képek, betűk

Ma újra kinőttek a fák,
a szél idebentről hallgatózik,
sétálnék a háztetők konyhakés élein,
a vágyak rothadó szaporasága elhullott,
a végtelen örökbefogadott darázsbáb,
a hús ehetetlen havazás,
a minden más idegen betongyűrű,
a lélegzetenek fogai nőttek,
a szemeid csipkékből rakott bástyák,
az álmok alagutakból szivárgó füstcsíkok,
fülemből baglyok pislognak az éjbe,
az asztalilámpa Isten herélt mártírja,
a haza egy kiújuló fekély,
a megnyugvás verébszar a földön,
az életem kóborló remete könnye.

Ma körbetáncoltak a felhők,
halk vágyaik esőt visszhangoztak,
aludnék az utcák sötétszürke dunyhája alatt,
hol a derengés idegenek brummogása,
a játék egy távoli rémkép,
a hideg kő az egyetlen ölelés,
a test egy szobor jajveszékelése,
a csend vágyaink bús vágya,
minden más veszendő ajándék.