, aki nem vonatkoztatott el sajat magatol, ugy erezte, hogy kicsi, hogy felfelé kell tekintenie, hogy van egy allando pont - igaz, hogy nagyon tavol, de letező, utana megtaposva, konnyezve olvasnivalóvá vált; mint mi nem? kerdezi t., de nem figyelnek rá, az utcan bekesen pofognek az autok, a McDonald's szemben dugig, a cinemaworld glóriája a gyilkosok zabalnak, csamcsogas; "nem történt semmi"
"ne hidd, hogy őszintén érdekel bárkit is, hogy létezel-e vagy sem. sem a szüleid, sem a gyerekeid. sem a feleséged, sem a barátod. hazudnak és ez a hazugság nem a személyes neurózisom gyümölcse. önzés és hazugság." mesélte s. és halkan tűrte ahogyan f.d. szőrös ujjai átfonják nyakát, mely oly vékony volt, hogy az egész alakját bábu-szerűvé tette; ne hagyd, hogy elhidd, te csak szeress és ölelj; a vágyak és a meleg levegő kufúvása a sóhaj, az emlékek és a hit; éltető vér
az ékek, az asztalos műhelyek melegsége, a fűrészpor és a fa illata, nagyapa régi satuja, még fából, a fonata óriási csigabigaként tancolt velunk, a titokzatos padláson jzs. holmiai, a tranzisztoros rádiók szőttes hangfalai, valahol a tetőn a pléh horpadása mintha a dobolás azóta sem szűnt volna

téged ne érdekeljen mondta f sziszegve miközben guggolt és a sárga hurka fityegett a combjai közt kacarászva támasztotta magát a fűben és a lándzsás utifüvek örültek a trágyának, mindenki boldog volt, a harmóniat érezni lehetett

a rétegművészet öröme, örülszevajon a sárga hurkádnak reggelente kérdé és sóhaj, lehelletként távozék a lélek




Vincent Smith:
For My People, 1965
oil on masonite
49 x 46 inches

"Vincent Smith 2004-es halála sem érdekelt senkit. és miért írnék erről? téged sem érdekel? engem pedig ne érdekeljen, hogy nem érdekel? majd jön valaki akit érdekelni fog és megismeri azt ami érdekelhetné?" hadarta v. haragosan, a ráncai a két szeme közt mintha gránitból lettek volna [a holt idő páncélos könyökvédő]
és újra nem történt semmi, mintha csak Jack Levine karikatúra-szerű pofáit nézném a politika szentjei a hempergők és a cinikusok, Jack Levine alig 1 hónapja halt meg, "mindig útáltam a munkáit" mesélte g. és egyetértettünk, de ez mellékes, ahogyan amaz is, és az főképpen, hogy nincs agyam [ szürke punciszőre cicásan puha ]

Brett Bigbee mintha picasso és magritte keveréke lenne meg kellene nézni a korai munkáit de épp lógok egy kotelen -lfsdj akdjf

odakint kutyak, hull a ho, elfoglalás, az utcan havat söpörnek,
Robert Louis Stevenson t olvasok, minden masodik oldal utan elalszok, olyan mint gyerekkorban;
apro rezdulesek, nem tudok elvonatkoztatni, az egyik macska neha bejon, fekete, kerek fejjel, a ket kutya pedig tanulmanyoz.
hol vagyok? jo, hogy nincs sehol otthon, keptelen vagyok sajatomnak erezni barmit. holnap ujra utazas, londonba majd m.-be;
legjobb lenne napi 5-6 konyvet egyszerre olvasni, mint regebben, de sajnos nincsenek konyveim, egy barlang, konyvek, emberek nelkul, csak neha talakozni eggyel-eggyel;
a beszed uressege remiszto(?) északra kellene koltozni, skandinaviaba, legalabb 1-2 evre, meg uj-zeland elott [ná ná ná]
magyarorszagon szinte semmi nem maradt abbol a muveszetbol [...hajas t. gunter brus segglukabol epit nemzeti varat, a zaszlot nem szarja le, de csipeszeket rak a politikailag lezárt szájakra], egyetlen muvesz se, akivel erdemes lenne foglalkoznom, aki volt az vagy meghalt vagy kulfoldre menekult, odahaza pedig megy a szokasos dorbezolas, szarban cuppogás, egymas dicsoitese. szanalmas, de nem is ertem minek foglalkozok ezzel.
mikor itt van ez a szep soveny, a mersey partjan a lovak es a golfpalyak szimmetrikus koporso alakzatai
lassu halal, csipős böfögéssel

szerep1:
itthon voltam karacsonykor, kellemes esteket toltottem a szuleimmel.
szerep2:
alig varom, hogy elutazzak haza.
szerep3:
akitol lehet nem bucsuzok el, mert nem tudok oszinten bucsuzkodni, de szerepnek jo.
----------
csupa ostobasag, szemelyes baromsagok, csatang
holnap v nel estézek, este mar allitolag havazni fog, semmi kedvem magyarorszagra utazni, de két napig csak kibirom.
"nem ertem mi tortenik." ez a mondat naponta tobbszor. szemelyes reszek vege.

Alberto Sughi kepeit nezegettem, nem szeretnek hasonlosagokrol es kulonbozosegekrol irni, max beckmans reszletei hianyoznak - szerencsere, igy a. Sughi munkai kozul a legjobbak nagyon erdekes prozai munkak (az erdekes nem jo, mert nincs letisztulva ez a fogalom). blabla.




Alberto Sughi
La cena, la cameriera
oil on canvas , 1976
39.4 x 47.4 in. / 100 x 120.5 cm.

ide majdnem beirtam nehany sort arrol, hogy miert utalom ezt vagy azt a muvszetben, de kozben rajottem, hogy mellekes
es beleesni a vélemény-nyilvanitas csapdajaba rohejes lenne
uborkazd meg magad; tobb sikon is hasonlo munkak - a szemedben, "nem latni a kulonbsegek finom fatylait?" gunyorosan kerdezte





Eric Fischl:
SLEEPWALKER,
1979.
Oil on Canvas. 69 x 105 inches.



lassan, mereven. a legjobb realizmus utanzat, hosszabb lelegzetvetellel mesel, kezdetben nehany ecsetvonas, nagyon eros Valami. a vegen kihuny, onmaga utanzata? sok nevet tudnek ide felsorolni, de nem teszem. a kepek tampontok? becsaplak? becsapom magam? nevetes





Edward Hopper:
Chair Car
1965
Oil on canvas
40 x 50 inches

a kepek nem veletlenul vannak
nekem kiindulasi pont mindegyik


nincs tobb ido

bőgj a párnádba egy tavat
derridatol (mindig elojon, nehez nelkule egyelore gondolatot kezdeni) nehezen haladok kant felé (vissza nyomkovetes, vajon hol lett szaros a cipőm talpa?), sokat felejtettem (csak mondom, sose tudtam semmit), a folyamatos agypusztitas nem tesz jot [de jobb mintha élénk es friss lennek], micsoda megallapitas; micsoda eletero; mi ez a vérfolt a szonyegen? de nem tehetek mast - mehecske. mikor két fémdarab súrolja egymást,csiszolasnak nevezik. karc. kvarc. jlkwhdéwdé lkqejwé swkeérlkejr élkqejwélr BM BM BM. Hozz iteletete df sdf
itt a Most-ban nem nezem az idot, nem egeszen vilagos az sem, hogy miert pont ezeket a szavakat irom, de a kontinens expressziv es nemzeti filozofiai (nincs összevonva, de gyorsan kellett irnom, mert egyaltalan nem erdekel amit gondolok teszek vagy nem teszek ezek csak betuk) olyan odafigyelest és almodozast tesznek lehetove, melyek akarmilyen eredmennyel zarulhatnak (micsoda megallapitas! haha) - nietzschetol hegelig, illetve megforditva: a legtobb esetben egymashoz kotodve, hasonlo dialektikaval es a muvelt europai elmenek keszult szósszal; egyed, nyaljad, képzelegj!
"Ha a morál az embernek mint szabad, ám éppen ezért eszével feltétlen törvényekhez kötődő lénynek a fogalmán alapul, akkor az embernek nincs szüksége egy fölötte álló másik lény eszméjére ahhoz, hogy megismerje kötelességét, sem pedig más ösztönzőre, mint magára a törvényre, hogy megtartsa azt." ezt gondolta Kant, mondhatni: teljesen feleslegesen es megsem, hiszen a szavai elfoglalnak egy tárolót, kitoltenek egy urt, melyet mar nem kell tobbe feltolteni texttel, sem ratioval -> esti seta, falevelek, gyokerek, felig korhadt novenyi szarak, illat, viz, felho es ejjeli madar. ezeket sem ismerem, de erzem, ettol meg uresebb leszek. semmi nem tortenik, csak rafekszem a bizonytalansagra, csikos mintas uszomatracom: hatha leereszt.
Alain Ba­di­ou okosan mondta, hogy nem kell a xx. szazadnak vedobeszed, illetve ez igy pontatlan: azoknak nem kell akik meg tudjak vedeni magukat; a "hamis avantgard" illuziojat nem gondolta ebbe a korbe, talan mert megfogalmazhatatlan mit nevezzunk hamis avantgárdnak, eleve a Hamis furán hat, hiszen az értéke eppugy nulla mint a legtobb fogalmunkke a szeretettol a halalig; a xx század legnagyobb hatasa talan pont a fogalmaink vázának kifejtese volt, egy fogalmat kepesek vagyunk nezni ures, csupasz valojaban, ugy, hogy nem terheljuk semmivel, meghagyjuk a fogalom tisztasagat, de nem vesszuk el a jelenteset, csak alazattal nezzuk, hagyjuk, hogy a csupasz vaz ervenyesuljon, ez voltakeppen csupan tehermentesites, a gyomrom megnyugszik tole ha a kepzelet es a vadaskodas, vagy a politika es az indulat nem akaszkodik ra egy szó hatara es bassza amig nem kezdunk rohogni vagy sirni. mert ez ilyen tiszta fogalmakkal lehet jatszani, epiteni olyan szovegtorzseket, melyek ujkent fognak hatni es elhagyjak az oseik butasagat, melyek a gyilkolashoz, haborukhoz vezettek. nincs semmi. nincs olyan ami fontosabb lehetne mint egy valodi gondolat? kerdezi. es ki tudhat erre valaszolni? de miert kellene fontossagi sorren d es verseny? nekem kozles sem kell, elegendo csak az, hogy az iras - mint ezek a szovegek, lelassitjak az elmemet, ha leirom a gondolataim 10%at akkor a maradek 90 lassabban aramlik es megallapodhat egy egy levegovetelre, nem erdekel a szoveg kozles erteke, orulnek ha beken hagynanak es nem olvasna senki; nincs szukseg olvasokra (ebben az esetben) mert a szoveg celja jelenleg nem a kozles es az egyuve tartozas csakis a gondolataim lassitasa, hatralepes, tisztazas. ezert nem hasznalok ekezeteket, ezert nem veszem figyelembe a szabalyokat. nem resze a leirt szovegeknek. csakis gondolat lassulasrol van szo. melyek pufferelve vannak es egy ido utan majd torlodnek, ahogy mar sokszor torlodtek.
nem hiszem, hogy nyomokat kellene hagynom, orulnek ha egyetlen ismerosom sem lenne, ha nem kellene beszelnem. sem. tobbek kozt.


LAJHÉLKJA Maureen Gallace tajai es házai olyan frissek, mintha még soha nem lattam volna sem hazat sem zold szint, ennyire széjjelszedve, ily modon lecsupaszitva a fogalmat: nagyszeru látni. mashogy mint mas, de te mar lattal ilyet. igy erzed.



Maureen Gallace:
September, 2007
Oil on panel
28 x 35,5 cm


az elmult 130 ev tanulsaga? hogy a legartalmatlanabb es legjoszandekubb szovegek vegul milliokat semmisitettek meg, de az artalmas es aljas szandeku szovegek is eppugy elertek celjukat, nincs mervado kulonbseg, illetve van: az ertelem szinvonala, hogy mennyien egyszerusitik teszik popularissa es ezzel szuksegszeruen torzitjak a gondolatokat, melyek a lanc vegen ujra feherre es feketere festik a dolgokat, es eljutnak a politikaba es a hatalom eszkozeive valnak: felelmetes lepcsofokok ezek. persze engem nem fenyegetnek, hiszen nincs semmi jelentos, semmi fontos es semmi politikai szandek; meg ertelem sem, ez talan csak az ongyilkossag elotti morajlasbol valo sikoly fura formaja. paplan. loding. gumigatya.
"nincs vege meg a xx szazadnak, az atomhaboruk es a tomeggyilkossagok nem kovetkezterk be ujkori formaban, az eroszak es az ostobasag nem torodik azzal, hogy idoben atleptunk egy masik evezredbe" mondja indulatosan f
a kert kozepen huzodik egy teglafal, apam epitette a szőlőnek, boltivekkel, a madarak eloszeretettel csipegettek a boltivek hajlatai felett, magot kenyeret, de az utobbi idoben eltuntek. a ho lassan elolvad, a tyukok nem eszik ki egymas sebeit, a gyongytyuk neha kerreg egy keveset, hianyzik a parja, a tujafak toveit teleszartak tegnap. ezt ateltem. ez egy rajz.
kalap, fiok és konyha-filozofia.
az okossag penz vinnyogja mikozben tepi a hajat, szemben verebek az orgonafan, szivalaku levelekkel, be sut a nap ocs ka.
rothadas, rothadas, rothadas. ez az egesz korszak csakis a lassú rothadas. semmi kulonos, semmi szomoru.



Rosemarie Trockel:
Divided we laugh, 2006
Mixed Media
67,5 x 57 x 3,8 cm


o. panasza:
"tegnap voltam két helyen(1 kocsma 1 bar) arra gondoltam ugyanis, hogy több honapnyi tavollet utan jo lesz latni nehany baratot, teljes pozitiv varakozas, bevallom volt nemi terv is a fejemben, és ennyi naivitas bennem, szinte kiloccsant, szinte mar rohogni kellett rajtam énmagamnak. körülbelül masfél órát bírtam. alig kaptam levegot, szinte megfojtott a sok ures, kepmutato, buta fecseges. gyorsan hivtam taxit es eljottem. unalmas, onzo es ostoba arcok sokasaga, fortelmesen primitiv zene. szinte remenytelen és eselytelen olyan emberekkel talalkozni, akik legalabb annyira muveltek/erzekenyek, hogy barmifele beszelgetest (amit beszelgetesnek lehetne nevezni, nem csak én mondom, ő mondja, én mondom, ő mondja pszichologiai szarásnak) lehessen veluk folytatni, akar muveszetrol, akar tudomanyrol vagy barmirol (mindegy, nem a téma szamit, hanem a stilus a kurva életedbe) a pénzen, nyaralason, kirandulason, csaladi pletykakon, barati pletykakon, jovo evi terveken, céges gondokon es egyeb butasagokon kivul vagy akar ezekrol is, de ne Önző sunyi modon. prozai dolgok? anyad is prozai? azt hiszem most legalabb 1 evig nem megyek semmifele tarsasagba, sot utana sem, mert nincs ertelme, teljes az elbutulas, ennyi erővel beulhetnék egy disznóólba és beszelhetnek a disznokhoz, talan meg jobb is lenne, mert a pocák nem mondananak okos arccal butasagokat, csak rof rof, békésen röfikéznek, szegeny disznok ezek az állatok még őket is megzabaljak."

ennyit mondott, majd a terdet csapkodva fel s le emelgette az állát.




ANNA AMADIO:
"VON LEBAK BIS SESANN Nummer 1", 2010
Acrylfarbe, Leim, Schrumpffolie, Wabenplatte, 120 x 145 x 3 cm

found:
a. az anarchizmus bohócok
b. a botanika
c. reszelő
d. balta



Carlos and Jason Sanchez:
Bloody Bed, Archival inkjet print, 6 / 2AP, 40 x 50 inches





Timothy Cummings
The Star Performer
2006, Acrylic on panel, 36 x 24 inches






Masami Teraoka:
The Cloisters/Holy Sea Pregnancy Test
2006, Oil on canvas in gold leaf frame, 119 x 112 inches


a három képen semmi nem közös, egyiket sem szeretem, de mindharom jol illeszkedik egy koncepcioba
a téma mindegy. jkflsédfja
amikor majd vegleg elbutulsz, meg fogod talalni istent - lassan, fokozatosan, vagy villanás-szeruen, de ott lesz a pótszer, hogy tovabb elhess. mindig ez van. nyomorultak vagyunk?.?.?



Tara Tucker
To Crixa with us and us and us.
2007
Graphite on paper
38 x 30 inches


"az okologia es a muveszet latszolag egyre szorosabban kotodnek egymashoz" kijelentes vajon bir e jelentőséggel? kerdezi azutan, hogy mondta.
nehez valasztani: elkoltozzunk, új-telepes mozgalmarok, hagyjuk meg a haborut lehetoseget es varjuk ki turelmesen amig a bolygo lakossaganak szama a negyedere csokken, teljes gazdasagi atalakulas - ujabb eszmek utkozese, a xx szazadbol okulnak-e avagy sem? kerdi.
a maganyossag es az onfenntartas szorosan egyuve tartoznak bennem, de a menekules lehetetlen.
ki a faszomat árdekli a bolygonk es ez az egesz?

"umberto boccioni-t kevesebben ismerik, pedig eppoly idiota volt mint a tobbi futurista." - mondja nevetve, az itelet egy csőben reked es nem mozdul, elore-hatra pattog es sajat hangjaban gyönyörködve spriccel feléd. felfogod es iteletet hozol te is.



Umberto Boccioni, Verona, 1916


mennyire jelentektele minden dokumentum, talan. jo itelkezes nelkul nezni az emberek arcat.
csak a rancok, csak a haj, csak a bőr - nem szamit semmi mas, gyilkos es aldozat: ugyanaz, csak nehez elfogadni.

sokfele, sokfajta. a kifejezes, gyonyor, durvasag vagy akar a maszturbacia - osszefuggestelenul csapongva, atmegy nyugodt, kiszamitott szobabelsobe, vagy csendeletbe, de nem erted, mert elvarsz, itelkezel es buta vagy? kerdezi es megpöcköli anyu orrát, de nem valaszol.




Sigmar Polke:
Kathereiner´s Morning Wood (Kathreiners Morgenlatte), 1969-1979.
Acrylic, wood, mixed media, framed collage on canvas and fabric, 7 feet 6 9/16 inches x 10 feet 2 1/16 inches (230 x 310 cm).

nem tudom mi történik




Joan Gaustad:
Love Bears
2008

megfontoltan is lehet írni, ugyelve. rabsag. mint ez a felturt asztalterito, nem tudok nem arrafelé nézni, ezen a számítógépen nem találok semmilyen billentyut, nem hoztam be magamhoz vizeletet es telefonalni is kellene v.nek.
az utcan eppugy menetelnek, mint 10 eve a szuleik, neha kiboritanak egy kukat, neha lehanynak egy bokrot, mas nem valtozott. itthon. nevetni jo, legfokeppen mindenen. csinaltak nektek irast, majd konyvet, majd sajtot, majd muveszetet. mar csak az a kerdes, hogy minek? eleg lett volna a zabalas biztositasa? eleg lett volna a szaporodas, novekedes es a jolet, a tobbi csak szorakoztato, de komoly arcu forradalmarok verik a vallamat, hogy kell! ot felkialtojel, de nem ertek semmit, bagyadtan eldolok a szeken, kiiszom apám palinkajat a spajzbol, "megiszom a bort is ami mellette volt es leszarlak benneteket."..mondja kozonyos mosoly, a szajszegleten, odaszegecselve a burahoz, nem erzekelem, hogy ez fontos lenne, de ha eddig eljutottal az olvasasban, akkor megerdemled, hogy csokot kapj - kuncogja, majd megfogja a palinkasuveget es visszateszi a banan es a mandarin koze, most mondhatnam, hogy csendelet, de berugva nem erdekel; jon a karacsony, basznak az angyalok a fan, megkurjak a mezeskalacs mackokat es belespriccelik a gecijuket az ezust harangocskakba. idd ki! uvolti a csucsdisz jezuska.
nem tortent semmi tegnap ota. ezt v is megerositheti, j sem jelent meg, cs sem hivott t sem jon el - csak igergetnek, ha szukseguk van valamilfele beszelgetes felere, akkor panaszkodva ram emelik kocsonyas szemeiket, a viragmintas teriton osszeernek az ujjaink, kepzeletben persze, de marad a targyilagos semmi, ahogyan apuval is csak ennyi. napi 3 poen, napi 1 masszázs, napi ketto bocsanatkeres es mindenki befelé tátog, be a gyomraba, hogy ejjel megalmodhassa, hogy megevett egy macskat, nyavogas kozben kitepte a beleit es okollel péppe zuzta a belso szerveit, vagy mezon setalt, ludszarban, meleg nyari esoben es megkurta a falu legszebb libajat.
"máma igen sikertelenek ezek a versenyzok!" mondja anya. pont a jora nem tettek, zizeg az autogumi, szetcsapja korulotte a hokását, a sot. csapodik egy ajto. titokból irok ide, vagy hogy értsd: titokban" mert mint ahogyan v.nek szoktam mondani: tilos minden. tiltva van.
nincs akaratom. az csak neked van, ahogyan tudasod is. mesteri szintre emeltem az onkinzast, mintha ram lenne szerelve egy gep ami allandoan arammal sokkol, vagy tuvel szirkal, szurkal, nem terhetek el az ablak fele, nem hihetem el, hogy ott van egy alma az asztalon, nem az enyem, nem én, nem itt, nem nem. itt uresseg. targyilagosan es reszvettelenul magam irant. a sajnalat egy gomboc ami leginkabb szaszagu? kerdezi anna. az egyetlen nev amin ma nincs kedvem rohogni. ez persze nem igaz.
ma vettem ajandekokat. szocialisan erzekeny. a rokonsag ismeretlen emberekbol all, senkirol nem tudom mar, hogy kicsoda, nincs semmi kozos az un.osokon kivul, kozos, csorda, uvolt: apu es osapu szellemseg, "az oseid lofaszt sem ernek, ahogyan te sem." susogom bele a parnaba, kozben a kerites melletti sovenybe dobom a cigimet, hatha felgyullad es ejjel leeg a csaladi haz, bent a sok hullaszagu kep es kocsonyas osi-szemek a fotokrol, a nagybajuszu ven geci dedapa.
tisztelet. "szarj ra a cimerekre, okadd le a zaszlokat. nem segit semmin, de legalabb 2 percig nem hazudtal." kiabalja a forradalmar ismerosom, akit mar nem hallok, mert valamitol nagyon szedulok, beledolok en is a bokorba, apu szesz, egeti a nyelocso veget, azt a reszt ahol a rakos daganatok eloszeretettel kinonek, mint a Lentinus tigrinus a fatorzson, na persze nincs ver okadas, csak sok fajdalom, tekerozol a parnadban es egyre fogysz, de majd kesobb, ennek nincs jelentosege, potyog a billenytu, megy a tv jatek, valami szepseg tortenik odaat ket halottnak velt macska egymas farkat fogva tancol a kerites tetejen, nezem oket nedves orral a hideg ugyanis kicsepegteti a taknyot az orr szelere, a szorocskek titka: vegigfolyhat rajtuk barmi
mi tortenik ma? "mi a fasznak olvasod ezt?" kerdezem magamtol, ellenorizni kene a szoveget, a kanyarulatokat, tudod mint a tincsek, valami pittyog talan a tévé, fel eve nem neztem tevet, elotte mar 7 eve joforman, nem ismerek belole semmit, es undorodok tole, jobban mint az internettol, pedig az emberi szartenger fontossaga elvitathatatlan, szeretet es bekesseg. egyed, nezzed, tepjed, muvelodjed.
csak tortenjen mindens zep sorban, lassan hajnal lesz, a haz csucsa alatt feszkelo rigo regota messzi jar, a verebeket elijesztette a sok kobor macska - nem azok, amik a keritesen tancolnak epp, hanem idegenek, a szomszed padlasrol, egyszer - ezt v-nek már meseltem, egyet kivegeztem gyerekkoromban, majd beledobtam a szomszed favécéjébe, ott rohadt el, szidtak is miatta sokat.
"undorito minden emlek" mondja, en meg nem ertem azokat a mondatokat amiben szerepel a "minden" szo. suketseg, zsibbad a labam, kene aztatni ma is, teafaolajos vizben, bugyogtatni.
duhbol elni. mint amikor meghagsz valakit es teped a hajat, vagy ha teged. mindegy milyen nyilas, mindegy milyen nem. nevetsz. es halkan elszegyellem, a szegyen a szexualitas zsibbasztoja, a csodaszer: buntetes kell es erkolcs. kivanjak legalabbis, hogy ezeket a fogalmakat hasznalva; boldogsagot es bunbocsanatot osztanak eppugy mint 1543ban mnbv myxcvm xcmnbv ymn,


nehany munka

"utalom Pinocchio t" nez felem kozben, (szegeny Carlo Lorenzini, eme igazsagtalan durva butasag amit most mondtam) a meset es a kore, illetve inkabb belole szott mitoszokat is, a hosszu orr, mint valami merev penisz, az artatlansaga inkabb idiotizmus a csinyek, pedig a durva, tenyeres-talpas cseledek gunyoros rohogeset juttatja eszembe -- okkal vagy ok nelkul. megis eloszeretettel veszik ujra es ujra elo, szerintem foleg azert mert a karakter formavilaga es alaki-lehetosegei nagyon tagak; konnyen lehet hatast elerni Pinocchio szimbolikaval, (pl. epp Jim Dine) de lehetne sorolni, ez persze egyaltalan nem negativum, hiszen mint eszkoz jo kezekben jol mukodik - ilyen csunyan fogalmazva, paradox: a hatas megis elmarad, mert hianyzik a publikum, csak kevesen ismerik es ez sem mervado: rohoges.
hazudtam neked. mert buta vagy?



"gg allin videoval kivanok boldog karacsonyt a sok kedves zabalogepnek" mondja a. a kis termetu forradalmar es kozben azt kepzeli, hogy a botranytol majd megno a befogadasi kedv vagy megnyilik valamilyen ajto ami eddig zarva volt.

marha.

gg talan az egyetlen popzenesz volt aki azt csinalta amit mindegyiknek kellene. talan, de nem biztos, persze ettol meg nem lesz igazam, mert igaza csak masoknak lehet. nem effele torz alakuknak, ugyebar. node ennyit a popzenerol, mert elegge faraszto es elmulik 2 perc alatt kulonosebb gondolkodas nelkul, a valosag hianya, mint ebben: az eroszak valodi arcanak elrejtese, a mosolyok, csaladi beke es a kedves szavak mogotti valodi mechanizmusok, ha elhuzod a fuggonyt, akkor mit latsz; "minek huzzak el?", "mit huzzak?" mondja e. nevetve es kozben elore-hatra billeg es a szaja ele teszi a kezet, kuncogos kis kedves.

"odakint a csend."

Julian Jaynes vajon csak a gorogokre gondolt? termeszetesen ezt is jobban tudjak, mert nem birjak megemeszteni, hogy az oly sokra tartott tudat egyaltalan nem olyan egyertelmuen fejlodik mint azt szeretnek egyesek; mekkora szerepe van a veletlennek es a hallucinacionak? a hallucinaciohoz rogton a szkizofreniat rendeltek hozza, mint valami buta filmben: igy lehet cafolni, igy lehet kacagni. Konnyed parade. az eroszak valodi arca pedig ujra rejtve marad, a hetkoznapi, eroszak ugy simul bele a tarsadalmakba mint illik: szerves resze, elfogadott, sot: helyeselt. az erosebbek iranyitanak, az elesettek pedig probalnak eletben maradni. ezt helyeslik, ezt tartjuk fent, minden mas csak hazugsag. meseli feldulva, de nem ertem. kiadjak a parancsot. gyulekezik az ero, a kozossegi elmeny szuksegessege a tuleleshez. alakits csoportotkat. ugy kell neked.





Melanie Pullen:
Red Stockings, 2005
C-Print
70 ¾ x 55 inches



nem mindegy? "en nem erzem az ertelem jelenletet, csakis emociokat, gonoszsagot." mondja a remete mielott megallt a barlangja elott egy busz es kiszalltak belole az iskolas gyerekek es elkezdek rajta kacagni. lassan megettek, eloszor a labait, majd lassan a feje fele haladva egyre csak nevetve. amen.



Ulrike Palmbach:
Untitled (trousers), 1999
twine, clotheshanger
71 x 23 x 10"


a politikus "igazasag oraja" rol beszel, hata mogott egy baltát tartva, nincs rajta ver, nem is hasznalja, csak ott tartva szonokol, kolompol neha.
ez installacio? kerdi.




Helen Frankenthaler
Freefall, 1992
Gift of Helen Frankenthaler
1993.19.1

főleg képek
Thomas Eakins elete, az "amerikai elet" (konnyelmu szavak, konnyelmu gondolatok) festojekent szoktak emlegetni, en nem latom annak, bar ketsegtelen, hogy abbol a korbol sok emleket hagyott rank, engem inkabb a ferfi alakjai lepnek meg mindig, feszes borok, feszes fenekek, realista szinek
sefese rujekejr bansjfmfng huikeljd fdjf



[Thomas Eakins and J. Laurie Wallace at the Shore], ca. 1883
Thomas Eakins (American, 1844–1916)
Platinum print
10 1/16 x 8 1/16 in. (25.5 x 20.4 cm)


itt nem nagyon lehet elni, sem életben maradni, gyorsan pergetem a gondolatokat, sokkal sebesebben mint szukseges lenne; így maradtam, kikotozve nezegethetem azt a fura, talan leginkabb dekadens tortenetet, mely leginkabb az enyem lehetett volna, ha életben maradok
a sebesség fajdalmas. ujabban felek ujra felek emberek koze menni, nagyon nyomaszt minden ami veluk, mint kulso letformakkal, vagy ez igy hulyeseg, mint értelmekkel - i nkabb, kapcsolatos, nem akarok tőlük semmit, mégis mindig talalkozunk, nincs egyetlen zug sem, ahova elbujhatok





Angel Otero:
Rush
2009
oil paint skins on canvas
27 1/2" x 22" x 3"


"igy alakult" meselik, az ismerősök és a rokonok arca egyre torzabb, mint a tudatmodositos kiserletek, a kaotikus a tiszta es a vegleg elmosodott formak kozul kellene kivalasztanom a megfeleloket
a szomorusag is tavoli, az emlekek elfolytak, evek alatt lassu csepeges, mint amikor olvadnak a jegcsapok, a foldre, a sárba, vagy inkabb sart okozva, hangtalan es rideg

Monica Majoli munkait kevesen ismerik? nem tudom, regota kovetem, a szadizmus es a mazochizmus ilyen tiszta abrazolasa a szexualitason belul nem szamit ritkasagnak, de es ez nagyon fontos --- nagyon keveseknek sikerul az abrazolasban azt a melyseget es okossagot elerni, ami miatt emlitesre melto es nem csak valamilyen torz ön-karikatura lesz egy-egy munka vagy sorozat. most majdnem ertelmesen irtam, rohogok is magamon nagyokat
nulla




Monica Majoli:
Untitled(wrist)
1990


Minden nap munka. Furcsaság. Hó, eső, felhők. A látvány visszataszító. Minden gondolat egy pontos kijelentés.

A tárgyak halottak. Az élők szépek. A bűnbocsánatot a bűnösök hirdetik. Az ezer éves mítoszok a helyükön. Avas és penészes falak.

A diófa levél nélkül. A tyúkok feje éppoly szánalmas. A gyerekek nyála mint a miénk. Az autók istenné teszik őket.

A politika a meglepetés. A nemzetük a boly. A pletyka a megnyugvás. A szex a bűn. Történik minden, ahogyan kell. A változás is épp oly ütemben, mint az állandó zaj, ami átszövi az életeket.



nincs kedvem

utazas:
ma elutaztam Pozsonyba, emlekvaras, lista: körbesétáltam a belvárost, 20 percig tartott, (hogy ott) 10 év alatt semmi nem változott, unalmas, szürke, piszkos és igénytelen (ezmi? kerdi vakargatva a farok tovet).
"jele sincs semminek" panaszkodja, - ami jelezhetné az eletet, vagy: hogy ebben a városban tobbnyelvu(!ez am a politika, majdnem nemzet: geci)), nyitott kultura (zart is van? hobagoly.) letezhetne, epp az ellenkezoje.
leepules. en megmondtam. egyetlen erdekes kavehaz, vagy galeria sincs pozsonyban, vagy nem talaltam - illetve egyetlen olyan galeriat lattam, melyre erdemes volt 5 percet szannom - micsoda fellengzos magatartas. (http://www.frufrugallery.sk).
ho volt az oszlopokon, ho a jardakon, ho az ereszek csepegoi alatt, budos hurkaszag terjengett, csamcsogtak es puncsot ittak a malackak es sikoltozo, karomkodo diakok kepviseltek azt amit az ebolygo lenyei jovendonek neveznek, ha epp panaszkodnak vagy urhajokat kepzelnek el, melyek attelepitik majd oket a marsra, vagy tavolabb.
ez mindenutt igy van. kerdezte. kijelentette
a Duna legalabb ott volt, ahol lenni szokott, legalabbis Pozsonynal - kicsit lejjebb mar a duna sincs a helyen. megnyugtato allandosag a siralmas 30 evemen belul. vagy 33. szamolja mas.
ez volt a mai kulvilagbol befelé áramlás - a tortura(ujra bdsm, ujra fekely). éppen elegendő. mert most letezem eppen(póz), remelem lesz valamilyen szines szalag, amit a nyakam kore kothetek. csak ugy jatekbol. semmifele akasztas, csak diszites.

fosás:
rámjött a szarhatnék az allomason, 20 centért vegighallgattam egy öklendezős okadast es joga pozban, az uloke felett lebegve elintézodott minden. KIEMELTEN HAZUDOK. DŐLT BETŰKKEL HAZUDOK. ketten egymas vallat utogettek a kezszarito automata elott, majd rohogve odebbaltak. a wc-s neni kedves volt, de nem dugtunk.

isten:
szaras utan a legfontosabb?

vagy: majdnem annyira fontos, mint a muveszet iránt erzett undorom. a kobaltatol a kobaltaig, fejlett lenyek tukre. unalmas. olyan teoretikus faszsag, az analitikusok huzzak az ujjukra es fultisztogatas.

meg mindig a kepzomuveszet, xx.szazad eleje, amit minden fel-idiota ismer, sorol es a tévés vetelkedok is ezeket a neveket szeretik. ki festette? mikor festette? kell egy lista. egyetek rozsaszin hanyadekot.

ma durvabb, szemelyesebb es a szokasosnal is felresikerultebb irasbanisagomban lettem ez a nulla aki idekapkodva leirja ezt a szart, talan kellene valamilyen kapcsológomb a fejem tetejere, hogy a spekulativ hangulat-jelzokkel teletuzdelt textus ne legyen ennyire atlatszo es rohejes. a taj azert szep. a fak azert kedvesek es a magany sem veszit a bájábol. bajabol. a nagy ajkad korbenovi a foldet es beszippantja. sikitsa.

neha kell, hogy meghaljunk, legalabb egyszer. rendesen. csak a szenvedes ne lenne. vagy csak az legyen?

muveszet-szarsag:
Eva Hesse minimalizmusa nekem bajos, hogy temat valtsak, probalom az elkopott, lenullazott agyamat elinditani egy olyan iranyba, ahonnet nincs visszaut. Ilyeneket irnak rola: "jellegzetesen női stratégiát követve", "a minimal-art nagyon racionális, férfias jellegű, heroikus művészetét oldottabb irányba vitte el". Effele butasagokat csak(!) olyan emberek tudnak leirni(cic-cic), akiket beultettek egy iskolaba es 5-6 evig ilyen mondatokat toltottek a fejukbe, utana kezhez kapnak egy diplomat, hogy a tovabbiakban ehhez hasonlo marhasagokat irogassanak, tanitsanak es sanak sanak sanak - "ez am a rombolas" mondom rettegve, de csak hogy legyen mit irnom, igazabol leszarom az iskolasokat, leszarom a tanarokat es leszarom azt is hogy leszarom; "az epites szent neveben!" - uvolti a nagy apu. Ugye ismeros? igy irjak a kozepiskaolai tankonyveket is, valoszinuleg ezert ennyire muveletlenek es ostobak oly sokan; mondhatni, bar a statisztikak biztosan mast mutatnanak(?), ezer hallgatok, buta vagyok, ok meg nyilvan hasznosak. Gepies muveszettortenet. A muvesz es a munkai nem lenyegesek, a lenyeg a Sablon es a Ketrec. "Egyen-mondatok ezrei tekeregnek, okosnak es hasznosnak mondott konyvekben." - ismetli el ujra, de felakasztom magam es elhallgat, horog a szomszedos disznool fele, oda a szalmara fektetnek es kerem, hogy gorgessenek be a kannal.

Node ki volt Eva Hesse? Soha nem tudjuk meg? Soroljak: feminista, uj-minimalsta, szobrasz. Nem az az erzekeny, labilis no, aki alig erintette az anyagait, hogy illekony munkakat szegezzen bele az arcunkba? Mondani. Gondolni. Erezni. Nezni. Es hallgatni. Az okosok es az illetekesek ugyis dontenek helyettunk, nekem csak a nemasag marad.

onsajnalat:
"soha ne dugj kecsket, sokkal tobbet erdemel nalad." meseli nagy hangon, majd atoleli a vallamat.

lábviz:
keszen a labviz, megyek aztatni, utana meg irok. nem kell a kerdes: minek?

szeretem a cimkeket, biztonságot, vagy inkabb az allandosag erzetet nyujtjak.

a korulmenyek:
Hiroyuki Yamamoto az egyik zeneszerzo akit
a kinai kepzomuveszetrol gondolkodtam ismet, nem ertem, hogy, kerultem ide, talan nem is annyira fontos, sajnos nem mindig tudtam mostanaban zenet hallgatni, mert a korulmenyek nem tettek lehetove


Hiroyuki Yamamoto
"Ginkgo biloba" cimu szerzemenye europaban is ismert, nagyon szeretem, mert szamomra a hangszerek szama pont ennyi ezt erzekelem, ezt befogadom, de a Ginko Biloba helyett az "Ipomoea alba":



Hiroyuki Yamamoto:
"Ipomoea alba"


fura, hogy erdeklodok, pedig teljesen elkorcsosult az agyvelom, nincs mar semmi ott, csak felnyitotta valaki es beletett egy marek homokot, beleszort inkabb, irhattam volna azt is, hogy beleszart a koponyamba, de tul sok szar volt mar ma
buszken felismertem a tema esetlegesseget,
az utem lagy, de Cage motivumai sehol nem tunnek fel: udito
csak, hogy a keves hangszernel maradjak,



Noël Gallon: Récit et allegro for Bassoon and Piano


nem nagyon szoktam gondolni semmire, csak az evesre es ivasra, neha a szexre, de masra tenyleg nem; es meg ezt sem a fajfenntartas miatt, nem kulturalodok, a kultura kulcsa a te anuszodban van, nalam semmi nincs: nulla vagyok
szanom magam


transzgresszív (irodalom):
anyad a rozsa, apad a harmat.

grandiózus narrativa, totalis mechanizmus. atveszem a szereplotktol a szerepeket. en leszek a wc uvegablaka, en a latcso es a daganat.

Eric Zener vizes kepei, a realitas gunya, vagy a rossz elnevezesek mas formai.

ernyozes.

Max Gimblett engem Korniss Dezsore emlekeztet. Utalom ha emlekeznem kell.





Color Spit Group



najo. a lenyugozo kepzetek nem ma szuletnek bennem, mara csak ennyi. nem tortenhet semmi mar ami ejfelig eloremozditana a gondolatokat. uresseg es cinizmus. Cy Twombly letezese megnyugtatoan hat ra.





Susan Meiselas:
PANDORA'S BOX 1995
Mistress Catherine's Chariot
DIGITAL C PRINT, 20" X 30"
Edition of 15
© Susan Meiselas/Magnum 1995


csak, hogy egy popularis muvesz is, hogy felismerd; ertekallo a lelekbuvar.





Arnold Odermatt:
STANSSTAD, 1965
30" X 30 " Edition of 15
C Print

a politika; csak neked; tarsadalmak es peniszek. a peniszrol Andres Serrano es az o kommersz piss krissze jutott eszembe, ha lenne csikos pizsamam estenkent vele almodhatnek, de nincs igy meghagyom neked, bar Helen Chadwick is eszedbe juthat.

joejt. ennyi

koralaku asztalon ez a laptop, ebben a szobaban, ahol nyaron laktam, a gyerekkoromban a felso szinten eltem sok evig, pontosan efelett, az ablak elott
akkoriban mar epp olyan voltam mint most, de talan okosabb voltam, mostanság ostoba vagyok kdlfjls ha jol fogalmazok es nulla, ottaniban meg lettek volt almok, vagy az almokhoz hasonlatos kepzelgesek, melyek iranyaba el lehetett setalni semmitmondo kertekbe es ottan ucsorogni,
vagy letepve a vedtelen gyumolcsokot, kizabalni azokbol mindent: vala. tegnap is az elmulas, ma is valami hasonlo, ugy tunik betegge tesz ha olyanok kozelebe kerulok, akiket nehany napnal regebb ota ismerek
jo lenne senkit nem ismerni
a futescsovet rugdosom, rezeg es olykor pattog
ma elkepzeltem, hogy (antropikus elv korlatoltsaga) a hitteritok elindulnak tavoli, lakott bolygok fele es ugyanazt teszik az ottani ertelmes lenyekkel mint amit itt a bolygonkon sok neppel: megalaznak, lopnak, gyilkolnak es kinoznak
nem kepzelem, hogy ez nem igy lesz, pedig ma vicces gondolat, de az emberi ostobasag es orulet barmire kepes ---- a barmi tenyleg barmi, nincs szimbolum erteke
ezt nyilvanvaloan nem hangoztatja senki, hiszen az értelem! a finom kis hazugsagok haloja megadja neked a biztonsagot, erzed nem vagy egyedul es emiatt nem erdekel tobbe a valosag, hiszen mire jo ha kellemetlen
ertheto es elfogadhato
nincs szukseg Averroes peldajara, az ostobasag teljes diadalt aratott, inkabb kell a Hawking fele tudomany-bulvar, ha szabad igy mondani: ha engeded
ha nem hat nem, mivel ostoba es nulla:::tevedhetek nem tortenik semmi
-----------> nyom nelkul eltunok


a "nagy elbeszelesekkel szembeni bizalmatlansag" mondja Lyotard kesobb megis belekerultek a nagyobb elbeszelesek es kinott a "barmi tortenhet", hogy kitorjenek, majd visszafekudjenek, a posztmodern fogalma ertelmetlen es megsem, hiszen egeszen precizen megahtarozza onnon ertelmetlenseget, de nem hordozza azt magaban - illetve nem cafolja sajat magat es itt belesimul a hasznos fogalmak hosszu soraba
de ez nem jelenet tul sokat, hiszen 2010 éppoly rohejes mint 1871.
lehetnek kozombos, lehetnek kilogo vagy nema, de inkabb mas szerepet valasztottam, nincs egyenisegem, nincs karakterem es nem fejezek ki semmit, hiszen

a fogalmak egyszeru kort alkotnak
az ismerosok idegent jatszanak
idot keszit az agyam, hogy elhelyezze magat
a semmiben;
legalabb egyetlen biztos pontot szeretne, hogy tulelhesse a valosagot
melyet jobb nem letezonek es relativnak nevezni
mintsem felkotni magunkat
vagy elore-hatra himbalodzani addig, amig lassan el nem mulik
ez az egesz







ime egy friss interju paul mccarthy-val
ma talaltam

regota nem gondolkodok, de megis probalok olvasni, probalom ertelmezni azt amit nem tartok fontosnak, bearamlanak a fogalmak es a kontextus gyoz a velemeny felett
ujra es ujra


a muveszet is zoldul, a teoretika es a gyakorlat egyre nagyobb aranyban foglalkozik ujrahasznositott kephordozokkal es egyeb anyagokkal, reciklált papirra keszulnek a munkak, mosolygok, mert megmosolyogtato a divat
vegre elerekezett a divat also, meg elviselheto szegmenseibe az, ami a 60-as, 70-es evekben meg kiveteles volt es meggyozodes
most ugy teszek, mintha orulnek es erdekelne, pedig teljesen egykedvuen erint, hogy mit tesznek, mondanak vagy tortente-nyilvanitanak
lelogok, surolja a labfejem a foldet hinta vagyok, vagy tovagordulo bab - ronggyal kitomve, szetszorom magam korul a darabkakat,
egyenkent szedegetik a galambok a belso szerveimet
hozzak utanam a veseimet




felelmetes az amit gondolsz, "Don’t hesitate", "Don’t hesitate"

a kínai kortárs képzőmű
a kiani kortars kepzomuveszet erdekes kerdeseket vet fel, errol sokan irtak, sok helyen --- mondhatnam, de felesleges. a nevsor hosszu lenne, melyet fel kellene vonultatni ahhoz, hogy legalabb egy kis kepet kapjunk arrol: milyen
egy idoben sokat foglalkoztam a kinai kepzomuveszekkel, de egy ido utan zavarni kezdett az, hogy felismerheto karaktere van a kinai kepzomuveszek munkainak, persze nem mindegyiknek, de a tobbsegnek, olyan jelekkel es kodokkal operalnak, melyeket a technikai tudas es a groteszk sem kepes elfedni - marha el akarna, de nem. termeszetesen itt sem szabad ketrecbe zarni a Jel tárgyát, de azt nem tudom elfogadni, hogy valaminek nemzeti karaktere legyen, mert ez csak hazugsag es illuzio, a hagyomanyok ugyanis osszemosodtak, ertelmuket veszitettek es kizarolag eroszakkal es onzessel lehet ezt osszefogni, megtartani. "megis kell" uvoltozik.

Yue Minjunt ugye mindenki ismeri, masoljak es nepszerusitik, nem veletlenul, az o munkai voltak talan az elsok, melyeket nyugaton megismertek es penzt csinaltak beloluk

evek ota

Zeng Fanzhi nevet emlitenem meg, Mao mitoszat o is kerulgette, de ezzel nincs baj, hiszen a kinai tortenelemben epp elegendo kollektiv trauma van, ami feldolgozasra var es a kepzomuveszek lathatoan probalkoznak is beemelni a tortenelmet, fokeppen a groteszk eszkozeivel, elmosott ironiaval

Zhang Xiaogang munkait szinten nem kell bemutatni, de a karakter, amire gondolok nala is megjelenik, vagy talan nala ereztem evekkel ezelott eloszor azt, hogy az iparosmunka tokeletes anyagismeret es a tehetseg ellenere egy ido utan uresnek ereztem a jeleit es formait
tulzottan kodolt volt a jeleiben a szimbolika es kevesnek talaltam a magany jelzeseit, es ugy altalaban a bentrol kifele epitkezes uressge jellemzo nagyon sok munkara, hidegen hagy, de erdekel
szaggatottan tudok csak gondolkodni
keresem az utalasokat a gondolataim kozt sajat magamra, hatha raismerek Nullara: ez en, ez te, ez pediglen o
Hou Hanru kuratorsaga. felbemaradtam.
remelem nem az tunik ki a szavaimbol, hogy lekicsinylem a kinai kortars muveszetet, epp ellenkezoleg, keresem kozte azt ami kilog a sorbol es nagyon sok olyan muveszt talalok aki nem fogadta el a rarott ketrec racsait
kiszokott, oriasi szellemi potencialt talaltam a kinai kortars muveszetben(pl The Gao Brothers), es nagyon sok olyat ami nem sorolhato be a "kinai" skatulyaba. ezt nem elegendo kihangsulyozni, sajnos nincs kedvem sokat irni errol, mert eleg ha a fejemben tarolom a dolgaimat, nem is tudom minek merultem el ebben
mire jo gondolkodni
csapongok

gondoltam rakok be kepeket



Yuko Nasu:
Baby M
Oil on paper, 2010
40 x 51 cm

nem tudom mit kereshetnel es mit fogsz meglatni es oszinten szolva nem is nagyon erdekel, fogd fel ugy, mintha nem neked szolna, en is igy gondolom |nevetsegem nevetseges|

Ai Weiwei munkait sem kell bemutatni, ismered gondolom, tudud mit gondolj es van koncepciod, pre eloszoval
talan


talan tulelem
talan keveset hadarok




Zhou Chunya:
Peach blossom with green dog
oil on canvas
2007

hogy regebbit is, mint most, vagy a jelen.





Zou Wei:
Tractor
Birdman Series 2008
Oil on canvas
135 x 135cm

megprobalom magam megzavarni etkezes kozben, sikerult. talaltam meg elegge sok anyagot, a magam munkajara nem fog kedv maradni, legalabb mintegy "maszturbalok" es tanulmanyozom masokeit
hamar en ures lettem es esetleges
utaznek vissza

Huang Rui megkerulhetetlen.



Huang Rui:
Drawing Practice of Fruits 2
2009
Works on Paper

vagy Lu Peng kung-fu-fish szériája, de azt talan ismered, nem rakom be

megyek ennyi eleg szarul erzem magam

sl,wflskdjfl nem irhatok neveket, mert nincsenek ismeros nevek, hasadas
minel tavolabb innnen

Berni Searle Lull. 2009

kifejezzuk a politikat, vagy a politika fejezodik ki a tudatunkon keresztul, inkabb az elso eset realis, a csonkult, bantott, ehezo elmek csoportosulnak egy-egy torz idea kore, hogy erot merithessenek a csoportbol; talan epp igy egunk el, elmulunk es ugy hisszuk, hogy valami kulso dolog szomoritott vagy boldogitott bennunket
talan igen, de nem konnyu ugy befogadni a foldon, minden pillanatban jelen levo eroszakot es halalt, hogy meg is ertsuk azt, hogy a kozony ne alakuljon ki es ne valjunk huszabalo szornyekke, de sajnos a kulturainkba kodolva van a ragadozas es a rablas es azt hisszu, hogy ez a tulelsunk zaloga, mikozben az igazsag az, hogy az ember pusztulasat a ragadozas es a rablas vere pusztitja

de ez messzire vezet, csendet szeretnek

tegnap hazaértem, manchesater->london->győrből-->komáromba<-ból át a dDunán - nulla (ez itt) szülőföldje [a híd, a kihalt határ-átkelő, a kamionok, a szűk farmerba szorított elhízott valagak, az eklektika győztes üvöltése], itt vagyok. 30 órányi utazás, diazepamos álom, majd este éjjelbe fúló gin-tonic szökőkút és taxi, ahogyan képek rajzolódtak a falakra, feltűrtem magamban a fagyos éjszakát.
az ismerősök nyomora és nyomorult büszkesége és a vélt biztonság és tudás álarcként való megjelenése picit megrémisztett - szólnak, szülnek, szaftos húsokat szürcsölve szuszognak. szép álom-részlet lehetnének.
én nem nagyon látom azt amit ők, inkább csak az értelmetlenséget, a csecsemők már koporsókban, ráncos nyakkal és repedt körmökkel. körforgás. de értelmet kell átpumpálni a képzeletbeli kocsonyás csöveken, hogy rá lehessen mutatni: ez élő. ez értelmes. ez túlél.
nekem csak a felhőtlen kacagás és a magányos pillanatok jelentenek örömet. gondolom. üres harmónia. nem kell bódulat. a szellem is csak anyag. ez rossz hír számotokra.



Melissa Steckbauer festményeit néztem, Marlen Dumas előtt. Müehl örjöngve röhögne a poénos szaturnusz-dinoszaurusz-dionüzosz kása fortyogáson, mikor a főzelék pöttyög, blüttyög.
A bacilusok rendben vannak, köszönöm.




Melissa Steckbauer:
Fissures
2009,
oil on un-stretched canvas,
140cm x 262cm

Ha emlékeznél MD-re, hogy a kora 60-as évek látszólagos felszabadulása, már régen megtörtént, rendben: régebben. De ez az újonnan felderített látvány-mező, korántsem szolgál vigaszul, inkább szomorú, hogy a témabeli ismétlődések újként hatnak, mert az élet és a tudat túl rövid szakaszokra van osztva, nincs elegendő idő a bölcsességhez és nincs is szükség a zabálás mellett arra, hogy örüljünk egyetlen vékonyka vonalnak a vákuumon belül.





Nicola Pecoraro:
Dweller,
2008,
marker pen and spraypaint on paper,
34.5 x 25 inches. framed.

"na igen, az ellentétek!" - kiabálja a fülembe.
nem nagyon figyelek, inkább az ágytakaró mintáit nézegetem.
alig várom, hogy visszamenjek a szigetemre,
négyzet alakú legyek zsonganak be a számon,
ki a fülön;
isten nincs és ez megnyugtató.




Margaux Williamson:
Whirlpool


anyu kimosta a ruháimat, a füstszagú szövetek és inkább: műanyag, tudatpatyolati élénk verébricsaj a szobám, szobája ablakából, ahol a csúcsdísz alatt rigók éltek. tavaly nyáron - emlékezni, emlékezni, emlékezni.
ahogyan egyre több, hajtsd, hogy elmúlhasson,
simogasd, hogy érzékeld, nem több, minek több, rossz ötlet volt elfogadni a túlélést, egyszer azért leülné egy asztalhoz minden emlék-arcommal, hogy csak úgy
a lehetetlen lehetséges lehetne
akkor ott
a szöveg túlél - mondja, erősen ezoterikus, "képzelet szülte filozófia" - mondja mérgesen, téved, félrebeszél
liheg; "unalmas önmegtagadás" nevetve és játszik, apró bogarak felhője nyáron nyáriak izzadtság tűz
nulla

nincs mondandóm, csak képek
talán annyi, hogy nagyon hiányzik, hogy nem tudok dolgozni (mert nincs műteremnek való lyuk) és emiatt mások munkáit nézegetve - mintegy kínzom magam;
sorban feltűröm a körmeimet és alattuk is kiporszívózok, hogy fájjon a tisztaság, érezni éljf sdfa

nincs túl sok értelme képzőművészetről beszélni, egyéni szigetek vannak, a képzőművészet ma egy zug, de nincs társadalmi jelentősége --- ilyen egyszerűen



Amy Pleasant
Shower
2008
oil on canvas
48" x 60"


hát, philip guston képeit nem látta senki? kacsint.

j. remélem jól van talán össze vagyok kicsit zavarodva, de majd megtörténik minden, lassan --- nem érdemes várni, mert elmúlik

művésszé képzik őket. ezen mindig jó kacagni. kiképzett, hivatás, hivatalos, jegyzett, beavatott




Billy Childish
Man Walking in Snow,
oil on canvas,
1999



Stockportban a folyó eltűnik a város alatt, majd újra előbukkan




Zuriel Waters
Room



lelóg





Eddie Martinez,
Separate The Men From The Boys,
2007
mixed media on canvas, 84 x 60 inches


emlékszem, hogy 20 éves korom körül Paul Cézanne milyen nagy hatással volt rám, a munkáin keresztül olyan dolgokat éreztem meg, mint a téma szeretete, a festékek szeretete, azóta is ő jut eszembe ha terpentin szagát érzem
utána sokáig, több mint 10 évig szinte eszembe sem jutott Cézanne, mostanában viszont úgy érzem, hogy azt a mélységet és csendes, belső lázadást, megújulási képességet
itt abbahagyom, nincs értelme személyeskednem

a Nulla dolga nem ez


lágy pulóver, illegő csipke az ablak előtt





indulok a buszra Londonba; 5 óra innen

Olyan szavakkal dobálóznak mint például szeretet, lélek, bölcsesség, szenvedés és fájdalom. Mert ezekkel könnyű homályban maradni. Tundra.
A gskfjhg l fj gksdfh gkjs dfgk sdfg. A d hflasd lfa.
Csak úgy. Túrják az orrukat, kapirgálják a valagukat, közben pedig megvilágosodás.
Vásárolj a Tescóban Istent! álomértelmezés;;;;valamiféle álomfejtő, varázsműhely lett, a szimbolizmust önkéntes fél-idióták úgy használják, mintha varázsvessző lenne. Borzongok. Vásárolj a Tescóban tudást! Majdnem annyira félelmetesek, mint akik hisznek a lélekben. Vdnfa.sd .asdnf anns dfn ndfé sjdféalkjdélfkaj égjfé gdsjf. Persze mindez mellékes és érdektelen, jelentéktelen hajnali szőrszálhasogatás, jelenleg csak az érdekel, hogy mi lesz 5 másodperc múlva, nem érzek pontosnak egyetlen fogalmat sem, hiába bármiféle konstrukció; dekonstrukció - nem tudom használni arra az eszközeimet, hogy megragadjam az összefüggéseket. "Mi a valóság?" - kérdezi, és már előre mosolyog minden válaszon, kezdetét veszik a válaszok, az [válaszok márpedig vannak! üvölti.] érvek, a hit, a tudomány erőszakos válasz-ketrecei - még a legegyszerűbb dolgokra sem vagyunk képesek válaszolni, pedig például a valóság - ha belegondolunk, eléggé hétköznapi dolog, olyan, mint egy csepp ondó az arcodon. Válaszolj az érzésre.
Ígérem majd megkínzom magam este. A magány jobb nálad. A kifejezés és a vélemény idegesítő. Ez nem koherens. "Csupa egyéniség." - szokta V. mondani ha valamilyen csordát lát. És beleborzongok mennyire igaza van. Csupa egyéniség, csupa nagy Én.
----> a szemem gomb, ki-be nyomkodom. Pattog.

Hogy a kompozíció a fenti példákra utalva Üres maradjon [az üres fogalmi zavar, igazságfeltételeim baszhatják, a referenciák egy Wc-be mutatnak, talmi diszharmónia], ülök a sárban és magam elé nézve gügyögök. mentális reprezentációm soha nem volt. Csak egy színfolt, csak egy vonal. Csak öt darab szó. Emiatt tartom a képzőművészetet valami olyasminek, amire nem tudom a választ: érzékenység és tiszta elme elegyítése? Röhej. Pénz. Egyéniség. Fos. Kevés. Igazságfeltételek. Ismerni a jelentést, tudni a kódot. Rábök a fára és azt mondja: gyökér.

L. reggelente köhög. Talán hamarosan beindul valami, ami elmozdítja őt a halál felé. Kis lépések az egyetlen biztos pont irányába, hát nem csodás?



Carleton Watkins:
Primitive Mining. The Old Rocker (self-portrait as a miner),
c. 1876.

a. mondja:
Több szálon folyik a történet; "pislogok" motyogja és újra nem történik semmi, csak a jó öreg Elbutulás. Az emberek nagyobbik része 25 éves korára megszűnik létezni, csak az önfenntartó, szaporodó-gép, zabáló állat marad, akinek elvei, bizonyossága és céljai vannak. Ezek persze papírvárak, de legalább nem kell tükörbe nézni.
Baszlak fejbe.




Joshua Abelow:
The Genius


Kora hajnal újra. Ebben az évben utoljára alázom meg magam, illetve utoljára aláznak meg.

Jövőre ugyanilyen szar lesz.




Dorothy Iannone:
"Sometimes You Must Also Submit,"
2009



textúra

amikor ezt olvasod: én ruhacímkéket fogok ollóval nyiszabolni, vagy plüss-zekéket sorba rendezni - bármit;
ma beszéltem egy indiai sráccal, akiben mellékes volt az indiaiság, csak a kedvedért írtam, mert szereted a ketreceket; tehát mint bárkiben, lényegtelen hogy: indiai; mogorva volt. ez lényegesebb, de jókat hallgattunk, mint kiderült ő biológus. raktuk gépiesen a dobozokat és élveztük a rabságot.

akol. benne. bakol.

valami ürügyet kéne találnom a borotválkozásra [megtettem, a sima arcom imádata miatt], de még halasztanám [ de már megtettem, nincs mit halogatnom],

anya. rere. nyanya.

"félek, hogy nem fogom tudni megölni magamat(soha?), hogy mindig csak a megszüntetés gondoláig és vágyáig jutok el" - ezt meséltem épp, közben megjegyeztem, hogy szép a kabátjaik juk aik, de nem történt semmi, hosszan ültünk - egymás sapkáját gyűrögettük a 142-es busz felső emeletén, mögöttem böfögtek, majd sandán-oldalról láttam, hogy nézik a tarkómat, de nem történt semmi.

még két nap, azután 30 órát fogok utazni, nem tudom mit várhatnék, de azt sejtem, hogy "mindig szánalmas vagyok", akár figyelmet, akár emlékezést, akár tapintást végzek, akár a munka, dal, bonbon-díszekkel létezőt próbálom megtapintani--- rossz előérzetem van: mint mindig, most is nevetséges vagyok, ollóval karcolgatom a fogzománcomat, de semmi olyan dolog nem jut eszembe, ami rávilágítana bármire, a nullaságom tökéletesítése a célom,
avas csipa, kéz és derék-torzsa, pizzaszeletelő görgetés.

várom, hogy újra utazzak, hogy mozogjon helyettem egy jármű és nekem csak néznem kelljen egy ponton átvillanó képekből azt a néhányat, amit felfoghatok.

más. minden csak mellékszál ami rólam szól, mert túl gyakran változik ahhoz, hogy érdemes legyen róla írnom, spekulatív harmónia, mint spórák sokasága, elegendő ennyi.


Paul McCarthy legújabb munkájának a címe "Ship of Fools, Ship Adrift" felkeltette az érdeklődésemet, a "Bolondok hajója" motívumról természetesen minden elsős művészettörténész hallgató tud/na anyagot gyűjteni (ha) és pl. monoton hangon felolvasni a blbala-folyam szokásos cseppjei;
mindegy.
McCarthy zen-anarchista gúnya, a gúnyból gúnyt űző ripacs úr: ül a fotelban és hizlalja magát, hófehér szakállát csokiba vagy ürülékbe mártva: semmit nem tesz csak néha felröhög. mintha csak ennyi lenne, de persze ennél azért több, vagy kevesebb: *bm.





Paul McCarthy:
Ship of Fools, Ship Adrift,
2010

további képek itt:

http://www.designboom.com/weblog/cat/10/view/10637/paul-mccarthy-ship-of-fools-ship-adrift-2.html


ritkán jutnak eszembe olyan dolgok melyek 5 percnél előbbre mutatnak, sikoltozok, ciklikusan és hivalkodóan: ide csúnya beszéd.

"ma társadalom tudatos vagyok. tudom, hogy minden szar, de ha nem minden, akkor majdnem minden." - mondanám, de már viháncolok is magamban, a szubjektív, önsajnálós faszakalapkodásom röhejes, delejes és szükségszerű, hiszen életben tart: ettől függetlenül, objektív mércével mérten: épp ennyire undorító az ami emberi. *bm.
"csak meg kell tanulni hazudni." és akkor mindenki boldog és bár szavakkal szinte semmi nem leírható, de mégis próbálkozunk. *ki.

Maurizio Cattelan: L.O.V.E. című szobrát a seggedbe. így vadássz a benned élő ősökre. rühes. élj túl, szapodoj: 30 év múlva majd én röhögök az igyekezeteden.


a némaság hagy túlélnem, de meg is szüntet. tátogok. *hd


jelmagyarázat:

*bm = bazd meg!
*ki = kurva isten büdös fasza.
*hd = hülye disznó

mozgok újra hajnal van, 4:40kor fogok majd felkelni az ébresztőre de valahogy már írom ezt, nem nagyon érteni
ugyanaz a függöny van itt mint tegnap, egyezik a kora tavaszi december is, megtaláltam a szuszogást

Uros Jelic festményeit néztem az előbb, olajkutak, olaj a fő témája a 2009-ben és 2010-ben készült képein és néhány portré talált egy koncepciót melyet divatosnak mondanának ha rossz lenne a megközelítés de itt nekem megfelelőnek tűnt, főképpen úgy, hogy a bulvár által használt perspektívát látom megjelenni a perspektívákban

de a zöldmozgalmak és az aggódás, ha van olaj van boldog karácsony és van családi béke, tervezhetőség és álmodozás
később majd kannibalizmus és a régi bevált módszerek

"a legtöbb fotóművész egyforma, unalmas történeteket akarnak elmesélni, unalmas emberekről." susogja, de nem mer felnézni

Sophia Al-irimi fotóit néztem, nem mertem semmit mondani, az epika fotósbetegség, rosszul fogalmazva, jobban talán úgy, hogy a fotó leggyakrabban rossz epika, helytelen, de ebből már kihámozom a lényeget és nem biztos, hogy a továbbiakban érdekel: "a fotózás nagyon nehéz" mondja z. helytelenül, nem vitatkozom vele, hiszen itt is csak a megfelelő érzékenység kell tudással elegyítve ezerből 1
vagyis a szokásos felállás - ha szabad pongyolán paskolnom a fenekem

"oda süllyedni, ahová Peter Max vagy Dali?" kérdezi az ítélőszék elnöke vihogva, nem értem, hogy miért ilyen szókimondók, két távoli emlék, bekötözöm a szememet és tapogatom a combjaimat, talán érzek majd valamit undoron kívül is
sz a gg at

szellőztet

látod, elegendő 5 percig emberként gondolkodni és a kísérlet sikerül: kialakult az értékítélet és a vélemény
gyorsan elfelejtem
tábla törölve



Uros Jelic:
Last ancient tree,
2009
/ 18 x 24 in. / Mixed media on canvas


ez politika, újra és megint, az okokba berántó - vagy ha tetsző: maga után vonszol és közben atyailag megmagyarázza a folyamatok lényegét, de nem akar többet csak képeket előttünk és hangulatot bennünk, talán megért, talán nem
talán megértem - illetve talán: van értelme számomra a megértésének, ez úgy hangzik tőled, mintha egy hulla okozna örömet; "sajátod, vagy másé, koránt sem mindegy" közli pótanyu

majdnem dühös lettem elveszett vagy 15 sornyi szöveg innen, de mivel nem lényeges egyik gondolatom sem ezért nem érdekel hiszen bármit bárhonnét folytathatokm ha nincs értelmem nincs víz bennem nincs jellegem és egyéniségem sem, nem is látszik már ez is mellékes: mint gyerekkoromban a vitáknál a győztes befejező szöveg: "nekem mindig egyel több!" akkor még nem gondolt arra, hogy nem biztos, hogy a végtelenbe mutató ujj a győztes póz
bár úgy tűnik, hogy kétségtelenül hatásos.




Alex Virji:
"Tundra"
Oil on Linen on Board, 10.5"x8"
2010

a koncepció az, hogy a formákat újra és újra felfedezzük? a fluxus óta valahogy elbutultak a dolgok, mintha hiányozna valami, egy szerep, talán a kimért bürokrata és a kíméletlen felforgató esett csapdába, a pénz megevett már előre mindent, már az is be van árazva ami még ki sincs találva

"ez a szabadság ára!" neveti visítva és kikaparja a szart a seggéből és felkeni az ágya felett lévő polc alsó részére
a szavaim csak illusztrálják a tudatlanságomat; dézsma




Appau Junior Boakye-Yiadom:
BACKWASH 2009


Appau Junior Boakye-Yiadom munkáit nézem és útálom, hogy Magritte humorát látom tárgyakba öntötten és leplezetlen szerénységgel lufikkal és talán némi többlet misztikával
ettől rosszul éreztem
mert nem szeretem ha bármit hasonlítok bármihez és azt végképp nem szívlelem ha az egyik dolgot csak úgy ismerik fel ha hasonlíthatják "ez olyan"
kár értem, diszkréció és homály, de emlékezni fogok rám, megígérem

közben 3:59 lett, hajnal, nem történik szinte semmi, csak búg a laptop és élem háromlaki életemben az éppen aktuális magamat, ahol a képzőművész éppen tájékozódik, hogy 1 óra múlva elindulhasson egy 12 órás műszakra valahová, "kaland az élet" adja rögtön a jó tanácsot és úgy bámul, olyan szépen mint egy fügeszem

Ray Johnson továbbra is egy olyan pillanatot képvisel számomra, ahonnét nem könnyű továbblépni (képzavarral) (igen), Ray Johnson megállította az időt, a további történések már csak körbejárva és céltalan búgva nem találnak kiutat; a pénz törvénye és az öncélúság viszont jól működik

http://www.rayjohnsonestate.com/gallery.php

talán a szerénység és a csend visszahódítása. mindenről le kell mondani ami a társadalomhoz köt, amiről csak lehet, de mivel soha nem lehetek kívülálló, ezért a végső megoldás úgyis az öngyilkosság, ahogyan mindig.

sajnálom, hogy j. nem jelentkezik már soha többé.