az erkölcs nélküliség kulturális hagyománya,
a megfelelés-emberek uralma,
legfelül számítva szimatoló, ájtatos szociopatákkal,
hóhérok, kötél, verőlegények már nem kellenek - idejétmúltak,
helyettük ott a média, a harácsolt vagyon vezérelte propaganda,
a tudatos elbutítás és az egzisztenciális rettegés böhöm vízimalmai,
olyan amilyenné tették: lehetőségei örök árnyéka,
melyben a látszat is csupán látszat,
és a magányos percekben sincs őszinte pillanat,
nincsenek gesztusok,
nincs benne kíváncsiság,
ismétlik önmaguk hazugságait önmagukról,
nagyok maguk szemében,
reggelre kelve saját sárkányölő hősei,
magukat tapsolva,
a hazugság sokra képes,
s mikor elég hosszú ideje ismétlik ön-vallássá válva
olyan valósággá válik mint az éber-álom
melyet elhisznek, s a valóságba többé nincs visszaút
nincs oly külső terápia
nincs módszer
mely visszaadná az utat,
de mentség sincs: mert magukban tudják.
Ilyen a borzalom, a hajlongás, kézcsók, aljasság
túltengése: az életmóddá lett kisszerűség,
melyben a vélt erő talpát mindig csókolva,
utánozzák a sűrű massza imbolygó, sáska lépteit
közben ebédre, vacsorára
a rangsorban felettük álló hazugságait eszik,
desszertnek a propagandát saját nagyságukról,
mások kicsinységéről,
nekik már nem kell őszinteség,
mert az a mérgük lenne,
cincogva, rikácsolva menekülnének előle,
de alig akad néhány csepp,
s mielőtt hatni tudna
semmivé oldódik
a piszkos lében,
a közegük szutykos nyálában.
De nincs baj,
nekik jól van ez így,
legyen a jobbágynak béklyó és morzsa,
az uraiknak arany, lotyó és birtok,
na, meg az isten és haza folyamatos koptatása,
szájjal, talppal, üleppel gyúrják,
korrupcióval locsolják rothadásig,
így boldogok,
évszázados szerepek köz a dagonyában,
hol a súly és a fogak döntenek a sorszámról,
ők boldogok így,
ki-ki teszi a dolgát,
játsszák a szerepeiket,
olyan mint a mocsár - mert az egy mocsár,
s benne a lakók magukat
langyos, kék vízű óceánban látják,
melyben színes, okos és kecses halként lebegve,
azt a valóságot hallucinálják,
mely éppen elnyomja saját böffentésük dohos szagát.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Saturday, 22 July 2023
tanulmány az elfeledett marslakókról
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2023
(180)
-
▼
July
(16)
- My ridiculous life
- The sugarflow decay in a letter from a ridiculous me
- the idiotistic positivism for idiots in idiocracies
- tanulmány az elfeledett marslakókról
- deregulated insanity
- my half sentenced sarcasms
- nem eléggé szomorú
- you must laugh at this
- unimportant thoughts
- esetlenül és tátogva
- the lost label
- nem tudom
- the negative expansion
- untitled
- a végtelenített forgó
- Azokon a pontokon
-
▼
July
(16)
No comments:
Post a Comment