képek, betűk

Az alkalmi és spontánnak tűnő mondatszerkezetek lassúbb (lassabb) ritmust kívánnak az ujjaktól? A jelen konzervdobozomon belül az írástudás a pötyögés különféle variációin alapuló munkafolyamat. Őszerintük a pötyögés hangja a kezünkből aláhulló toll koporsó-fedele lecsukódásának csattanása, az érintőképernyő gyors tapizása pedig gyilkosa - és hasonlók, egy olyan rettegés-paródia részei, amelyet szinte minden innováció előtt el szoktak játszani. Emlékszem, amikor a király parancsára a jiahu szimbólumokat leváltották a dadiwan jelek az elégedetlenek a legközelebbi jósdák elé vonultak és ruháikat gyűrögetve, könnyezve kérték a szellemeket, hogy továbbra is használhassák a megszokott írásjeleiket, hiszen mindent azokkal jegyeztek fel és különben is, tudni lehet, köztudott, hogy az új jeleket idegenek csempészték be az országba és túl sok dolgot, túl finoman lehet velük kifejezni és ez veszélyezteti az emberi gondolkodást és az isteneknek sem tetszik. Végül szétkeregették őket és a vezetőik szemét kivájták, büntetésül a merészségükért, amivel megsértették a szellemek által javasolt legújabb trendeket, amelyek egyértelműen azt mutatják, hogy a jövőben az új szimbólumok által is megtámogatott új szövegek olyan készségek kifejlődéséhez vezetnek, mint a száj környéki uszony, a hatodik és hetedik lábujj és a sanctumcortex - ami az agy egy új része, a frontális lebeny felett alakul majd ki, és egy vízbe fúlt asszony boncolása során észlelik majd, ez az új réteg akkoriban még olyan vékony lesz, hogy az agyhártya teljesen elfedi, mintha egy réteg olajat kentek volna a hártya és az agyszövet közé. "Félek a megvalósulástól!" Ez volt a címe annak az írásnak, amelyet az első beszélő delfin uszonya alá erősítve találtak még a lázadás előtt és ebből gondolták, hogy valakik szándékosan meg akarták mérgezni a kultúrát egy idegen anyaggal, ami végül olyan kultúr-mutációkhoz vezetne mint a korrupció teljes hiánya, a fesztiválszezonok elmaradása és a vallási ünnepek megszűnése, ami nyilván a kereskedelmi teljesítmény lassú hanyatlását hozhatja el - ezt már hónapokkal azelőtt jelezték a jósdák, hogy megjelentek volna az első beszélő delfinek, de senki nem vette őket komolyan, egészen a fent említett esetig - akkortól viszont talán kicsit túlzásba is kezdték vinni a körültekintést, új hadtesteket fejlesztettek ki, mint például a csónakos pogrombrigádokat, ami egy tengeri egység volt, hosszú csónakjaikat egy-egy pár evezős hajtotta elöl és hátul, középen pedig hat katona állt a csónakban és a csónak elejében álló kémlelő - és egyben csónakparancsnok utasításait követve amennyiben delfint láttak a nyomába szegődtek, majd ha sikerült becserkészniük észrevétlenül követték a delfintelepülésre és ott pogrom-szerű tombolásba kezdtek és legyilkoltak minden olyan delfint akiknek nem sikerült elmenekülnie. 
"Talán, talán és még kétszer, nem marad belőlük sem több, mint belőletek maradna." - szavalta Laila a pók a szoba észak-keleti sarkában kifeszített háló-lakban miközben épp muslincalevest főzött, lelógó szájszélén az éles légyszövet megtartására alkalmas fogai már kezdtek kihullani és miközben dalolt egy-egy foga a földre hullott, de nem törődött vele csak berúgta a fogat a konyhapult alá. Öreg pók volt, de még mindig vágyott arra, hogy legalább egyszer ő is szülhessen, ezért türelmesen várt és csábító szerelmes dalokat énekelt, magában, legbelül egy olyan eszményi szeretőre vágyott, aki aprócska bár, de izmos és minden álmot felülmúlóan kemény a szaporítószerve és tűpontosan belepasszol az ő kis rontombontomjába és természetesen képes kielégíteni őt s miután kielégül érzi a testébe került spermákat, szerelme szemébe néz majd, maradék karmait belemélyeszti a kitinpáncélok közti résekbe és letépi azokat a lágy szövetekről, majd élve enni kezdi szerelmét, aki közben felváltva üvölt és halotti dalt ciripel.
Olyan mintha szédülnék, az igyekezet, hogy d éflkjd él túléljünk mindent amit kell elvon minden energiát arról, hogy olyan lényeges dolgokat csináljunk mint a bármiféle nekünk kedves képességünk művészetté történő fejlesztése, vagy a tengerben csobogás, önmagunk elbódítása különféle varázslatos dolgokkal és a testi, lelki örömök megélése. Ehelyett képesek vagyunk egy munkahelyen tölteni az időnket, csupa számunkra értéktelen marhaságokat hallgatva, rettenetes és szadista, perverz céges kultúrák mentén vigyorogni olyan emberekre akiket legszívesebben leköpnénk? Nem vagyok benne biztos, hogy mindenkit le szeretnénk köpni aki teljesen hülye, de annyi talán elképzelhető, hogy ilyesmi is megfordulhatna a fejünkben. Olyankor mi is pókok szeretnénk lenni, vagy énekesmadarak - persze emberek is maradhatnánk, mert úgy hitelesebb lenne folytatni a céltalan, nyomorult életünket, melyben a munkahelyek kultúráinak adoptálása, a céges vágyálmok és juttatások elfogyasztása, a LinkedIn-es profilok és üzenőfalak népművészete és nyálcsorgató HR-es lózungok bódító balzsamjának felszívása tölti ki életünket, miközben észre sem vettük, hogy most már az a normalitás amit soha nem gondoltunk volna magunkról. Csak előre, mindig, minden lépésnél beszorzom az előző lépést nullával, a mosoly amit egy papírra rajzolva tartok az arcom előtt egy olyan üvöltést takar, melyet még én se szeretnék látni, ugyanaz a gyerek aki valaha egy reményteljes értelem volt, mi lett mostanra - kérdezi magától a Rajzolt Mosoly, de nem jön válasz és akkor érzi, hogy olyan egyedül maradt mint még korábban soha.
És akkor df hjdf éqlkej réljk rélqkwjer. rqwléherl rqwélerjk, lék3948fm werléjé wérl     wj     lw jel elwj          q wejé     jé     wq eé    j és újra megjelent a szemeiben az a mintázat, amire néhány hónapja vágyott. 
És azután nem volt semmi.