képek, betűk

Kivette magából a levegőt,
mintha csak egy hűtő lett volna,
közben nem tudom ki lépkedett előttem,
egyre csak rajzolja a házakat,
tetőkkel, kéményekkel, C alakban lógó
gyerekes függönyökkel, aludtam volna,
de nem hagyott:
zavartan mutogatott, hősökről pofázott,
ha nem voltam lelkes, leguggolt,
pénzt szart, szakmai karriert pisált,
felnyaltam, tovább sétáltunk,
megnyugtatott és azt mondta,
hogy sikerülni fog: megmentjük
a bolygót, nem lesz baj, pozitívnak
kell maradni és harminc éven belül
megoldódik minden: nem leszünk
gyilkosok, fajok ezreinek kipusztítói,
nem leszünk többé gombás fertőzés
a bolygónk bőrén, kitakarítjuk
a sok mocskot magunk, őseink
után, unokáink elől, lehűtjük
a légkört és a kapitalizmus,
információrablás és a Pénzisten
átalakulnak, megszűnnek -
megváltozik minden.
Tudtam, hogy hazudik és magában
épp interjút ad, élvezi, hogy
hisznek neki, kedvelik: miközben
azt hadarja amit hallani akarnak,
ha létezne ördög, akkor ilyen lenne?
Mosolyogva ültem, körtét ettem,
leszoktam a híreikről, médiáról,
nem figyeltem
többé, mert az volt a gyengéje:
az ignorálás. Ettől jelentéktelen
és nevetséges lesz: helyére kerül.