pöttyök az égből, az már félig hóesés és kedvelték. "Olyan vagy! Rossz, akár egy ici-pici ördög!" - mondta tettetett duzzogással mielőtt a szájába adta a bal mellbimbóját. "Daloljunk közben!" - így hangzott a válasz a saját felszólítására és mintha érezte volna, hogy kínos ahogyan magának válaszolgat - felnézett, majd laalalalázni kezdett. Mint egy versenyző a megmérettetés előtt, de ő az izmai helyett a hangját készítette fel. Komoly volt - vagy inkább az a fajta koravén fiatalember, akit most megpróbálhatnék jellemezni, de ez nem sokat érne - mesélte lelkesen Petörnek, aki a szokásai következetességének szabályai alapján ötvenhét százalákos valószínűséggel megint csalódottnak fog tűnni. A szája jobb oldalon egy kissé lefelé fog lejteni, mintha azt gondolná, hogy már az sem számít, hogy nem számít és mintha az sem érdekelné, hogy nem érdekli - ezt úgy szokta mondani, hogy "Azt is leszarom, hogy leszarom!" De nem tudott rá haragudni, hiszen ki lenne képes komolyan haragudni egy nem létező személyre? Ez egy hamis kérdés, hiszen a világ összes története a beszélt és írott vallási szövegektől a ponyván át tele van gyűlölt fiktív személyekkel - így be kellett ismernie, hogy ez a hazugság most nem sikerült túl jól, újabbat kell hát kitalálnia.
"Mi a baj? Mi a gond?" - Kérdezte őt a hatalmas, bozontos szőrét önmaga örömére kurkászó, nagyon-nagy szaporítószervvel ábrázolt főőrdög. Azt, hogy vezető beosztásban lehetett az ördögök közt onnan tudták, ahogyan viselkedett. A pokol legmagasabb pontján heverészett és minden más ördögnél legalább kétszer nagyobb termettel bírt és olykor intett egy-egy ördögnek és az azonnal rohant elé, ekkor a nagytermetű felé hajolt, átnyújtott neki egy papírt - úgy sejtem, hogy névlistát, melyen a nevek mellett röviden ott állt a halál ideje, helye, módja és a büntetés. Ezt sajnos nem tudta végig leálmodni - valami felriasztotta, ugyanott ült ahol néhány órával korábban, az aluljáró betonja még a viszonylag vastag szövetnadrágon keresztül is hideg volt. Nem tudta mik azok a fekete pettyek a kézfején, talán olaj, tinta vagy rászáradt vércseppek. Ott akart lenni, abban a házban ahol Petör azt válaszolta, hogy gyerekkorában nem szerette azt amikor valaki a téridő működését egyszerűsítve próbálta bemutatni és egy kifeszített lepedőre golyókat rakott, azzal akarván ábrázolni azt, ahogyan egy test nyomot hagy a térben, "fájt, ez fájt!" - kiabálta át a szemközti ablakban meztelenül fel-s-alá sétálgató férfinak, aki az előbb még háttal állt a konyhának tűnő helyiségben, talán éppen a mosogatást fejezhette be, majd leült és felrakta a lábát az ablakpárkányra "szürke zokni? szürke!"- legszívesebben ezt kiabálta volna át a férfinak, mire az előrehajolt volna a farát Petör vélt iránya felé fordítva, nagyon lassan széthúzta volna a fenekét, néhány másodperc után segglikából haloványkék, meglepően apró lepkék törtek volna elő, néhány kört írva le az épület körül, majd felhővé tömörülve ide-oda lebegtek a háztetők felett. "Tudod, nem lehet sík a tér, hiszen mindent tartania kell, mint apró villanykörte foglaltokba, úgy illenek bele a legalsó szinten zizegő húrok a tégelyecskékbe, amelyek megtartják az adott húrt, egészen addig amíg az adott rezgésből nyugalmi állapotba nem kerül, majd kiköpik magukból és várják, hogy legyen egy olyan mintázat amit képesek megtartani" - mesélte Alan kutyának részegen Jon, akit épp ma ismert meg és most meghatódva figyeli mennyire kedveli az állatokat. " ENTER ENTER dalolták a fák és ha anyag szeretett volna lenni, akkor csak megfagyasztott egy kevés fényt, fagylaltot kevert magának, majd kiszámolta, hogy hány neutronbomba energiája jönne ki egy doboz fagylaltból ha visszaalakítaná energiává, maga is meglepődött a kapott végeredményen.
csak elvékonyodott, először egy lefolyócső vastagságú húsrúd lett belőle, majd öntözőcső vékonnyá húzódott szét és végül spagettiként alakult át hajszálvékony hús-zsinórrá és eltűnt a lyukban és soha többé senki nem hallhat felőle
hát nem olyan ez mint egy jól sikerült Megváltás? együtt van benne a dráma, a valóság és a félig megemésztett erdei gomba kalapjának a szövete, amit tegnap este ettél és nem tudtad róla, hogy gyilkos galóca
r12334á3p4kj - ez a hash azt jelzi, hogy az egyediség ideje lejárt, a helyét átveszi az a korszak, ahol a fényes jövő ígéretéért mindenkinek újra fel kell majd adnia a szabadságát - kuncogta Sztévlin és közben a bajuszára vörös tajgazsírt kent, amit lefűrészelt lefagyott lábfejekből főztek a számára
"csak minden kapkodás nélkül, szép nyugodt tempóban, nagyon lassan baszódj meg!" - mondta neki a tükör, de persze az csak mosolygott és fejben épp a beszédét írta
ő4örtu 2ő34öu53ő42po5ui
No comments:
Post a Comment