képek, betűk

Olvadt világot rajzolt körém 
ha lenne, ha volna, ha hagynám
csupasz dolgok, szokott magány,
szagtalan lehelet, hagytál valamit, 
akarat nélküli percet, elúsztunk. 
Sötét mélyek égett vashúsa 
a házunk. A remény és a félelem
fejlődésünk virágai: anomáliák,
díszes vázában, ázott gyomként
a mellkasunkon, parcellákban

Akaratlan, alaktalan varázs,
Urat. istent mesékkel bevonva,
nyúlj ha mondják, énekelő fő,
nyári este sötétzöld burokban, 
érdes fűrészek a kiáltások, 
mellek közt. Részeg álomban
felkúszok ajkadra. Fél mese,
fogak őrlő moraja, akarattól
nyállal átitatva, pisis csövek,
díszes sarokban, kell a pá,
seregnyi mítosz, csokorban.

Kérj, ha kellek, öleltelek,
ha volt időben hagytalak,
köszöntünk a hideg ködben,
féltél volna, érthetetlenül.
Adj mérget, szivárgó váladék
szapora képzet, felnőtt
vagyok ha kérik, gyalogosan.
Nem kérdezlek, félj helyettem,
behintelek hullámokkal.
fullánk voltam sebedben, 
erszényt vágtál a hasadra,
kocka ablakot a válladra.
Hogy onnan nézd, amikor
integetek és nincs folytatás.