képek, betűk

megint elhiszik, hogy nincsenek oldalak,
hogy egy teljhatalomból plurális demokrácia,
mint egy bőrrel bevont sáros hógolyó, mely
hegyoldalról alágurulva mindent összeszed -
havat, sarat, kutyaszart, használt kotont,
mocskot, hippit, nácit - végül leérve óriás lesz,
nem értik: hogy a polgárságot nem kihirdetik,
nem gyárban kalapálják, nem is úgy adják,
hanem kultúrából, közös jobb-létből születik,
megint és újra csodára várnak, sokadszorra,
s akik eddig az előző uraknak tapsolva éltek,
loptak, csaltak, hazudtak, visszaéltek - most
köpködnek, s másokra mutogatva bűnabkot
kapnak, ugyanúgy - tükör nélkül, lelkesen
tapsolva a következő úrnak, s minden megy,
halad tovább, a soron következő elnyomás,
szomorú történet, szomorú történelemmel,
szomorú jövőjét szorgosan nyalogatva néz,
csalódik, majd újra - csak tükörbe nézni,
ne kelljen.