képek, betűk

ha szeretnék írni, akkor nyilván blogot írnék és nagy örömmel babrálnék a szavakkal (babrálnám a szavaimat, birizgálnám a mondatokat és élvezettel töltene el ahogyan egyre formásabb a szöveg teste (van-e neki olyanja????) , ez már-már szexuális vágy (szöveggel dugni?), felizgulhatnék az írástól, jó lenne), kifordítva és befordítva - ámulva azon, hogy fonetikusan követhetem azt amit éppen gondolok, illetve legalább egy, maximum kettő szálat a gondolataimból valahogy képes lennék megjeleníteni, akár itt, akár más felületen (papír, rajz, zsírkréta, olajfesték, Photoshop etc.); közben talán az is örömmel töltene el, hogy itt/ott (ott a szövegen belüli világban) nem kell senkinek megfelelnem - ahogy amúgy pedig: mindig, mindenütt igen. nemsajnos, ez ilyen.
az elmúlt egy-két évben keveset olvastam. nem szégyellem, inkább sajnálom. három hete elromlott a wifi a mobiltelefonomon, vagyis nem tudok rajta böngészni idehaza, az első két-három napban dühöngtem miatta, azután egyszercsak azt vettem észre, hogy fekszem a kanpén a kezemben egy könyvvel és olvasok... szóval, a lényeg, hogy örülök, hogy nincs wifi a telefonomon és teszek róla, hogy ne is legyen. persze ez nem az internet hibája, hanem az én gyengeségem, de jobb így.