képek, betűk

Vártuk, hogy végre elmenjenek,
huszonöt lehettem, te tizennyolc,
a porszívósok kiballagtak, 
láttuk a ruhájuk szegélyét,
mályva színű csíkok,
mint két cinkos:
a hátsó szobába menekültünk,
kértelek vetkőzzünk meztelenre,
úgy jobb lesz futkározni,
egy hatalmas felvonó volt középen,
mint a felhőkarcolókban,
körötte kergetőztünk, rohantál,
a feneked olyan volt mint egy szobor,
végül az egyik ajtó magától szétnyílt,
azt kiabáltad, hogy szálljunk be, mert odaát
van egy szupermarket, szalvétát kell venned,
átmentünk, odakint vártam rád,
figyeltelek a kirakat ablakából,
lábujjhegyen icikeltél a polcok közt,
a kis melleid meg se rezdültek,
a többi ember nem nézett rád,
leszegett fejjel járkáltak, majd
amikor megtaláltad a szalvétát,
felém fordulva lengetted, s
az önkiszolgálókhoz szaladtál,
volt nálad bankkártya. Lehúztad,
s rohanni kezdtél felém,
de engem addigra már kergettek,
még láttam, hogy te átbújsz egy kosártartó alatt,
begurulsz a liftbe - az ajtaja összecsukódott,
követtelek, de amikor megnyomtam a gombot,
már nem az a fülke volt amivel érkeztünk,
csak egy szimpla lift volt,
megrémültem,
leültem a folyosón és minden percben,
megnyomtam a gombot,
vártam, hogy jöjjön ugyanaz a lift,
évekkel később, még mindig ott ültem
és arra gondoltam,
hogy te a másik oldalon
a sátrunkban laksz és
várod, visszajutok egyszer,
egyre ritkábban nyomtam meg a gombot,
végül elaludtam és azt álmodtam,
hogy egy szobában vagyunk,
arra várunk, hogy elmenjenek,
kértelek vetkőzzünk le,
hogy kergetőzi tudjunk, te
megfogtad a kezem,
mielőtt mosolyogva,
levetted a pulóveredet, volt ott egy óriási
felvonó a szoba közepén,
az emberekről filozofáltunk,
végül kergetőztünk, körbe-körbe
a lift körül, néha beértelek, 
akkor megöleltél,
s közölted:
hogy szalvétát kellett venned,
a lift túlsó oldalán lenne egy bolt:
menjünk át!
Beugrottunk az első érkező fülkébe,
volt ott egy másik ajtó,
kinyílt és a túlsó oldalra
átérvén, besétáltál az ott lévő üzletbe,
kívülről figyeltelek,
láttalak a polcok közt,
és nem értettem, hogy 
miért van a lift ajtaja előtt egy
csontváz, mely az érkező
ajtók felé fordulva úgy halt meg,
mintha várt volna valamire.