képek, betűk

Jjjjj. Micsoda sárlelölele mömö lakale bólikat, remnebüles. Alfréd a veréb kereskedő volt. Szemrebbenés nélkül elhitette a közönséggel, hogy van isten, ennyire egyszerű volt a munkája, mert valakinek ezt a terméket is el kell adnia - győzködte magát és esténként, amikor már az elalvás közvetlen közelébe érkezett, elképzelte, hogy egyszer tényleg lesz isten és eljön ide hozzá, meglátogatja őt, őt akinek oly nehéz eladni ezt az egészet, egész nap, mindennap, teljes éven át hazudozni, oly fárasztó, de nem bánja: így érezte és átölelte a párnáját, elképzelte, hogy isten az és néhány kopulációs mozdulatot csinált a párnával, a párna a fülébe suttogta, hogy "Én vagyok a te istened, kérlek dugj meg." de mire a párna befejezte Alfréd már aludt, csőrét a hideg falhoz érintette, mert szerette ha valami folyamatosan hűti. "Kár." - mondta isten szomorúan, majd kiszállt a párnából, hogy befejezzen egy félig megkezdett teremtést egy másik bolygón, már előre röhögött magában, mert azt találta ki, hogy a verebek helyett majmokból fog alattvalókat készíteni, persze már volt ilyen próbálkozása többször is, de a majmok mindig oly gyorsan legyilkolták egymást, hogy szinte másodperek alatt eltűntek, de ez most majd jobban sikerül, az volt a terve, hogy két lábra állítja őket és engedi, hogy legyenek saját gondolataik - ezt még eddig mindig csak korlátozottan hagyta, de jó mókának tűnt a kísérlet a gondolkodó, önmagukat istennek látó majmokkal, "Csak ne lennék ennyire vicces." - gondolta magában és közben mosolygott. 
"Nem szoktunk kézzel enni, kisfiam!" - korholta Éva a kislányt, aki épp egy répát próbált kihalászni a levesből az ujjaival, majd a meglévő három fogával elkezdte rágcsálni a puha, csúszós répát aminek a pépes leve lassan csordogált le a szája szélein, rá a terítőre és közben a lábaival az asztal lábát rugdosta. "Undorító kis köpőcsésze vagy, Krisztina!" - mondta Éva, de nem csinált semmit, csak türelmesen várta, háta a sors úgy hozza és az a kis majom megfullad egy borsótól. Isten kacagott, "ez nagyon jó" - gondolta és az az ötlete támadt, hogy Éva tökéletes lenne ősanyának a legújabb mókájában, kellene neki valami másik név, talán valami fennköltebb, de eszébe jutott, hogy ezek egyelőre még úgysem fogják érteni a magasztos dolgokat, csak szaporodni fognak és fejlődni "jaj, hmm, a szaporodás" - prüszkölte mérgesen maga elé, végignézte a kész teremtés tervet és ideges lett attól, hogy a szimuláció mennyire lassú folyamatot jelez előre, több millió évet kellene várnia, hogy ezek megszűnjenek, "valahogy fel kell gyorsítanom a folyamatot, mert nincs időm" - és kitalálta, hogy a majmok szaporodását élvezetes folyamattá teszi, ami a fejlődési idejük előre haladtával egyre jobban fog majd tetszeni nekik és emiatt a szaporasági ráta és a beépített véletlenszerű fejlődési folyamatok mennyisége nagyságrendekkel nő, "ami felgyorsít mindent, egy-kettőre végük lesz és mehetek haza". MMMMMr. kalóz! Az erdők és a rókák régóta barátok.
"Ha egyszer majd egy erdő szélén találod magad éjjel és viszel magaddal egy nem túl erősen világító lámpát - a legjobb egy fejre felerősíthető, szabályozható fényerejű, akkor megláthatod vele a rókák szemeit, mindent látnak és közben mozognak a sötétben, ahogyan a viselőik teszik a dolgukat. Tappancskörmön osonnak a fák között, nagyon kíváncsiak, mindent megvizsgálnak és ha észrevesznek, akkor elmentükben vissza-vissza nézegetnek rád, hogy megvizsgálják mi az a fénylő, de mégis sötét folt, aminek nem kellene ott lennie, mert tegnap még nem volt ott. De jobb velük vigyázni, mert ahogy írtam: különleges kapcsolata van a rókáknak az erdővel és ha bántanád őket, megfojtanak majd a fák." - mesélte a vén kád a fürdőszobában, miközben a klotyón Ádám ücsörgött, félig letolt rövidnadrágban és simogatta a kád sűrű, szőke haját. Végül nem történt semmi, felébredtek és elindultak a munkahelyük felé, isten ment elöl, a kád utána és hosszú tömött sorokban rókák követték őket, mindegyik az előtte lévő farkát tartotta a fogai közt, a levegő azt kiabálta körülöttük, hogy "Béke! Béke!" és úgy érezték, hogy ez az egész különös világ talán egy immunfestés kísérlet mellék-jelensége, nem akarták őket soha létrehozni, valójában olyanok mint a salakanyagok, egy szükséglet végtermékei.
Utána csend legyen. A zajok a fejedben a saját zajaid. Imádsz élni - számlálod magadnak és vannak olyan percek amikor el is hiszed ezt a hazugságot d39847239 23ö4892cjsadfja-welkfjw-elkRKJF-wélelj