képek, betűk

tagadással élve, illetve tagadásban,
fogalmam sincs mi tehetné jobbá a világot,
bárki, bármit akart korábban: öncél lett.
a forradalmak, lázadás, mozgalmak - elvesztek
ami maradt belőlük az a kevesek haszna
a sokaságnak pedig a saját megkövült nyomora.
elhihetnék bármit, hihetnék akár neked is -
sőt ha vak lennék, hihetnék benned is,
de bocsáss meg: nem tudok, nem lehet,
mert ha fogom a könyveket, a tapasztalatot,
csak a borzalmas valóság - az látszik,
a másokon átsétáló, mindenkit megcsaló,
trükkös, csalafinta hazugok hosszú sora,
ők lakják be a történelmet, övék a múlt,
és a jelenben éppúgy ők kísértenek,
és akik harcoltak miattuk a temetőkben,
névtelen, imseretlen címkék mögött laknak,
a világ pedig azok útján romlott tovább,
akik nagyra nőve, a történelemkönyvekbe,
dölyfös, hazug mítoszok mögé téve,
a mai korok kicsiny becsapottjaiként,
most újabb őrülteknek tapsolva,
anonim eszközökké teszik önmagukat.