Elolvadtak a házak,
csak egy oszlop
és néhány méter
aszfalt maradt,
mindenütt sötét
lyukak, eltűntek
a növények is,
a fű helyén,
szürke vájatok.
Ilyenkor nem
szabad mozogni,
talán figyelnek.
Ha lehunyom
a szemem, akkor
néhány perc és
visszateszik az
épületeket, a fák
és a kerti növények
újra ott lesznek
és én azt hazudom,
hogy megint csak
rosszat álmodtam.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Tuesday, 15 December 2020
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2020
(42)
-
▼
December
(8)
- A szédülés tánca, amikor még minden alszik, suttog...
- Elolvadtak a házak, csak egy oszlop és néhány méte...
- Olvadt világot rajzolt körém ha lenne, ha volna, h...
- Kérlek, hogy légy alma,zaj a látszólagos rendben,h...
- Ruhollah Zam emlékéreA vilég aljas része volt gyil...
- Nem érnek el a lángok, derűs, vérfekete cseppek al...
- A legijesztőbb kérdés: miért? Az egész. Miért tágu...
- Ma újra kinőttek a fák, a szél idebentről hallgató...
-
▼
December
(8)
No comments:
Post a Comment