képek, betűk

XCXCXCXCXCXCX: Valamerről érkeztél és olyanokat gondoltál mint amilyenekről azt gondoltad, hogy az emberek ilyeneket gondolnak, végül kiderült, hogy még annyit sem gondolkodnak, mint amennyi a legszerényebb becslésed volt és csalódtál, pedig megfogadtad, hogy soha többé nem lesz semmivel kapcsolatban elvárásod, hiszen ha az nincs, akkor a csalódás nem tud kialakulni - közben a körömágyaidat vizsgálod, egyesével végignézed mindegyiket, kiemelten ügyelve a fehér félholdacskákra, mert azt olvastad valahol, hogy a külső szöveteink színének elváltozásaiból kiolvasható valamiféle diagnózis - persze a te betegséged, az őrület: nyilvánvalóan nem, de ez azért mellékes, mert azt, hogy bolond vagy azonnal látható, nyilvánvaló, hiszen csak rád kell nézni, szánalmas az ahogyan öltözöl, siralmasak az egyforma ruhák amelyeket napról napra hordasz, mennyire mélyen szánni való, hogy ugyanazokból a göncökből, amelyek beváltak újra és újra rendelsz, így biztosítod a kontinuitást, mert ha ki van mosva az egyik, addig is viselheted belőle a másik példányt, mert minden ami a ruházkodásban egy kicsit is másképpen ér a testedhez olyan belső sikolyokat vált ki, amit nem tudsz visszatartani, hiába próbálkoztál a megszokással, megkísérelted művészi szintre emelni az alkalmazkodást, de minden alkalommal úgy végezted, hogy letépted a szúrósnak ítélt pulóvert, a túl szűk nyakú inget, a lecsúszós szárú zoknikat, a szűknek érzett nadrágot, vagy a túl bő sapkákat. Meg, ahogyan beszélsz, nem nézel a szemekbe, mindig az eget bámulod. Paranoiás is vagy és neurotikus. Ezek éppúgy látszódnak mint ahogyan a himlő, vagy a karikás szemek. LKHJGLKJGHLKJHLKJHLKJHLKJHLKJHLKJHLKJH ssssss szorgalmasan, csak szorgalmasan. Egyre húsosabb a szád, letépsz belőle néhány redőt: szorzod, osztod és azt tervezed, hogy a konyhában kivérezteted a lecsavart tetejű kecsapos műanyagfalkont - ami te leszel az én vagyokban, mint egy kibaszott disznóba a böllér egy gyerekkorodbéli decemberi hajnalon: belekúrod a kést a flakonba és utána ijedten hátraugrasz, mert nem gondoltad, hogy elkezd üvölteni.
Ez ilyen - amaz meg olyan. Egyszerű akár a követelőző szülők csattogós torka, melyekbe ollókat és svájci bicskákat raktak az ő szüleik és így tovább vissza, egyre távolabbi generációk felé, csak röhögsz ezen a sok értelmetlen lényen, ahogyan generációról-generációra szociopatákat, pszichopatákat, mazochistákat, szadistákat és egyéb elmeroggyantakat csinálnak a saját utódaikból, nézed ahogyan az Afrikából kiáramló kétlábú főemlősök törzsekbe tömörülve, lassan-lassan az őket ért hatások miatt fokozatosan más és más hangokon makogva, ezekből kifejlődve - másféle nyelveken beszélve, a törzsekből városokba, országoknak nevezett csoportokba tömörülve és egyre nagyobb őrülteknek adják a hatalmat, ez a rothadás, a ragadozást, kapitalizmust, szocializmust, diktatúrákat és az államok egyéb változatait létrehozva, lassan kialakuló dekadenciába torkollva, majd újra feléledve ésssssss súgod: oly nevetséges ez az egész, de utána elmész munkába, vagy ma éppen, az aktuális divat szerint: otthonról dolgozva csinálod azt amit nem akarsz, amit nem kellene és ugye, ugye: végül ha, tudod ha, tudod ha megdöglesz, szart se csináltál. Nem mintha számítana bármit ha úgymond: elértél volna valamit (ez mekkora ostobaság, mindig röhögnöm kell rajta: felnőtt lettem és elértem, hogy ugyanolyan hullajelölt legyek mint anyám és apám volt - elértem! vagy: sikeres karriert futottam be mint XXXXXXX cég YYYYYY pozíciójának boldog prostituáltja? Ójaj, te szerencsétlen!), szóval: tudnod kellene, hogy teljesen értelmetlen az életed és a gyereked-eid élete is az.  Az ember egyetlen értelme az evolúcióban betöltött lépcső-szerepe. Tudom, te nem Így látod és közben mégis, legbelül sejted, hogy igaz. De nyomorúságodban. A legkisebb jónak próbálsz örülni, hálát adsz, hogy ma nem romlott el a mosógép, nem jött egy új számla, nem rúgtak ki a munkahelyedről, nem derült ki, hogy rákod van, rájössz, hogy nincs mozgásszervi problémád, hálásan nézed a mennyezetet, mert biztos vagy abban, hogy jelenleg még fel tudsz állni a székről és el tudsz sétálni a klotyóra szarni, ahelyett, hogy segítségre szorulnál és valakinek ki kellene törölni az összemocskolt seggedet, de minderre talán vigasz lehet - persze nem, de ez most mellékes: szóval, jó tudni, hogy mindannyiunkban van egy olyan lehetőség - az értelem, aminek nem szabadna ebben a testben elrohadnia velünk együtt és csak annyi a szerepünk - mint biológiai fajnak, hogy rájöjjünk arra, hogy hogyan csempésszük ki ezt a legnagyobb kincsünket saját magunk testéből egy szervetlen és halhatatlan testbe. Igen, ez egy remény - az egyetlen valós remény, ez mindenünk, csak sokan még nem tudnak róla. "Igen, tudom: a legtöbben félnek a változástól, mert a változás - ha jó, ha rossz egy pillanatra visszahelyez az állatvilágba, ahol nincs az a fajta hazugság ami az ember sajátja akár egy egész életen keresztül. " - mondta még utoljára a műanyag flakon-disznó változatom a konyhapulton mielőtt az utolsó csepp kecsapja is kicsorgott a nyakába vágott résből.kljrhgthr,kgélkgjéeqlkrjgélre kgjélewkjgwálekéj géwelkfgjwéelrk gjwéelrkgjl rjg eélrkwjgwétlkerjt élwkejr él