ma vettem magamnak két inget, szabályos négyzetek, kék, szürke kék, fehér, nagyon unalmas, mint én, jól esik elrejtőzni a szürke kirakat mögé, van ebben némi lázadás, mert ma, talán az egyéniség teljes elrejtése a leghatékonyabb formája a tiltakozásnak, de nekem nem kellett ezt soha erőltetnem, mivel tényleg nincs semmiféle különös tulajdonságom, így mindenféle tudatos ellenállás nélkül lehetek szürke, unalmas. az a fény, ami most bejön kívülről, szintén szürkés árnyalatú, hiszen esti, nincs ebben semmi meglepő, a zsinórok és az írószerek, ezeket bámulom, egy kicsit meghíztam, ráncos nyakkal ülök és próbálom elképzelni, hogy felakasztom magam, hogy szabadulhassak, de annyira szánalmas elképzelni, ezt az egészet, azt, hogy a huszas éveimet túléltem, némi önpusztító hajlammal, de életben hagytam magam és most már vicces lenne és teljesen jelentéktelen az öngyilkosság, hiszen úgyis halottként élek, vagy ez csak gyávaság, de a gyávaság a halotti létem egyik fő bizonyítéka, nincs menekvés, de van sokféle, elragadóbbnál elragadóbb kibúvó és hazugság, "felesleges lenne", "jelentéktelen", "haragos", "méhedben ott lebeg az ürülék darabka, amit utódonak nevezel".  ma újra a képzőművészettel múlattam az időmet, két alvás, három zabálás és egy maszturbálás közt, elmerengetem azon, hogy milyen jó, hogy semmit nem kell csinálnom, tíz éve még mennyire hittem abban, hogy nekem ki kell fejeznem valamiféle vélemény-féleséget a körülményekről és magamról, ablakokat nyitni-csukni, befelé-kifelé bambulni, megnézni a virágokat, szörnyeket és nem utolsó sorban a formákat, mert végülis a forma, szerkezet és szín - még akkor is, ha értelmetlen és szükségtelennek mondott, én azért valahol mégis úgy érzem, fontosak. bármilyen áttételekben, akár csak az utalás-rá-utalás és visszacsatolás ezredmásodperces felvillanásáig, de mégis jelen vannak, még a leghomályosabb zugban is, ha az üres vákumot elképzelem, akkor ott, az értelem és értelmezés szintjén, pusztán a folyamaton belül, hogy felfogom: megjelennek. egyre kíváncsibb vagyok arra a folyamatra, ahogyan át fognak az emberek alakulni gépekké, majd tovább --- nem írok, szándékosan "energiát", mert az "energia" fogalmát az ezoterika kisajátította és így használhatatlanná vált, mert lehetetlen bármiféle gondolatot közölni egy olyan fogalommal közvetítve - röhögök --- ami ha megjelenik egy ilyen a kontextusban (jövő-vizsgálat?, minek nevezhetném? én képtelen vagyok eltávolodni a tudománytól és félelemmel tölt el mindenféle ál-tudományos, a válaszokat nevetségesen nagyvonalúan kezelő akármi), akkor azonnal mindenféle bugyuta és nevetséges fénylényekkel és egyebekkel párosul a fejemben. álmos vagyok, aludni kellene? újra? jó lenne egy 3d nyomtatót beszerezni, inspiráló lenne, de sajnos nincs rá pénzem. de már most unom, előre megunok mindent, még mielőtt bekövetkezne, már azelőtt unom általában az embereket, hogy meghallom őket? vagy meglátom? a saját gondolataimat unom leginkább.

OLGA CHERNYSHEVA, WAITING FOR THE MIRACLE, 2000, C-PRINT

elavultak a lábaim? a szemeim, ez a b. nevű z. egyik sz. emlékeztet? szőr. ennek így kell kinőnie? vajon hol marad a simogatás és meddig marad még így, a belső építésű magány, szószólója a nullaságnak és a hibernált-patkány állapotnak, ami így, csövek nélkül, tesz várakozóvá, hogy ennek a közepén, amit nem tudok minek, hogyan, merre - csak úgy elfelejteni? igen, kellene. ma láttam egy nőt a buszon, i. anyukájára emlékeztetett, aki tavaly halt meg, a vállpántos nyári ruha, a bevásárlótáskák, a nehezebb légzés, valószínűleg dohányzik-os formák, és az emberek ruháinak megvizsgálása, nem gonoszságból, inkább érdeklődően? csak emlékeztem egy pillanatra, ahogyan a konyhában ültem vele, cigiztünk és néztük a szemközti kocsmába ki-be járkáló embereket. aztán én elköltöztem, talán 8 éve? néhányszor még találkoztunk, de aztán nem. csak az élet?

Jürgen Klauke, Illusion, 1972

a hetvenes évek... nem tudok róla már semmit, régebben még voltak emlékeim.

Amy Bessone, Portrait, 2011-2012

vicces volt, amikor még elhittem magamról, hogy képes vagyok valamire, bármiféle valamire, akármiféle akármire, mozogni, létrehozni, cselekedetnek hívott, de tettként értelmezhető dolgokat csinálni? nem annyira fontos, csak a létezés, egyedi, saját bejáratú definíciójához kell néha, az olyan meghatározás, ami az értelmi szintektől függetlenül, talán, mindenkiben megtörténik, csak más az eredménye? másnak képzeled magad, más lesz a mozgatóerő? csak, szerencsére, már nincs motiváció, így nincsenek tettek sem, jó érzés halottnak lennem, a vágyak egyre csökkennek, nincs ártás-kedv, nincs védekező póz és incselkedés a "mi lett volna ha" szerű játszmákkal.
elég.

mivel a huszonharmadik abbahagyta a mesélést, nem bírom egyedül folytatni, vannak akik - úgy mint itt a blogomban x. tegnap - szeretik, ha megmondhatják saját maguknak a velemenyuket akar a muveszetrol, akar masrol, kar, hogy en nem ertem ---- ki sem jövök bentről, nem tudom mi van veled, vagy a fákkal, a paplan alól kilógó lábfejemet birizgálnám, de...minek._? ma nina simone dalaival kezdtem a napomat

Nina Simone - Four Women

a mai, kortars Europára ráférnek ezek a szavak, én azt látom, itt, ahol csak tehetik, kerülik egymást a különféle színű emberek, ez talán soha nem akar elmúlni, rettenetes ez a butaság, ez valószínűleg, talán az oktatás hibája, és a szülőké, elsősorban a szülőké, akik valószínűleg tovább adják a saját butaságaikat, korlátaikat az utódoknak, ahol csak lehet, elhintve a gyűlölet és a félelem magocskáit --- nagyon sokan gettókba, hordákba verődnek és ezek a színezett, fehér-fekete-sárga-tarka szellemek egymás körül keringve - keresgélnek, és, talán, ha nem lenne víz, étel, ígéret és mesterséges düh-levezetés (sport közvetítés, popzene, számítógépes játék, mobil applikációk, pornó, politika, bár, péntek esti party stb.): talán gyilkolnának is, attól félek, hogy csak idő kérdése, hogy mikor lesz annyi nyomorult, és torz-elme, hogy Európában újra pogromok és tömeges menetelések legyenek, több ezerszer volt már ilyen, csak az elmúlt 40-50 évben született/generációm is/ez elfeledte, nekünk természetes lett a szabadság és emiatt, butaságokat mondunk, nem értjük a szenvedést, mert ilyen korlátolt lények vagyunk --- igen, elfelejtettük a gonoszságnak azt az arcát, amikor tömeges agybajjá válik az egyedi elmebajosok hite és gyűlölete és mindent el akar pusztítani. 

ma megint láttam egy rókát, bevárt, futott, elbújt, bevárt, elfutott és leselkedett úgy 50 méterről és egy szarka mellette ücsörgött, aztán elindultam és elfutott. szinte minden reggel látom. itt most nyílik a bodza és a lóhere, minden bodzavirág illatú, most van tavasz.

Chet Baker, Every Time We Say Goodbye

Chet Bakernek ez a munkája, az egyik olyan zene, ami képes csendként megszólalni, hallagtása közben, egy idő után olyan mintha nem is szólna zene?

indulás, Middleton szemetes főutcája vár? van egy sötétbarna middletoni kutya, amelyik minden reggel végigkóstolja az összes kukát.

és egy lila melegítős hajléktalan nő, aki az egyik zebránál, az épület falának támaszkodva, kinyomja a hasát, mintha púp lenne, furán meggörnyedve hozzá, oldal-alulról néz, és nem beszél.

ez, aztán átsétálna, de szembe jön az ősz fejű, töpörödött vénség, minden reggel, ugyanarra, szinte már kerülöm, húzza maga után a szekerét, ami mindig üres.

az ötvenkilences busz, olyan mint a koporsószállító, ki érti?

null.

nekem eddig legjobban az exhibition.com kiállítási stílusa tetszett (http://exhibitiona.com/pages/artitem.aspx?ai=375#) nagyon jó, ahogyan a Nagy Műveket, nyomatokat és egyéb tárgyakat bemutatják, meg lehet nézni, hogy a megvásárolt festmény-print-copypaste-termék hogyan mutat egy elegánsan berendezett irodában, kár, hogy az iroda üres és nincsenek benne stílusos, egészséges fogyasztó európaid, usapaid, finomlelkű, hiperművelt, dinamikus és kortárs ruhákban felöltözött emberek, az is tetszik, hogy ott az ár, nincs duma, több ilyen kellene és kevesebb hazugság, nem szeretem, ha a művészetet úgy állítják be, mintha valamiféle lázadás, érzés motivált termékeket hozna létre - a művészek nagy része ugyanis szar (á, ez csak egy duzzogás, dehogyis szarok, igazi, eredeti, mély érzésű emberi lények, akik értéket termelnek ezermillió tonnaszám jönnek létre kultúr-kincsek, szeretnék meghalni, üres fejjel, művészet nélkül, utálok bármit létrehozni, beállni a szarók sorába?), csak utánzásra képes, arra is rosszul, talán 1-2%-uk lehet akik mögött valódi teljesítmény, esetleg életmű áll, a többit nyugodtan lehetne az ikeában is árusítani, a "művészekkel" együtt, miért nem vehetek magamnak itthonra egy művészt, vagy miért nem bérelhetek ki egyet? mondjuk, mit kezdenék vele? körülbelül ennyit ér az ún. művészeti oktatás, ontják a művészi egyetemek magukból a szart, alkotó-elme????????? (ó, jaj mi ez???) pedig semmivel sincs több, mint péládul Villon korában, arányaiban biztosan nincs, de könyv-szemét, zene-szemét, képzőművészet-szemét méreteiben épp akkorára duzzadt, mint például a műanyag palackok mennyisége, lassan művészi-termék szelektív hulladék tárolókat is létre kell majd hozni, ahová a sok galéria, kiadó beledobálhatja a dugig telt raktárainak a tartalmát? vagy már van is ilyen?? csak nem tudtam róla? szomorú vagyok emiatt. ma megint süt a nap, de csak gyengén, tegnap vettem repülőjegyet, július végén elutazok. hagyom a nullát, nullának lenni - magamra értve? fogok biciklizni, nem fogok gondolkodni, nem akarok semmit, azt hiszem, talán csak becsomagolni magam celofánba, egy éjjelt ülni a hűtőben, majd reggel szépen felszeletelni magam és egy tányéron szétterítve, csak én láthatnám, de tudom ez csak álom, lehetetlenül, megvalósíthatatlanul marad ez is a többi nulla helyi értékű gondolat közt, hogy ne történjen semmi. indulnom kell, még két napot kell dolgoznom a júniusi fizetésemért, azután nem nagyon érdekel, ezzel a pénzzel, 4-5 hónapot is ki tudok húzni munka nélkül, károg egy varjú, reggel láttam egy rókát, valamit evett, vége van

esik az eső, megszürkítette a fákat, a galambok szárnyaira nem hat a nedvesség, épp úgy repkednek, mint száraz időben, de a moha biztosan örül, a Coriolis-erőnek ehhez semmi köze, http://193.6.11.238/view/index.shtml egy Foucault-inga webkamerája. "Matematika, fizika - talán az összes reményünk ennyi, a bizonyítás, a kitartó keresés és bizonyítás, mérés, leírás és megvitatás - persze a becsvágy, nyilván. De van más? Csak ez segíthet. Sajnos a legtöbb ember még mindig több száz éves hazugságokban hisz, mindenféle istenről, délibábról, legendákról - a "természet feletti" (már ez a fogalom is mennyire buta) még most is napi szinten, milliárdok számára biztosítja a mindennapi megaláztatásukat, akármilyen hatalmat igazolva. A vallások neurotikus hazugságai mindig elfoglalják a tudomány által még nem feltárt területeket és ott megtelepszenek és gúnyolódnak azokon, akik szívós munkával próbálnak mérni, számolni és valóban segíteni. (MIÉRT szeretNÉM, Ha változna bármi is? mikor és hogyan szüntethető meg a vágy, hogy beleavatkozz, a remény, hogy "lehetne jobb!", amikor tudod, hogy NinCs értelme, nincs jelentősége) Amikor kiderült, hogy a Föld nem lapos, akkor az ezt tagadó, akkori uralkodó vallás nem szűnt meg, nem gyakorolt önkritikát, egyszerűen kivette a dogmái közül a Föld laposságára vonatkozó tanokat (mindaddig nyilván ezreket kínoztak meg emiatt), majd úgy tettek mintha misem történt volna, átmentek a következő "fehér foltra" és onnan hirdették: oké, nem lapos, de körülötte forog minden! Amikor bebizonyosodott, hogy ez is hazugság, akkor megismétlődött az előbbi "jelenet" és ez így megy évszázadok óta, ma már a papok és a vallási fanatikusok is mobiltelfonálnak, interneteznek, kvantumfizikai törvények alapján működő eszközöket használnak, de soha meg nem unva a hazudozást, ugyanúgy, minden alkalommal, amikor bebizonyosodik valamiről, hogy hazugság, tévedés, egyszerűen továbbállnak a következő, fel nem tárt területre és hirdetik tovább a dogmáikat. (miért kritizálod a hitet? a hit a szükséges hazugság, kell, van, lesz és önmagában nem árthat, a hatalomtól elválasztva csak egy enyhe agybajnak tűnik) Számukra persze mindez elfogadható. Hiszen, nekik azt mondták az őseik, hogy náluk a menny kapujának kulcsa, tehát ennek igaznak kell lennie." - mesélte elkeseredve T. akinek még régről ismertem a szüleit, tudtam, hogy fókalány és mégis, ennek ellenére, minden este imádkozik A szakállas bácsikához, akit ő napközben "perverz vén fasznak" szokott nevezni - a. szavaival élve - hiszen ennyi szenvedést és gyilkosságot irányítani, egy Mennynek nevezett helyről, az kétes szexuális érdeklődésre utalhat. Node hagyjuk, a bolygó lakosságának talán 5%-a lehet ateista, a többi vagy felvállaltan elfogad valamiféle vallást és megpróbálja elhinni, hogy van értelme annak, hogy él, vagy - és főleg a nyugati civilizációkban, ha kérded, akkor azt mondják: "hisznek valamiben" - mert, tapasztalataim alapján, általában ezt válaszolják, ha kérdik tőlük. Hmm. Mert A jó öreg, szakállas bácsiban már nem tudnak hinni, ehhez már túlsággosan iskolázottak, de valami értelem mégis kell, mert a fogyasztás és a sok közöny, amit át kell élniük nap mint nap - hit nélkül, még tükörbe nézésre kényszeríthetné őket és a szembesülés a valósággal, a természet egyszerű törvényeivel, hogy nincs kiváltságunk a biológiai láncban, hogy nincs semmiféle misztikus, természet-feletti lény, hogy nincs semmi, az ősök egyszerűen csak féltek, rettegtek, túl sokat ittak stb. és az egyed, mi: egyedül vagyunk, hiába hiszünk mást - elvenné az életük értelmét, mert nem ezt szokták meg, nem ezt ígérték nekik, hiszen gyerekkoruk óta hazudnak a legtöbb embernek(Mikulás, nyuszi, Jézuska, krampusz, ördög stb. stb. stb.), hazugságok láncolatait kezelnek evidenciaként (nyilván, egy felnőtt már nem hisz a nyusziban, de kap helyette felnőtteknek szóló maszlagot), ami aztán összeesküvés elméletekhez, háborúkhoz, gyűlölethez vezet - csak megfelelő ellenség kell, akit lehet gyűlölni, a többi megy magától. (egy nagy zavaros tó, a saját izmaim ellenem dolgoznak, minél inkább fejleszteném őket, annál inkább elfogynak, az idő sorvasztja őket, vajon meddig van értelme élni és mikortól kell minden nap készenlétben állni az öngyilkosságra, hogy a felesleges biológiai szenvedéseket elkerüljük)
felhigultam, "arra utaló nyomok", "pogácsa maradványai", "a morzsák". Nem szoktam látni túl sok jóságot és együttérzést, egy állati tetemeket fogyasztó faj, nagyszerűsége? érdekes, ennek nyilván semmi köze semmihez, de hol a nagyvonalúság? az együttérzés? és a többi, emberinek hívott maszlag, ami nyilván hazugság, néha, jó lenne elköltözni egy másik bolygóra, vagy a tudatunkat parányi, atomi méretű tárolókba zárva, megszabadulva a biológiai létünk korlátaitól, millió évekig tartó űrutazásra indulni, aminek nem célja a visszatérés, milliárdnyi atomi méretű tudat, egyedül az űrben, kitörve végre azokból a scifi sablonokból, amelyek mind makro méretű lényeket akarnak utaztatni, hibernációban és efféle nevetséges módokon. amikor egy mély-űrben történő űrutazást, nagy valószínűséggel egyetlen ma élő földi létforma sem viselne el, ez csakis úgy lehetséges, ha egy új, mesterséges, esetleg egy atomi méretű fajt csinálunk magunkból, ami megszünteti az időtől való függést, a sérülékenységet, a biológiai szükségleteket, és talán képes csak az öröm miatt utazni? érdekes lenne, engem mindig megnevettet a scifi írók sablonokra épült világa, ugyanazt ismételgetik évtizedek óta, mintha nem létezne valamiféle kortárs irányzat már most, a tudományon belül, amiben már jelenleg is fel lehet fedezni azokat az irányvonalakat, amelyek végre képesek lennének az elmét átültetni a jelenlegi testből egy tárolóba, egy akármibe, legjobb lenne egy néhány atomból álló tároló. (és pont ez a félelem, a halál, ami ugye a legnagyobb minden félelem közül, ráadásul a szenvedéssel szoros kapcsolatban áll, nagyon nehéz) (álomba ringatózás nélkül, elviselni, ha nem lenne egy pont amit el tudunk képzelni a halál után, úgy sokkal nehezebb? talán ezért jobb, ha egy ateista, mint én, megöli magát ha érzi, hogy vége? vagy lehetséges olyan lelki harmónia, ahol képes vagy, és tényleg képes vagy elfogadni a valóságot, mindenféle ostoba maszlag nélkül?)
alkália, malária, a, j. írt, csak soha nem szabadna gondolkodni, csak rágni, rágicsálni, csóktalan akasztófák alatt, efféle dühítő képzavarokat és agyzavarokat gyártani, x. bosszantására, holnap reggel egy nemzetközi cégben fogok ülni és irányítom az ujjaimat, zongorázok, azok meg elhiszik, hogy amit csinálok fontos és értelmes, szerepjáték, mint a fenekelés.

Albert York, Woman and Skeleton, 1967 12 x 11 inches oil on canvas mounted on masonite

engem valójában egyik kérdés sem érdekel, csak felsoroltam mivel foglalkoznak x-ék az akváriumban, a csíkos épp csücsörít és szürcsöli a víz felszínén úszkáló haleledelt.
én egy nádtorzsák közt fekszem, kilógó belekkel?

Devin Troy Strother, "AYE GUUUURL YOU KNOW YOU GOT A WHITE GUUUURL ON YO BACK THO" SAID SHERIECE TO LA'TRIECE "YEA GUUUURL, I KNOW I KNOW, SHE JUST CHILLEN THO" SAID LA'TRIECE TO SHERIECE (CLAIRE'S A LAZY BITCH THO!)"

mixed media, 2013

nincs megoldás, csak a tudomány ad némi vigaszt? a művészet pedig reményt? valahogy így. bár ez utóbbira nem értem mi a faszért van szükségem.

Weöres Sándornak ma lenne a születésnapja, nekem nagyon fontosak az ő munkái, persze, valójában nagyon kevesen ismerik, de ez mellékes, nem érdekel ki mit mire mikor, a végtermék a fontos, hogy "olyan sok a buta, műveletlen, tudatlan fasz" - panaszkodik. persze én cáfolom, az emberek többsége, igenis nyitott és értelmes --- hiszen, tudjuk: nincsen kollektivizáció., "a farkak, természetesen, fejüket leszegve, szuszogva és könyökölve, minden kultúrális eseményen előre nyomakodnak, ahogyan illik, hiszen nekik járnak a jó falatok, a művészlakások, a kiállítótermek és nem utolsó sorban a díjak --- hó, hó - ez politikailag fűszeres illat, mint a punciszag ami egy orrhegyről árad, titokzatos módon, vajon hogy lett Orrhegy puniszagú???, mármint abban az országban, ahonnan jöttem, a nevét sanos már nem tudom,,d,d,d,d,d,d,d,d,d,d,d,d,d,d,d,d,d,dd," - mondja kacagva és közben, kicsit hátra rándítja a könyökét, mintha valakit oldalba akarna bökni, meg is lepődik, hogy nem ütközik senkibe --- imádom, a nagy segged, és olyan édesen nyöszörögsz, egy igazi delfin, fókának öltözve? --Főve jó a retek? - de ez is mellékes, teljesen, én őt (sándort) Ligeti György zenéjével köszönteném, kár, hogy nem készített sokkal több Weöres Sándor munkából zenei munkákat, talán csak hármat (Három Weöres-dal (ebben három kompozíció van: (Táncol a Hold fehér ingben., Gyümölcs-fürt. Rubato, Kalmár jött nagy madarakkal. Lento )+ amit alulra majd bekötök---Síppal, dobbal, nádihegedűvel, és a  Magyar Etűdök +++ lehetséges, lenne, tudod, leenni magamat, persze, lehet, hogy voltak még hasonló tervei, de sajnos nem lett belőlük semmi, de ez is több a semminél))))) ---- (((( kedves költőm,összekötve a kedves zeneszerzőmmel, Ligeti György abban a kultúrkörben, ahonnan származott szinte teljesen mellőzött, kíváncsi lennék, hogy a mostani kerek,(100 lenne) Weöres Sándor születésnapi megemlékezések közül, hány helyen emlíŧik györgy ligetit, jóhiszeműen, biztosan előkerül, hahaha. nevess velem. érdekes, de erről ennyit. Csak ezt szerettem volna leírni ma ebben az izémben, blogomban. HOGy nem nagyon történik semmi, talán felvágom az ereimet, egyenként kihúzom őket és gitározok a szomszéd arab muffnak, akit hetente egyszer vagy megver az igazhitű élettrása, vagy csak úgy bassza, hogy közben kopog a feje a falba? nem tudom, csak a puffanásokat hallom és néha a kopogást, egyszer tányérokat is dobált valaki, de éjjel mindig közösen imádkoznak ------- elballagok dél felé, nincs tudatom, lehet, a cipőik előbb még az ajtó előtt voltak, most csend van, úgy tűnik ma nincs aktus, vagy verés --- talán, közéjük feküdt egy nagy, kövér sün, átöleli őket és édeshármasban alszanak, a paradicsomról álmodnak és a szuszogásuk belengi az egész világot. na nem halálosan (metélem meg az ereimet) hanem, csak úgy játékból, hogy naplemente legyen a bőrömön, szép pirosas.

Ligeti György: Síppal, dobbal, nádihegedűvel

és akkor a végére egy Weöres Sándor szöveg:

"

Második hármas-csoport

Bontsd le magadban arcod köveit: szirt-talajod rád-világol! A hús

és vér hazug és mohó, de igaz és szelid a csontváz.

Ha lényed mélyén dédelgeted egyéniségedet: akár ha gyomrodban

viselnéd a ruhát és fázó csupasz testeddel melengetnéd.

Ha boldogságot a változótól remélsz, nem a változatlantól; ha

öröklétet a változóban remélsz, nem a változatlanban: akár ha

tükörképedet akarnád etetni és öltöztetni, s vézna és pucér maradna

tested is, tükörképed is.

"

légy légy, borda a hordóban.

ismered a "Tortura: The Sounds Of Pain And Pleasure" című albumot, ahol ostorcsapások és lihegés hallható? nyilván ismered, amúgy nem olvasnád ezt a szart. valahol, egy erdőben - hét kismanó, mint a hét törpe, de ezek a manók bicegni is tudtak, tettetés nélkül és néha sírtak, miközben őzike húsát majszolták, először őzike szemeit ették ki, majd ezután megették az őzike gidáját is, miközben ették őzikét, az állatok szeretetéről beszélgettek, az egyik manó például elmesélte, hogy ő nagyon szereti a kis nyuszikákat, eközben épp kiköpte őzike egyik apró csont darabkáját, mert mégsem ehet csontokat egy igazi manó.



 Tortura - The Sounds of Pain and Pleasure


ne nézz bele ebbe az üvegbe, félelmetes odabent a hóesés.
egy érdekes projekt a Magic Oranges From Spain

http://grooveshark.com/#!/artist/Magic+Oranges+From+Spain/2122358

nagyon félve hallagattam meg, azután jókat pislogtam magamon, hogy hát ezt én ismertem, ezek nem is spanyolok, hanem űrhajósok, régi filmhíradók, hadi tudosítások, igazi csemegét ad, főleg az angol háttérszöveg volt vicces, ebben nincs irónia? felkiátójel?

alszok

ma eszembe jutott, hogy hányingerem van minden dologtól ami az emberi bőr színéhez kötődik, soha nem fogom megérteni, hogy miért rettegnek egymástól a más bőrszínű emberek, vajon ez genetikai, vagy csak kultúrális kód? nem tudom, de félelmetes látni azt, hogy Európában még mindig virágzik a rasszizmus, minden rasszon belül - nem csak a fehérre jellemzően, csak ott látványosabb lehet, mert itt ez a többségi szín, és ritka kincs olyan emberekkel talélkozni, akikre ez nem érvényes. hogy akarunk átkerülni egy civilizációs fejlődés magasabb fokára, ha még mindig rasszisták, soviniszták és tudatlanok az emberek? na persze, egyszerű a válasz: nem akarunk semmiféle magasabb fokra lépni, és egyébként is mi az a magasság? ez így nem mérhető, hőbörgés.

újabb koncepciók, legalább 50 nyomat, ez eléggé rossz cím ahhoz, hogy akarjam, össze-vissza nyalogatnám magamat ezen a késő, péntek, estén, öreg vén kurvaként a főutcára néző nyílások mögött, ráncos szép almahéj a combok bőre, úgy fésülöm a fanszőrömet, hogy a. ra RENDELJ EGYÉL SZARJ hasonlítson,  nincs mitől félni, csupa képzavar, ellentmondás és akadékoskodó monologizálás --- az utca lehet feszes? engeded? én nem tenném, nyilván lehet, aszfaltos, földes, salakos, kutyaszaros, de feszesen tilos leírni a homályos utalások közt, kibukkan belőlünk az Értesz. Az efféle dolgokról mindig p. mccarthy painter c, munkája jut eszembe, az ujjak levágása, a rítus, az érzések és a pszichózis és neurózis kiszarása írásban, képben, hangban - baszódj meg, kellemetlen vén szörny. és átölelem, ő meg nevet, elsétálunk. az álmodtam, hogy telefont evő arc vagyok, téged tépdeslek a csőrömmel, de rájövünk az a hónod alja, sós is, szőrös is, vissza a hetvenes évekbe, hairy puncis tájképeket rajzolni, marni, kaparni az erősen szívó hordozó felületre, majd politikailag korrekten valami hülye pop/rock maszlaggal körbekerítetni a semmit, lalalalalalalalalalalala. neked van véleményed? valami identitásod? ha van, baszd meg? nem, nem ez túl egyszerű, így nem jó - kéne valami hasonlat. egyedül. egyedül.
eddig a bárdolatlanság. Nézetem szerint, a hangulatok efféle kifejezése, a rejtőzködés helyett, parttalan szócséplés, nem nagyon hagy teret a konstrukció kiterjesztésére. Néha viszont egészen kellemes, olybá tűnik, hogy elengedhetetlen, mert a személyiség és az identitás (a posztmodern mitológia és dogma?) sokféle megközelítést tesz lehetővé, de mit sem ér az egész, ha csupán beszélünk róla, vagy leírjuk. Ez olyan mint a kötözéses szex, a pisiszex vagy fű - ki kell próbálni. Anélkül, skolasztikusan és félkegyelműen, daráljuk a szavakat, egy nagy konyhai darálóba, ami alul kifossa és csak kiröhöglek, fosom az arcodra? Lehessek már közönségesen, közönséges? Ahogy Heinrich Glarean. Csak mondta, mondta - és kit érdekelt? SOM digest. életben maradtam?
Holnap szombat, július végén jó lenne elmenni Prágába és Pozsonyba. Jó lenne egy-két este egy sörözőben, kávézóban az európai identitásomat újra felfedezni? Egyedül. Bécsbe is elmennék, de nem lenne időm rá? Rejtőzködni kell, először a lakásból kilépni, foltot húzni magam után, sorba állni a tűért, amivel megbökhetem magam, vagy a vibrátorodat elkérni és mikrofonként használva elordítani rajta egy-két zsoltárt? Ahh, őrület. Akármibe kezdek, soha semmi ésszerű nem kerekedik belőle, mindig eltorzul, mindt valami grafit folt, vagy egy kutyaszar a járdán, amibe beleért az orrod amikor nyaltad fel? Jóéjt.

Nicola Vicentino: Laura Che Il Verde Lauro - Doulce Memoire

érdekes kompozíció, a harmóniáknak ez a fajta darabossága elképesztő, mintha később lenne az órámon időmben számban? 

ezt a napot is éppoly felelőtlen dolgokkal fogom megtölteni, mint szokásos volt, majd meglesz az eredménye, éppúgy mint előttem és utánam mindenkinek, nem különleges egyetlen moccanásunk sem, ismétlések láncolatai, ha néha mégis kitalálunk valamit, akkor az 1-2 percig tart, azután ismételgetjük, mintha örülnénk neki, ezt szokták motívumnak, kézjegynek, stílusnak ként felismerni? megijeszt a stílus, nekem soha nem volt stílusom, valószínűleg azért, mert féltem attól, hogy megijesztem vele saját magamat? mert a stílus --- élőhalottá tesz, és bár a változás lehetősége mindig adott, mégis, eléggé ritkán szoktunk változni, esetleg ha valami nagy trauma ér bennünket, amúgy maradunk ott és az, ami. vagy talán, mert a stílusnak nevezett Valami, egy kicsit olyan mint a halál, vagy mint a családi házak - tetővel fedett, kerttel körülvett, befüvesített koporsók, egymás mellett, belőlük ki-be mászkál mindenféle életkorú lény, a magabiztosság és az öntudat szép álma lengi körül őket. és léleknek hiszik a semmit, aztán elmúlnak szépen és többé nem érdeklik őket a saját maguk és őseik által kreált baromságaik, szép növények nőnek ki belőlük, nem tudom, süt a nap, ezt tudom, illetve - mellékes, voltam futni, remény az egészségnek? remény. v. talált egy fészekből kirepült rigó fiókát, nem tud repülni, most pátyolgatja, a rigó leszarja, csak élni szeretne, soha nem tudok helyesen reagálni az ilyen dolgokra, mert az együttérzés számomra azt jelenti, hogy nem avatkozok be durván. nem nyúlok a tökéleteshez, a matematika, fizika és a természet: vagyis csak ez utóbbi. tökéletes. ennél mi csak rosszabbat tudtunk eddig csinálni, persze a jövőben ez megváltozhat és valószínűleg meg is fog változni, de addig még sok idő fog eltelni. marad a tökéletlenség és a semmi

ugy úgy tűnik valami történik abban az országban is, valami "kivül tágasabb" akciósorozat?
http://www.artpool.hu/2013/kivultagas.html
nem tudom, emailban kaptam az Artpooltól? vagy nem? vagy vagy vagy vagy
nem tudom, semmit nem érzek a társadalmi kihívásokbó? hogyan is lehetnének egy tásadalomnak kihívásai? nem értem magamat, korog a gyomrom, ez talán igaz - csokoládéval kellene bekennem az efféle kezdeményezéseket? miféle helyről származok én? miféle szarból nőttem ki? ahogy látom, a Szar még a helyén van, nem akarom többé szagolni, sem benne pancsolni - elég volt? ugy úgy tűnt. Kívül tágasabb. Igen. Sok ezer kilométerre onnan. Elfelejtve azt a helyet? amennyire lehetséges?

ha választanom kellene, hogy milyen zenét vigyek magammal egy 100 évig tartó űrutazásra, akkor ezt választanám?

Symphony No. 9 ~ Beethoven

lehetséges, de lehet, hogy ha holnap kérdeznék ugyanezt, akkor már mást választanék? de ma ezt? félek attól, hogy választanom kelljen? felvágjam az ereim közben? skkkkkkkkkkkdjdjd? sésladfkjsdlkf ll? alpári herceg? csőként lógó bimbói körbetekerdnek a nyakamon? vagy majd elnyiszálják az ereimet  helyettem mások? vagy ne tegyem azt amit nem szoktam? elúszok, elúszik, elúsznak, elfogják a fogsorokat és berakják a szájaikba? utánuk úsztam és elkaptam a bokaféleségüket és lehúztak cserébe a víz alá, hogy kiszivattyúzzák belőlem a levegőt? őt vinném, őt vinném, a víz alatt is hallgatni? de holnap már mást, mert félek választani? hagyj magamra? jó lenne? jobb lenne? nem nézek rád?

vajon csak az letezhet, amit letezonek mondunk< belso. kivul, pedig ettol fuggetlenul, minden van, tovabbra is, vagy nincs / a külső, belső csak a legritkább esetben érinti egymást, főleg a biológia miatt - a fizika ugyanez? elmennek egymás mellett a dolgok, és annyira jelentéktelen mindez, hogy nagyon nagy csodálatot vált ki belőlem az evolúció során létrejött, minden olyan mechanizmusunk, ami képes megakadályozni azt, hogy ne öljük meg magunkat abban a pillanatban, amint rádöbbenünk NEM TUDNI a valóságra,  arra, hogy nincs semmi a halál után, hogy nincs Isten, hogy jelentéktelenek vagyunk, hogy épp olyan mulandók és a természet számára érdektelenek, mint egy hangya, hogy az emberek többsége mentálisan sérült, mert a szüleik azzá tették őket, hogy nem létezik nemzet stb. ezek mind kegyes hazugságok, amelyek azért  TUDNI? vannak, hogy soha ne kelljen szembenézni a valósággal, mint a csordában - szerencsére? vagy sajnos? a legtöbb ember nem jön erre rá soha, mert már ezeknek az alap dolgoknak a felismeréséhez is túl sok hazugságot kellene legyőzniük, de aki megérti annak eléggé nagy önuralom kell ahhoz, LESZARNI hogy folytassa, talán a humor a legjobb gyógyszer, a humor a cinizmus és az elfogadás, viszont az, hogy soha többé nem kell hazudunk magunknak ezek után, az a lehető legnagyobb boldogságok egyike. talán.




Anri Sala - 'Dammi I Colori' (2003)


blabalalala



Dirty Beaches - Low Rider

cintányér
hiány
megiszom a zöld teám
hogy
ne legyek egyedül

erwerwe Kitermel; J.Vajda magyar szarmazasu kepzomuvesz? "vagy csak egy űrből jött nulladék?" - kérdezte j. és kihúzott a listáról, mert túl sokat kérdezgettem arról, hogy miért szereti a kortárs divattervezők munkáit, én legtöbbször csak értetlenül álltam, vagy tehetetlenül és nem volt mit mondanom --- rágicsáltam a szám sarkát, tele vagyok rossz szokásokkal, ---- jelenleg nem tudni hol él, talan Valahol, ha jól tudom --- de nem nagyon kell foglalkozni vele, alapvetően zsákutca amit képvisel, apró motívumok, spontán rajzolatok, lehetőleg tollal, vagy más hétköznapi anyagokkal.<<<< néha szoktam itt ilyenekről, mármint magyarokról írni, mert figyelem, ahogyan csak tudom, hogy mi történik, csak általában túl önző vagyok ahhoz, hogy begépeljek bármit ami nem rólad szól, hanem róla, de ez elmúlik, ahogyan az is, még az érzékenység-kultusz is, amit gyakorolgatsz minden alkalommal, amikor belenézel a múltcsőbe, nincs is benne optika, kinevetlek?

Janos Vajda, Onthebus_1, 2013, pen

asdas erről írni nagy felel[tlenseg / mert, sóhaj, lehetnének ablakok a szobám plafonján, mert a csillagok, felhők és a kékboltozat érdekesebbek, mint amiket az oldalsó lyukakon látok, habár az falon lévő, üveges nyílások is hasznosak, főleg a virágoknak és a paradicsomoknak, nyáron üvegház, látni rajtuk keresztül a járókelők igyekezetét, az épp aktuális zsákmány irányába - el vele, ott baktatok én is az esőkabát hiányzik, csak a szürke rövidnadrág és a hátizsákom ugyanaz, "itt térjünk jobbra" - mondja, a kockás ingében...v. tanakodik, a járókelők megpróbálnak megmarkolni, felszívni, kihámozni és végül kitolni mindent a kloákán át a folyóba, hogy a halak és a kacsák kitúrhassák a szarból a még hasznosítható morzsákat, interferencia --- népszerű antiharmónikus és orr-kritikai rezgetés, a végén semmi figyel, fityeg? ahogy akarod.

Bernard Parmegiani, Sonare Mouvement_5

Valaki arrol ir, hogy mit tett a kivandorlokkal a "hontalansag"? mi az egyk, mi a masik, jo lenne tudni, vagy legalabb egy/egy percnyi let-terben megvizsgalni az erzest, lepes, felfogast, tortenest, cselevest, mindet..., en nem ertem, hogy mi a hon-talan, nem tudom ertelmezni, meg egy csalad szintjen sem, az egyen szintjen is percrol percre mas es más, az eltemetett, elfeledett pillanatokat még önmagának sem vallja be az ember, tagadok, tagadunk, mert élni kellene és kellett volna - így, korszakokra, napszakokra bontva. En mar ket hazát is elveszitettem, ket olyan orszagot, ahol undorral leteztem, nem erzek hontalansagot, ott, azokban az orszagokban viszont ereztem, minden napomon, nem kapcsolt oda semmi, csak egy nyelv, illetve az a modszer, amit a levego kilihegesere megtanultam, ellestem a kornyezetemben eloktol, az anyanyelv fogalma, mint fogalom mar onmagabn egy csusztatas, felrebeszelunk, felrebeszelunk, felrebeszelunk megallas megallas nelkul, ugye. legyen az az alma organikus baszod.

In a manner of speaking - Nouvelle Vague

csak egy tetovált lábfej? ma elsétáltam egészen a parkig és vissza, azt hiszem egész napokat képzelgek magamnak, olyan mintha lennének hetek, mintha még szarni is eljárnék néha, sőt még heréim is nőttek, a rózsaszín bugyi vajon mit keres a fejemen, kérdezem, valószínűleg minden teljesen hétköznapi és nem történt semmi szokatlan, csak az gyanús, hogy mindig ugyanitt ülök, mármint mindig ahhoz képest ugyanúgy, ahogy utoljára észleltem magamat, hogy történhetett ez meg, hogy nézhettem, illetve mikoradfasdasdas

s

da

sd

 Marriage of George and Billy Maciunas

ma láttam egy érdekes diófát, teljesen más volt a törzse mint amit megszoktam a megszokott diófák kérge sötétebb szürke, ez majdnem ezüstszínű volt, a mostgarden déli csücskében áll, tele volt fonva a törzse élősködőkkel, de elfűrészelték az élősdiket, így a gyilkosság megmentette a diófát
de meghalt a másik, micsoda tanmese a mulatozó fiatalok a fűben, színes, kupak sapkákkal kinevettek, mert megbámultuk őket v.vel? nem tudom rajtunk nevettek-e,,d,d,d,d,de odébb gurultunk, a forgácsként végzem?

alacsony, rövidebbek a combjai, amitől légyhez hasonlít, légy combokkal, kitüntetett helyen, nem mindig értem, hogy mit akarsz. jó zenegépet reggelizni, 0324. gyöngéd fények, drakula repked a parkban, perdül, fordul, vigyori. csak könnyedén könnyeden a könnyeiden zárok, néhány hangulatot, nulla. elkezdtek virágozni a paradicsomok, az ablakpárkányon, nagyon erős illattal jár, és megdöbbentő, hogy micsoda sebességgel nyúlik a száruk, szinte naponta nőnek, centiket.

Stereolab - Baby Lulu

könnyed? túl. fájnak a vállaim, a szokásos. a masszőröm elment két hét szabadságra, abba az országba, tudod, a zárvány, zsákutca, pontosan június 21.én fog lejárni ez a szakasz, remélem kitesznek, hogy lehessen egy jó nyaram, sok. határozott nemet öltök: férfi leszek. micsoda vicc komoly dolgokon gondolkodni, mint a természetvédelem, kirágom magam a nejlonzsákból, bebégetek a lyukas zoknimon, és fejbelövöm magam - jobb lesz. a "popzene, ha van, szórakoztatóan felszínes" - mondogatja, de nem érti, hogy benne a nevében a butasága, nem kell a szemöldököt rángatni, nem kell hallgatni, nem kell odanézni, nem kell a tévé előtt huzigatni a bőrt a farkadon, vagy csíkos alsógatyát hordani, lehet nagyokat sétálni a nemlétező erdőben




Roger Sessions: Divertimento for Orchestra (1959)

érdekes gy. nagyon. unalmasan--:érdekfeszítő, ez úgy történik, hogy...unatkoztat, majd észrevesz egy hangot és hirtelen fellelkesül, elkezd ugrabugrálni és végül sikongatva eldől és átgurul a wcbe, szórakoztató figyelni, ahogyan ugyanazokat az eszközöket felhasználva,,, a majmocskák mindig É:::É elmondogatják ugyanazokat a dolgokat, mi fáj, mivégre fáj a szarás, ha ott a szorulás, a szerelmes szív ha megreped és nincs punci, árván fityeg a fütyisz, jaj jaj, szomorkodom a sarokban, érzéketlen külvilág. virágmintás tapéta. közhelygyűjtemény, csak mint egy vicc, úgy vagyok.

George Antheil: Fifth Sonata (1950)

alul, szédülés, játszmázó, unalmas lények. nem hiszem, hogy erről kellene írni, nincsenek ismerőseim és barátaim - így intéztem, eléggé tudatosan. ez mindig örömteli, indulok futni: még nem tudom melyik irányba, talán a belváros felé, talán nem, majd a kapualjban eldöntömd,dkdkdkdkdkdkdk. lehet, hogy közben felkötöm magam, valahol egy fára, összeszart??? (mitosz) karácsonyi húsFAdísz júniusban, futócipőben, fekete nyelvvel és előtte még röhögött???? is.megjöttem 0522. zuhany gréfruitfacsarás valamilyen 

dddddddddddd

Shai Yehezkelli: Forever, Oil on tin, 70X101 cm

az a legjobb ha senki nem lát, hall, kérdez, egy kockában ücsörögni. meséli? fújja, fújja, felnagyítja. egyre többen hallgatják, nézik: kikapcsolódásnak elmegy, mint a mekiben egy doboz sav, beöntik, kifejti amit kell, majd alul ki, szivárvány körforgás, de a kör vége(sic?) ki van harapva. nunna.

Anthony Lepore: Nocturnal Emissions, 2013, archival pigment print in artist's frame

csak egy kis pigment, bikarbonát, nepáli lóhúgysárga, mérges durcás hópelyhes szálkás napolajos. a nep kibukott a fák mögül, egyenesen a szemembe süt, lassan elinduló, felháborodás, hogy miért jött ez ide, hogy merészel, de a szobavirágok örülnek, integetnek is, biztosan, valaki mozog a ruhák alatt, comb. megnézném Emily Wardill munkáit, de sehol nem találom őket, útálom, hogy el van zárva a művészet, még mindig, az ubuweben kívül alig van valami, ami használható, de ott nincs meg, akkor nincs mit tenni, így.

az ez, meredeken, csak, semmi nem olyan, amit könnyedén fel lehetne dolgozni, egyenértékű és egyenlő --- az utóbbi időben sokat olvastam a kvantumfizikáról, közben rá kellett jönnöm, hogy kevés az elméleti tudásom a megértéséhez és emiatt újra kellett tanulnom a középiskolás fizikát, de nagyszerű élményekkel gazdagodtam, egy idő után jó érzés kilépni a nagyon leegyszerűsített SH stílusú, ismeretterjesztő könyvek világából és egy kicsit belemászni mélyebben, csak úgy, örömforrásként, mi a fene lehet emberibb dolog, mint az egyetlen, valódi emberi tulajdonságunk, az értelmünk folyamatos ébren tartása és ingerlése, minden más, adott más életformáknál is, talán csak ez nem, és nem igaz, hogy kihasználjuk, hogy használjuk, mert a legtöbben szerintem nem használják, csak alapszinten, habár lassan már arra sem, mert már a boltban és az más területein sem kell számolnunk. a papucs az asztalom alatt, iroda, tér, kollégák, angol, spanyol és kínai hangok, a levegőt kifújjuk és aszerint, ahogyan formáljuk a szájunk nyílását, ahogy grimaszolunk???????? MMMM GGGG EEE X. BIPP bipp. és amilyen akadályokat állítunk a levegőnek, aszerint fog a hang alakulni és ez nagyjából el is dönti, hogy melyik ketrecben kellene ücsörögnünk, te ilyen vagy te olyan, te így fújod a levegőt kifelé, én így, más a szánkból kifelé jövő szél, mások vagyunk-----elhiszed, nem hiszed, megesznek, nem esznek.

3:38 es már világosodik, illetve most már 3:49, mindjárt indulok futni, valamiért jó így kezdeni a napot, futás után jobban esik a cigi, jó egyszerre mérgezni és tisztítani, miért lenne egyébként a futás tisztítás - nem tudom, néha ezt is úgy tálaljuk mint valami csodaszert, pedig leginkább mazochizmus,,,,? furkó. azt hiszem ma Northendenig futok, onnan vissza a folyó mellett East Didsburybe. közben rendeltem 2 cd-t és 3 könyvet. a címeik nem fontosak, csak a beszerzésük, habzsolni kell amíg lehet, ez az egyetlen örömöm, mindent elolvasni és meghallgatni amíg lehet,  lassan fogy az időnk, ki tudja mikor lesznek az első ivóvíz és élelem lázadások, újabb vallásháborúk...talán már csak 5-6 év, a Földnek már teljesen mindegy, szerintem ennek a bolygónak vége, nagyon lassan, de biztosan megdöglesztünk mindent, ami ebben jó, hogy magunkat is, ki a francnak fog hiányozni az ember... mindig jókat nevetek azokon, akik azt hiszik, hogy a bolygónk bioszférája még megmenthető. elég megnézni a faj-kipusztulási statisztikákat és a világtengerek savasodásának mértékét - főleg a folyamatokat, vagy a tengerek elsivatogodását, már ez is elég lenne ahhoz, hogy mától csak röhögjek mindenen és leszarjam az egészet, mert ennek kampec, de ez csak néhány kiragadott dolog. főleg azokon nevetek akik még szülnek, meg szaporodnak, csak tudnám minek? a most született gyerekek olyanok, mintha halva születtek volna. nekem nincs bűntudatom: amit tudtam megtettem, lassan 17 éve nem eszek húst, autóm nincs, még jogosítványom sincs, de ócska képmutatásnak és hazugságnak tartom a természetvédelem azon részét, ahol mindenféle pótcselekvésekre próbálják rávenni az embereket, kampányokkal és marketinggel --- például rábírni őket arra, hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet, vagy, hogy csak helyi terméket fogyasszanak... ezek mind szép és jó dolgok - valakik még biztosan meg is gazdagodnak belőlük, főleg a szelektív szemétgyűjtésből, de ezek csak siralmas pótcselekvések, csupán olyan minimális változással járnak, amelyek szerintem teljesen jelentéktelenek, de arra persze jók, hogy az emberek azt hazudhassák maguknak, hogy ők tettek valamit a természetért. hát nagy lófaszt, valójában semmit sem tettek. ostoba birkák. a valódi változást okozó lépések ugyanis áldozattal járnak. márha áldozatnak számít nem enni nagyüzemileg legyilkolt állatok hipermarketek polcain felszeletelt húsát és nem vigyorogni a pöfögő, MP3 lejátszós, légkondis, a szükségesnél sokszor nagyobb teljesítménnyel bíró, de amúgy 100 éve gyakorlatilag ugyanúgy működő, pöfögő autóból kifelé és naponta 10-20 műanyag csomagolást elhasználni, kibontani, lenyalni, inni belőle, felszúrni valamely testüregbe stb. vicces nagyon. ha mindenki csak annyit tenne, hogy nem eszik húst, tejet és nem autózik, és ahol lehet nem használ műanyagot, akkor el is felejthetnénk ezt az egész problémakört. ennyi. minden más csak duma, ez a három dolog legszennyezőbb (műanyag, hús, autó) , ezeknek az előállítása, a legfenntarthatatlanabb - az ezekre épülő iparágak pedig mindent tönkretettek. persze ebből nem lesz semmi. ahhoz túl primitívek a fallosz alapú társadalmak, visítozó és tudálékos csupasz majmai. BŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ. nah,ennyi bőven elegendő volt erről, ki a francot érdekel? amúgy nem érdekel engem sem ez az egész téma, ritkán foglalkozok ezekkel, mert már teljesen mindegy, 10 éve még érdekelt, de már nem, felőlem mindenki azt csinál amit akar, a folyamatok nagy valószínűséggel már nem visszafordíthatóak, meg fogunk dögleni és ezért csak magunkat okolhatjuk. egyetlen dolog amit sajnálok ebben az egészben az a többi élőlény ezen a bolygón, ők talán nem azt érdemlik, ami vár rájuk. miattunk. azért csak tervezzetek, legalább húsz, harminc, negyven évekre előre, csak semmi megtorpanás! muhaha.

Aphex Twin - Windowlicker

nagyon kíméletes ez a hétfő reggel, csak --- egy sárgarépa, +1 alma és néhány (3) kesudió, ennyi, egy műanyag dobozban ugyanezt viszem magamnak, wwwwwwwwwww

a a a lelomboz, hogy ezeket a kincseket alig ismerik, hogy miért kell két marokkal enni a felkínált szart, oké ez csak olyan nem komolyan veendő kérdés - de azért szépen fejlődünk vissza, kíváncsi vagyok hány év kell még Európának ahhoz, hogy elveszítsen minden szabadságot (mi a szabadság? ha definiálom, tudom, bezárom magam, de ha nem definiálom, akkor meg megsemmisíthetnek? ), amit olyan nagy nehézségek  és sok milliónyi áldozat árán ---- vajon hány év múlva lesznek újra nyilvános kivégzések, boszorkányüldözések, máglyák, karóbahúzás és istenítélet? nem lennék meglepve, ha hamarosan bekövetkezne, remélem addigra valamilyen módon ki lehet majd menekíteni az agy tartalmát és átrakni egy tárolóba, ahol tovább él, kilőni az űrbe és időtlenül menni, soha többé nem lenni biológiai lény, ahogy ma megfogalmazzuk a korlátolt fogalmainkkal; minél kisebb tároló kellene, legjobb lenne ha egy atomban lehetne tárolni az egész tudatot, testre semmi szükség, amiért kellett az már kifejlődött az agyban, a többi már csak utánzás

 Milton Babbitt: String Quartet no. 2 [w/ score]
... 2011-ben halt meg, egészen elképesztő mennyire megelőzte kompozíció készítésben a korát, még a leginkább pionír kortársait is zavarba hozhatta, és alig érezni a súlyt, pedig a nagyon feszes kompozíciók nehezebben szokták elérni a dallamoknak ezt a fajta játékosságát, de ez csak egy kiragadott példa, nyilván

Roger Sessions: Six pieces for cello (1966)

csak ne lenne.

kezem már.

semmi belőlem.

Magnus Lindberg - Clarinet concerto

valamennyire azért megmaradt a kreativitás * de kit erdekel ez a fajta sirankozas'''', sok jó példa van, és egy-egy kompozíción belülbelül belül még lehetséges újabb formákat kibontani *optimizmus, feleselegesen<, szinte minden részében, de csak és ez eléggé sok feladat, egyáltalán nem halott a művészet, tehát *a muveszet vege teoriak azert aranyosak, csak egyre több és több idő és tudás kell a feltáráshoz és a befogadáshoz*de minek<<

GAZ, mostanaban túl sokat irtam ide, nyilvan valami valtozasféle tortenik bennem, altalaban akkor szoktak megszaporodni a blogbejegyzesek, vagy valami efféle - kitört a nyár, gyönyörű, szikrázós és az ilyenkor szokásos illatok: emlékeztetnek, visszafelé nyújtogatom a nyakamat, lesem a szüleimet a régi házunk ablakából, jönnek-e már hazafelé, az utca végén látni szoktam őket - külön, külön, más időpontokban --- volt egy kopott lemezjátszónk, a külseje fehér poliészterrel burkolva - igazi puritán, Munkásnak való Munkásoktól - akkoriban ez volt, ennyi volt. apám omega lemezeit hallgattam leginkább, mert csak az volt. anyám szülei egy törökországi nyaralásból (máig nem értem hogyan kerültek oda...) hoztak - egy akkor nagyon menő popzenekartól - a MTalkingtól egy albumot____ az előlapja fehér volt és volt rajta valami kép is, de nem emlékszem rá, nagyon kapppitalista élmény volt meghallgatni, haloványka emlékeim szerint, ez volt az egyetlen dolog ami akkortájt eljutott hozzánk a másik világból. apám még ötvenhatról sem mert mesélni, emlékszem egyszer horgászatból hazafelé jövet megemlítette, de csak két mondatban és utána azonnal visszakozott, soha többé nem mert róla beszélni, láttam rajta, hogy fél - tán már így is túl sokat beszélt és mi lesz ha én elszólom magam az iskolában? nehéz ezt ma megérteni. a csehszlovák államrendőrség ugyanis nem puhult fel a nyolcvanas években, emlékszem a félelmetes VB-s rendőrautók, tán sárga színűek voltak, a vb fekete betűkkel volt rajtuk --- kicsi voltam még, ötödikes, hatodikos --- homályos az egész és csalóka minden belső folt. kémia, kémia, szabad akarat. v. szerint nincs szabad akarat, (bégess, cirógass, lépegess, csak ne fájjon?) szerintem van, én értem az ő (v.) érveit, talán ő is az enyémeket, és úgy sejtem, hogy bizonyos körülmények között, szerintem neki van igaza, de az ő igazsága - mármint, hogy nincs szabad akaratunk, annyira mélyen be van ágyazva az abszolútumba, hogy a hétköznapi életemben nem létezőnek tűnik, nyilván butaság a részemről, hogy ennek az árnyszerű, csalóka játéknak a következtében nem létezőnek mondom a létezőt, de mégis így teszek, mert a szabad akarat illúziója lehetségessé teszi azt, hogy éljek. vagy legalábbis így érzékelem - ostobaság. ma Handel munkáit hallgatva ücsörgök a júniusi napfényben, a fények és az árnyékok úgy rezegnek, kint és bent, hogy ez a problémák megközelítésére és a finom árnyalatok érzékelésére tehetne képessé, persze csak addig, amíg nem gondoltam mindezeket komolyan, kimondod: elillan. és ki tudja mikor jön vissza újra. ezért nem kell kimondani a dolgokat. __?  bár ez már csak a következmény, mégis megerősít és rombol, vagy épít - mindegy: mozgat, mozgásba hoz. és a mozgás az valahogy mindig az élethez kapcsolódik, az önzéshez, a növekedéshez, a taposáshoz. ó, egek... ez olyan kibaszottul ezoterikusra sikeredett, előítélettel tekintek ezekre a marhaságokra: ez kérdés. a válasz: "nem". " hiszen a hülyeség szabadon áramolhat, áramoljon, amíg nem öl, de vajon meddig nem öl? csak kerüljön el." - mondja büszkén L., összefolyiikiidkdkdkdkdkd aztán befordul a fal felé és már horkol is. szal Handel.ű
arrogánsnak nem mondanám, leszomorítónak sem, andalogj belek közt

Handel - Sarabande

balláb, ligeti tanítvány munkáit nézem, a szuszogásom elnyomja a szöszmotölésem zizegéseit, nem találom a faggyúmirigyemet, nem látom a szemgolyóm csillogását a monitorban tükröződő akárki arcán, ez mélységesen, letaglóz? mit írjak most ide, hogy kellően érzékeltesse azt az undort amit érzek ha rád gondolok? vagy. nem vagy. mikor áll meg egy szöveg a saját keretein belül! mi az, hogy konstrukció! mi az amiért a kérdőjel nagyszerűen helyettesíthető a sokkal áramvonalasabb felkiáltójellel és mindez nem zavar annyira, hogy a kérdezés hangsúlya helyett másképpen hanglejtsen! !!!! megkérdőjelezni mindent, azonnal, AHH NA NEEEE, MI EZ A NAGY NÉMULÁS? BÉKA VAGY, VAGY VAGY VAGY VAGY???? mindig. ez a legnagyszerűbb dolog, a valóságban a megkérdőjelezést kérdőjeleztem meg elsőként, így aztán nyugodtan átaludhatom az életemet, várva a megszabadulást, a semmit, a megszűnést üüüüü ---- üüüü ---- soha nem értettem, hogy az istenhívők miért szeretnének még a haláluk után is tovább élni... ((ÖÖ ÓÓÓ A BŰN, az MINDIG jó szó, ahol beveted, hatása nem marad el, ezért ugye: szereted.)) A bűnös az mindig másvalaki, másvalakik, ha nem így lenne, nem létezhetne semmilyen csoport, a reakció-képződés alulról felfelé, átölel és indokok, magyarázatok és érvek nélkül: ütlegelni kezdenek. vicces, hogy a bolygó lakosságának kicsinyke része kvantumfizikával, (meg akartam (szappanbuborék a sóhajodból) vakargatni a fültövét) űrkutatatással, gyógyológiával, agggykutatással, kortárs képzőművészettel, vagy épp szerver optimalizációval foglalkozik, oly sokan pedig ((( EZ A HAJAM és a KÉT FÜLEM, EGYFORMÁK lennénk? illetve annk kéne lennünk? miért van benned késztetés arra, hogy megmond nekem mit tegyek? - kérdezik serdülőkorban a kismalackák ))) valamiféle középkor-újkor- keverék tudatállapotban él (de ez így nem helyes, mert aki ismeri az európai középkor történelmét, az tudja, hogy az sem nem sötét, sem nem "gonosz" nem volt... szemben azzal, amire céloztam), fffffffffffffffffff üüüü ---: micsoda téma, igazából egyáltalán nem érdekel az egész.
Azt hittem dark zenekarok mar nincsenek, (a tizenéves énemmel együtt lesüllyedtek egy képzeletbeli tenger fenekére, ami nem is létezett soha, csak egy félrecsúszott kisbaromén hitte, ---- ) vagy ha vannak, akkor inkább viccesek, mint érdekesek, erre. na semmi sem nem semmi nem sem nem sem semmi nem tortent csak. HEREÓZA. a termelésnek termelnie kell, mert ha nem teszi, beindít egy olyan reakciót, ahonnan csak nagyon sok vér tudná visszavetni, (BASSZ) ha megtorpan a zabálás, az tán egy végső megtorpanás  lesz, a dühöngés mindent megsemmisít?

Linea Aspera - Malarone

tegnap sétáltunk a manchesteri gay negyedben, soha nem voltam még ott, csak terveztem, nem nagyon volt érdekes, kocsmák, éttermek, bárok, emberek, (szép a tenyered és jó, hogy reszelős) semmi különös, esetleg az, hogy hogy hogy délután négykor már tömve volt minden hely, sütött a nap, így a teraszok is tele voltak, igazából nem nagyon éreztem semmit ezzel kapcsolatban, kár, hogy olyan világban élünk,  ami rákényszerít arra, hogy melegnek (megfoghatnám a nadrágod szárát?) lenni különleges dolognak számít - a különlegest értsd úgy, hogy "nem észrevétlen", két férfi csókja valamiféle dühödt ostobaságot vált ki a hímsovén, fasz-kultuszon alapuló világban (ahol ez a fallosz majdnem egyenlő az Égben trónoló atyaúristennel is, épp csak nem mondják ezt így ki, de ez alapján működnek a belső viszonyok, törvények: akinek pénisze van, az eleve felsőbbrendű és nála az erő. az emberiség leborul a fallosz előtt. ez szánalmas? őszintén szólva, nem túlságosan távolodtunk el még a barlangtól és a kőbunkótől. node persze...azt hisszük igen.) , ahol minden kisebbségnek küzdenie kell, mert máskülönben ahol lehet megalázzák, eltapossák őket. társadalmi kopulációs védőgát, (bólogat, most kellene valmilyen hatás) átcsorog rajt a sok folyadékként értelmezhető Semmi - a nyelvem öltögetem kibekibekibe, mielőtt lenyalom rólad a sót.
késő délután van. grieg megy, mindig elfelejtem, hogy ennyire szomorú tud lenni a zenéje, a harmóniák hátul a kürt-soron, hegedű kimarad, a kürt szomorú, semmi harsányság. nem hagyom, hogy megharapd magad nyomok nélkül.

Edvard Grieg - Piano Concerto in A minor Op. 16

"ma thai etteremben voltunk (ezentúl mnden szmbat dltán ez lesz? zabálunk, zabálgatunk?) v.;vel.; egészen sok húsmentes étel volt a laponét, volt némi kavarodás a sorok közt - onnan be, innen meg nem ki, de a szolgáltatóipar legyűrte a problémákat - a nevetséges vegák ki lettek szolgálva - csúfságuk és űrlénységük nem hagyott bűzfoltot a húsmítosz szent füzetlapjain - a krónikák szerint: végzetesen beleszeretett a kézfeje fehérségébe, olyan kecset adott ez a (kacs --- fáj mi?) annak a rút körömágynak, hogy nem is vetteék észre az almenők - így tisztelték és én pedig kedvemre kacarászhatok az értelmetlen soraim közül: rajtunk ----- vissza, étterem:, szemben az a félkészételeken püffesztett pár (dagadt sör, férfi, thai, comb, miniszoknya, nő) a gyerekükkel - klasszkus, giccses fogyasztói kritika lehetne belőlük, de dögunalmas lenne ez a fajta álszent rávilágítás P. részéről és a célzatos, markáns, már-már kontrasztnak mondható szöveg kezdemény a túlhízott, üresfejű faszkalapokról_?_?_? - minek?, kinek? jobb a csend. úgy készségesebb és ruganyosabb. ( zöld curry, tofu, kókuszleves, kókuszos rizs, kéztörlő, félrenézés, can i have the bill, erre kihozták Billt meztelenül, a tálcáról integetett tütüben VICC, birkafejű kedves lény - az  utcaseprőknek vajon fájhat Bill? márha ff. már ha. marha. két spin. itt régóta nincsenek már utcaseprők, pedig mindig az szerettem volna lenni, most már csak szemét-felcsippentő emberek vannak, akik az éjjeli dínomdánom után, kora reggel a csőrszerű szerszámaikkal felszedegetik a maradékot, a vért nem tudják, azt A. isssza fel előttük, az A. dolga, A. kisautós-útmosó, futás közben integetek neki, már ismer, ők narancssárgák én harsányzöld - nini, belevágtam a kezembe az ollót, nincs semmi - vr, csoda történhetett, pedig fáj egy kicsit) már tudta csapkodni az asztalt a gumiállatkával - a gyerkőc, engem biztosan idegesített - mármint a csapkodás (23. lépcső, negyedik emelet, 1.es ajtó), de csak egy kicsit,,,,annyira nem figyeltem oda, kellett volna? ohh, végre késő délután van, ötig mindig hullának érzem magam, süt a központi csillagunk(bazmeg Nap, Nap, Nap --- minek szófosol öregfasz, herélt), de a növények örülnek, minek ezt elrontani - mármint az örömüket, érted?, kérdem. éés. " Idegesítő vagyok. Sz. - az A. vezetője, kardiológus --- én annak hiszem, ott ül minden hajnalban, nyomkodja a gombokat és közben számol. Igen, Ezeket csak úgy mesélte, szaggatottan, egy kicsit félrebiggyedt szájjal, mint ddi, (dédi) amikor a második agyvérzése után a kiskonyha lépcsőin ücsörgött és mosolygott rám, úgy emlékszem, hogy nem tudott rendesen olvasni, de számolni ő tanított meg (tízig? százig? ezerig? fáj, hogy nem emlékszek. néhány éve még tudtam volna.) - ez hogy jött ide, vagy. Nem? Ddit szerettem. Talán mert nem volt irigy. A felnőtteket már akkor is irigynek és korlátoltaknak láttam. Szóval. Ez maradt meg bennem, róla. Mert valahogy a kicsinyesség és az irigység az, amitől leginkább viszolyogni szoktam. Belőle nem éreztem ezt soha, így mondá P.. Ismered: ismerheted jélemenes jóhajó:
"my death waits" ből. van. mégcsak nem is nevezed versnek, és igazad van, minek megnevezni, mire jó az állandó mutogatás és megnevezés, elnevezés. A gyökerek folyton a lábfejére tekeredtek, ilyenkor megrázta, egy kicsit hátrafelé - mint a sétáltatott kutyák, ha volt a közelben kapaszkodó, tovább lépegetve, eljutott a folyóig. Az első vermet itt ásták, le akarták utánozni azt a vízmosta lyukat, amibe beleestek azok a nagy, szőrös gágigk. De túl fárasztó volt a megölésük, ezért, úgy gondolták, hogy ma hegyes faágakat állítanak a verem aljába.

Coil - At The Heart Of It All

ma vicces nap van, szombatviccnap, tárognak a sliccmadarak, a Belső Apu ujjnyi kis répácskája, selyem szárnyikákkal van felszerelve, -- Majdan felreppenek a nem létező magasfeszültséges drótokra és onnan pittyegnek a )rácalmási( mezőmalackák kunkori szőröcskéi közt vidámocskán táncikáló cserebókra, és együtt dülöngélünk a szomorúság és a mosolygás váltakozó tudatállapotai közt, ánuszunk a szelep, tüdőnk a szivattyú és kész a körmenet, jhva átmentheti magát egy újabb floppyra. nemár.

Ele D'Artagnan

XXXXXX

XXXXXX

XXXXXX

XXXXXX

XXXXXX

ED046-22 (LINK)

dalok a szőrtelenített hónaljak mélyéről. dalok a dalokról. mindig szerettem volna kerek és pedáns mondatokat írni, de a tehetségem kevés volt hozzá - belegyűrödtem a kesergésbe, hogy nem lesz belőlem író, nem leszek híres-neves gondolatgyár, aki, bár maga sem érez már semmit, de kiszarja a mondatait, nagy terpeszben a daráló felett, belényomá a pergő, csattogó kések közé amit kell, az meg rácsapja a papírra a szent szöveget - de lehet ezt laptoppal is ma már, korszerűbben - a daráló digitalizálja a végeredményt. mindezt azért, hogy a sok idióta bólogasson és ciccegjen, meg csettegjen és hámor. emlékszel Chagall-ra? tizenévesen Picasso után, őt értettem leginkább, szétmarta a szemeimen keresztül az agyamat, ilyen is van? lehetséges? csak így.

Marc Chagall, Blue Lovers, 1914

örülök neked chag, 15 év után először újragyönyörködtem a munkáidat, semmit nem veszítettek a varázsukból. pedig azóta az én vizuális intelligenciám igencsak nullázódott, nincs is szemem, agyam, fogam, fülem, csak egy nagy szarkupac vagyok csapdosó végtagokkal és feles nemi szervekkel. alszom ha kell, eszek ha muszáj, és egyre kevésbé látom értelmét annak, hogy bárkihez szóljak, mert úgy tűnik ez olyan mint megmászni a babfát.