tegnap délután Chorltonban voltam sétálni v.vel, sok utca, [cifrangos kerítések, aranyozott dárdákkal, babakocsikkal sétálgató emberek, egy buggyos ruhás arab fiatal, két könyvvel a hóna alatt, egy kövér szarka a gyepen, egy temetés népes közönséggel, sehol egy vércsepp] lépések, "szép temető van ebben a városrészben" mesélte; a temetőben egymás mellett, de kerítéssel elválasztva a keresztény, muzulmán és zsidó részlegek - bennük csendes halottak és ostoba élők, nem is tudom, hogy miért emlékezek erre a mai napra, nincs ismeretlen furfang, mely megváltoztathatna bennem bármit, korai sötétedés, egész napos pára - az utcák egyenesek, picit tán túl szögletesek a kanyarok - úgy érzem, hogy azért merengek, mert nedvességtől duzzadó felületek vettek körül, mintegy felfrissítve, avar-illat kavargott mindenfelé, friss rothadás, magas páratartalmú közeg, amiben jól esik a séta, légies mohalebernyegek, vékony felhőkkel telepamacsolt ég, majdnem látszott a kékség a fátyol mögött -- dalolgattam is; vagy dudorásztam.
Tom Uttech tájképei jutottek eszembe a sötét fatörzsek, végigtapogatni a halott anyagot. "Lehet-e fekete szín az erdőben?" hangzott a kérdés, melyet már oly sokan kérdeztek.
bejegyzés, ítélet, hónaljszag:
Laurie Hogin képeit nézegettem, remegnek a közhelyei, megrémít, hogy esetleg nem tudatos a provokáció, hanem őszinte infantilizmus tölti ki a tereit, "és a humora is okádék" üvölti a pultnál ülő punamintás ingű faszkalap, "a koponyák is" sziszegi, "a naptár sorozata is" a nyulak Breton óta megnyugtatják az elmét. [nem tudom mit tehetnék]
Végül is miért kellene ezt írnom? Nem akarom, hogy dönteni tudjak, vagy értékes legyek. "Nem vagyok képes semmi jóra." mesélem magamnak és igazunk lett.
Nem fogadják el az erdőm magányát.

Laurie Hogin:
Calendar Girls, Miss May (Chick)
Oil on panel, 11 ½” x 13 ¼”
Randy Bolton elképzelése egy képeslapszerű álomkép volt. Színes munkák, tartoznak hozzá mesék, de mivel beszélik el a történeteket? Ki a mesélő és miért esik ki néhány tárgy a kép zárt teréből.
Valami jelentés, nem kell a Mindenáron-ság és néhány tárgy valódi az álmon belül, Álom?
"Nevetséges ez a gondolat." ennyi, a kék papucsom szőröstül dobol a sárga lemezeken, tátog, tátog, a fa-minta csak műanyag betét, sikítóan csuszkás, akár egy vagina a nyakad körül: l. anyu öle. integess!
"Megint elhagytam egy ceruzát" mondja v és kibújik az ágyból, a meztelen segge látszik csak, amint belefúrja fejét a polcba, hogy újat keressen, de végül kiderült, hogy a szótárban volt és szakadozva tovább minden ugyanúgy. a történetek késleltetik a rothadást?

Randy Bolton:
Hard Lessons, 2009,
2-sided digital print banner on canvas with 3-D objects (wood, paint, screenprinting ink), 6 ft. high x 5 ft. wide
"miért kéne fizetned?" kérdezte v. három petty. sms. csendes 30 percnyi telefonálás a sarokból. anyu szélsőjobbos forradalmár? tüntet. köpdös és aggódik. gyermeke van. mégis csak jól esik a törődés, eszébe jutnak olykor a szülési fájdalmak és az orvos ráncos, vaskos ujjai, a társ közönye.
vér itt sincs.
John Bankston munkáit is megnéztem, nem ajánlotta senki. Mintha. Felvidultam az érzéki gúnytól amit a tükör mutatott. A málha rám van rakva, én belerókázok tőle ebbe a lyukba, ez a rács, ez a nyúl. mint írtam: csend lett, csak a belek mozgása hallatszik. néha egy szellentés.

John Bankston
Donkey Boy and Dory
2009
Oil on linen
54 x 48 inches
Orly Coganról évekkel ezelőtt már írtam egy másik blogban. Az törlődött, kár, hogy nem tudom elolvasni, így marad. Érdeklődj. "A rajz szórakozás is." mondta v., de nem válaszoltam, megsértődve sétált tovább. A vonalak és a cérna, két különálló kígyó, almafa nélkül.

Orly Cogan:
Animal Farm
Hajnali fél öt, Leonor Fini 96-ban halt meg, éppúgy nem értékeltem (becsültem, ettem, ittam, szartam) kellőképpen a munkáit mint ahogyan Daliéit sem [ki az a dália? egy virág?] és (éx) vajon ki tehet erről? kjghf keress bűnbakot és ítélj az inkvizítor felett, csillagokat és üdülést nyerhetsz?], néha egy jó vázlat, de ott az állandó mesterkéltség, a cirkuszi levegő, a pénz és a parfümök citromos illata. Még a jó vázlatok sem segítenek. A hajlatok és a kövér combú, szőke lány, orális kielégítés közben is ránk figyel - Szent Antal öntözőcsöve. Az őszinteség nem létezik, csak én kapaszkodok görcsösen az illúzióhoz. Nagy gesztusok, közhelyek szimbolika szérum szipogó nemzet. Mellékes. menekülök.

Leonor Fini:
Hanged Man
Ink Drawing
12.5” x 9.25”
muveszettortenesz irná:
miért lett "édes" a bosszú? Alex Katz még mindig kitartóan fest, a 2010-es képei mintha több pirosat tartalmaznának? Sok szemüveges nőt, esernyőket és szigorú háttérszíneket.
ostoba?
{megvigasztaljak egymást, az év utolsó napján, nem tesznek mást, mint szörny-pofájukról picit félrelebbentik a fátylat}
hanyjuk pofán. és fossunk a cipője elé egy homokvárat. csak ha hempergünk a Nem gondolkodás és az Üres fej tejszerunek elképzelt súrú mámor-masszájában, ahol ülök: innen áthallatszik l. reggeli köhögése és orrfújása, tegnap valószínűleg nem mosakodott, a seggszag és a lábszag ott marad a fürdőszobában, nem tudok menekülni, mert nincs ajtó lefelé. köhög, köhög, minden hajnalban ugyanúgy.
mindenkinek van valamilyen emléke a képzomuveszetrol, emléke és hatarozott velemenye. úgy érzem, hogy röhögnöm kell.
ismered Hollis Sigler által használt, általad "kereszténynek" mondott motívumok mögött megbúvó misztikát? és látod ahogyan a ragyás törzsű, összebukó fejükkel komótosan kalimpáló pálmafák közé kifeszített függőágyon j. maszturbál, miközben 3 másodpercenként, végtelenítve sikolt egyet és nézi ahogyan egy kövér pók kiszívja egy ló testnedveit, talán jobb így? bazd meg, faszom álmodja. madarak építik bábel tornyát, fecskék talán, de lehet, hogy papagájok.

Alika Cooper:
Winter Pond
gouache on paper
27" x 22.25"
csak elgondolkodtál és kép lett belőle. könnyed, szemüvegen át, csak félig szívta ki. galambok és szemlemorzsák. uszoda a kemencében.

Jason Villegas
Cosmic Nude #2
acrylic on paper
22" x 15"
2008
takarás, kitakarás. derékfájás.