képek, betűk

mostanában túl sokszor vettem levegőt. régebben többet foglalkoztam a képzőművészettel ebben az izében, de mióta nem érdekel, azóta nem kell léteznem igazából, csak gépként vagyogatni és úgy tenni mintha. ez így körbe is ér, mint egy végelláthatatlan paradicsomföld az emlékeim sekélyes, szelektív és torz folyamában - nem folyam, inkább szaggatott-vonal. "meg akarnék halni" - gondolja napi hússzor. "de a gyávaságom lélegeztetőgépen tart, vagy valami hasonló" :::::::::: pötty. vajon gyakran gondolják ezt: "biztos öregszem, ideje lenne felakasztani magamat, na nem meggebedni, hanem csak úgy."? vagy Gondolja: "nincs túl sok értelme az életemnek, nem konkrétan az enyémnek, vagyis de, mert ugye: mindig csak magamról szabadna írnom, beszélnem, mert a másik(ok) kiismerhetetlen gombócok." azután: "Boldog vagyok? Kit érdekel?" almaháború. közömbösnek maradni. a közöny jó. átlépünk egymáson. valaki ott. Miért akar mindenki boldog lenni? Akar egyáltalán? Meg kéne kérdeznem a Mindenkit... Szóval, az enyémnek nincs értelme, de megvagyok, köszönet, működöm. úgy általában :::::::ezekből összekeveredtem, szóval: "és ezekben a börtöncellákban élünk, a kultúránk örökérvényűnek tűnő törvényei közül leskelődöm, megfoghatatlan ez az egész:::::meg egyébként is...mi az, hogy "mostanában"?" könyörögni, egy póknak a falon, hogy szőjön hálót hamar! emberparancsolja! ne pszichoterápiáztass, inkábbbbb piáztass;;;; megesszük és meghatározzuk az időt, ahogy és amikor leképezzük azt. érzékeljük. Ez a változatos massza - pontatlan és szubjektív, a saját időnk, mint a saját betonkockánk, vagy kocsonyánk. De minek ez ide? Röviden: csacsiságok, csacska kígyókat gyártanak, csiki-csiki csiklandás a csücsökben, ahol csak csütörtökönként csicsereghetek. Kurvulásom története:"Tegnap volt egy megbeszélésem S. és Ch. az üzleti terv alapján újra a semmittevést javasolta, én hümmögve beleharaptam az asztal szélébe, majd vigyorogva rámutattam az ablakra, hogy nini! Amire persze, ahogyan kell: mindektten odanéztek. Én ezalatt gyorsan megehettem a szendvics formájú asztalt. so, we were laughing at that. majd vége lett." elvégre mindennek vége szokott lenni. 0000 sok nulla. ez kicsit bolondos lett. képzelheted... az lesz, hogy ma veszek egy új mobilt, a market streeten a témobilban. fogyasszak, hogy eltereljem a gondolataim saját magamról. azután elmegyek ebédelni valami jó helyre, valami vegánba, de előtte nyomok egy kávét vhol, este meg lehet elugrok valami koktélbárba és szétiszom magam. hogy teljen az idő. hazafelé pedig? remélem, hogy elüt majd egy kibaszott éjjelijáratos busz.