A rólunk szóló művek elavultak,
nem érdekelnek senkit,
egymásnak ír, egymást olvassa
az a néhány ezernyi
figura, akik közül legtöbben
titkon maguk is szuperhősös filmeket
néznek és olykor,
amikor értelmiségit kell
játszani, vagy
ha tudják figyelik őket:
elolvasnak egy-egy könyvet.
A megmaradt
színházakban megrendítő
műveket játszanak ugyanannak
a néhány embernek azokról,
akik soha nem rendülnek meg,
és rajtuk sem kellene
különösebben meglepődni.
A képmutatás ugyanaz mint volt.
Macskák, kutyák gyilkolásán
háborog az aki közben
legyilkolt disznók, csirkék,
halak húsát eszi,
és fel sem fogja, hogy
azokat is megölte valahol
valaki. Bár szerinte ezek
erre születtek.
És még sorolhatnám, de kinek?
A dölyfös ostobaság harmóniái,
szépen fújják morcos
dagi fúgáikat, szinte hallani
a halálmorgást,
a kegyetlenséget,
a közoktatás kakilta funkcionális
analfabéták zombiseregének
tappancs ütődéseit,
ahogyan végül elvesznek
egy áruházi pult mögött,
egy bárban,
egy gyárban,
vagy egyetemeket végezve,
IT-sek, jogászok, orvosok,
újságírók,
miniszterek lesznek
és öltönybe bújt barbárként
a ruhától, ékszertől várják,
hogy értelmiségi
burzsoának tűnjenek,
egy olyan világban, ahol
ez a vágy már rég röhejes,
még csak nem is boomerek,
mert ahhoz túl közönségesek.
Odahaza ha kibújnak
a gúnyából, böfögve dőlnek
a tévé elé,
és két szellentés közt
azon röhögnek magukban,
hogy ma is átbasztak
mindenkit, akit kellett, lehetett:
s most minden jó,
szép a ház,
a könyvespolcon a sok tarka könyv
jól mutat a fényben,
meg az a festmény is jól díszít,
"aminél a gyerek amúgy jobbat rajzolna" --
gondolja és vigyorog.
Venni kéne új kocsit,
és az az új sorozat
a Netflixen
nagyon ütős,
holnap nehéz nap lesz,
megint értelmiségit kell alakítani,
nemzetet kell védeni,
vallásosnak kell tűnni,
meg kell emlékezni arról a nyomorult íróról,
meg olyannak kell tűnni,
mint akit érdekel bármi a saját
táplálkozásán kívül,
de majd este újra itt
és nézhetem a sorozatom,
meg tolhatom
a kedvenc gyilkolós játékom.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Tuesday, 28 February 2023
Szorulás
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2023
(180)
-
▼
February
(24)
- Infinite stairs
- Szorulás
- Karod a terítőm
- Lethargy
- lassú búcsú, G.-nek
- ezredik hajnal
- Bion of shadows
- The silent cicada
- The psalm of nincompoop
- The remaining sixteen books
- The self-motivation technique of loneliness
- Walk
- Andvának
- Things of my conscience
- Lovely morning
- The hopes of hermit
- Dinos
- the morning birdman's hiss
- The tram of dispossessed
- Walking in winter Budapest
- I love your boringness
- Mocsár keringő
- Text for my worthless life
- Hajszálaid emlékére
-
▼
February
(24)
No comments:
Post a Comment