esetlenül és tátogva

az ember - olyan büszkeféle címke,
mint a jó ötlet, ami csak akkor, ott nekünk tűnt annak,
valójában jelentéktelen - milliárdból egy,
nem írt le semmit, nem tárt fel semmit,
nem segített, csak jónak tűnt.
Ülök - akár a régi fotókon azok az árnyak,
nem vagy az ölemben, de oda képzellek,
mutatom a képeket, csupa ismeretlen én és mi,
nem szükséges, hogy ismerjük őket,
az is elég, hogy ha ez nem álom, akkor létezhettek,
ugyanazzal a semmivel kitömve mint most mi.
Elfelejtem őket,
miközben mások épp nézegetni kezdik,
közben maguk is képpé válnak,
egyfolytában és azon kívül,
az időben előre, minduntalan.

Talán csak hiányzol - mint ez a közönséges,
egyszerű mondat,
vagy egy a közelgő, lenézett ünnep,
köztünk újra és újra ezernyi sorban a kilométerek,
elérhetetlen kezekkel,
megfoghatatlan ujjakkal,
megsimogathatatlan arcokkal.
Nem akarom ezt, senki nem akarja,
persze hiába, az idő nem kérdez semmit,
soha nem tette és nem is fogja,
csak csúszik előre,
valamerre, s te szabályokat vélsz, törvényeket sejtesz,
vagy épp káoszt látsz. Igen, hihetetlen,
de mindegyik csak egy újabb fogalom,
újabb emberi fontoskodás,
az elfogadhatatlan valóság leírására tett kísérlet.

Fura búcsúzkodás minden gondolatom,
bennük nem múló, feleslegekkel bíbelődve,
olyan reggeli pusziféle,
melyet adtál, vagy kihagytál,
pedig nem kellett volna,
végül csak az apró gesztusok,
azok ragadnak hozzád,
neked és nekem is ők fejtik a reménytelenben az utakat,
ugyanabban a végben - hiába nevezném generációknak,
sorozatos-sorozatoknak,
csak tévednék,
mint minden meghatározásommal eddig.

Tudom a neved, és nekem ez elég,
szokásommá lett távoli ujjak képzeletbeli szorítása,
ahogyan a hallgatás, a magamba beszélés,
vagy a hangtalan pityergés,
hiszen nincs abban különös,
ugyanazt tesszük titokban vagy nyíltan,
hasonló félelmekkel: ameddig lehet,
elképzellek újra és újra,
így észre sem veszem,
hogy nem vagy,
esetleg meghaltam vagy elmentél,
nekem elég ennyi,
hiszen már ez a másodperc is emlék,
és amikor azt hiszed volt ennél több,
akkor tévedsz.

(ginának)