nbmnbmvmvmcmcmcewkféjqélekrj

Mintha már lett volna ilyen idő
átélte volna ugyanezt - lehetetlen?
repülőgépek távoli moraja alatt
a levegő megalvadt fekete kocka
aprókat rezegve képeket tartósít
feketeszeder hangulatú melankólia
szilikonvázba csomagolja magát.
Bújjon mellé, háttal a csillagoknak
átadja magát minden hangulatnak
a komorak köré szaténburkot szőve
szemei tükrében előre-hátra lépve
ablaktalan termek mennyéből folyondáron
gépmacskaként ugrálva idő-lepkék közt
a távolban, egy szoba felé lépkedek
résnyire nyitott ajtóban árny leszek
megnézi alszik-e, nyugalomban
szuszogva álmodik, motyogná: "szia"
csillagpettyes pizsamájának széle
a Vénusz a Göncölt babakocsinak nézte
üvölt a falon a sosemvolt óra
valamit suttognék, de minek?
"semmi nem olyan mint lennie kéne"
köröttem mosoly mögött élő, bomlott emberek
nagyobb vigyor nagyobb félelem -
a fekete zselé rezgő testében ragadva
milliónyi fülbemászó folyik a számba
nem tudok felébredni
nincs hová felébredni
xvxlwlkejrqwélkerjqéwlekrjqélwekrjqéw
wqerqwerkjrhlkejqewrrqwe
csendes bogáncsok lágy összekoccanása
a selyemszelíd kora novemberi ellenfényben
kifeszített ujjaidon végig jégmadarak pihennek
várják a halál csobbanását
a fénylő, hűvös patakban